‡ 3.rész ‡

97 8 1
                                    

A 104-es kadét hadtestület titán rejtés gyanújával izolálva volt. De a titánok megjelenésével futárokat küldtek, hogy elterjesszék a hírt. Akárhogy is...A helyzet előálltának okát még mindig nem tudni. Jelenleg még senki sem tudja...

Este 8 körül lehet. A Felderítő Osztag katonái éppen készülődnek, hogy útra keljenek megmenti az újoncokat, akik a Shina fal déli részénél rekedtek ugyanis ott törtek be az óriások. Én és a két társam is velük tartunk meg persze Eren, Mikasa és Armin is. Mikor délután találkoztunk velük nem voltak valami lelkesek bár ez érthető, hisz őket is megviselte ez az Annie-s dolog. Talán Mikasa volt az egyetlen, akin nem látszott semmiféle csalódottság. Most pedig mind a hatan egy szekéren ülünk, és azt várjuk, hogy végre elinduljunk megmenteni a kadétokat. Elméletileg Nick atya is velünk fog tartani ugyanis Hanji-san ragaszkodott hozzá. Talán ha elhozza a papot, akkor az majd elkezd csiripelni, bár ezt erősen kétlem...

-Armin... - szólítja meg Sophia a fiút, mire felkapom a fejem. – Min gondolkodsz annyira?

Ránézek a szőke kadétra, akin tényleg eléggé látszik, hogy valami nem hagyja nyugodni. Eleinte azt hiszem, hogy ezt el se fogja mondani, de végül mégiscsak megszólal.

-Miért törnék be a titánok a titánokkal teli falat...?

-Nem mindegy? Ez már megtörtént egyszer. – von vállat Eren. – A mi városunk falába is lyukat ütöttek.

-Az egy kapu volt. – javítja ki Armin.

-Armin, miről beszélsz? – mered rá Mikasa.

-A falakkal kapcsolatban...Nincsenek sérülésre utaló nyomok rajtuk, egy darab hasadék sem. Nem tudjuk biztosan megmondani, hogy miből vannak. Mi van, ha keményedett titánbőrből? – teszi fel a kérdést, mire pislogás nélkül meredünk rá. – Sokoldalú anyag lehet, ha Annie is meg tudta védeni vele magát.

Mind elgondolkodunk a hallottakon, viszont egyiken sem szólalunk meg. Ha ez igaz...ha tényleg megkeményedett óriásbőrből készült a fal, akkor...akkor az óriásoknak köszönhetjük, hogy még életben vagyunk? Ez annyira abszurd! Miért akarnának a titánok falat építeni az embereknek, ha egyszer megesznek minket? Ennek semmi értelme. Remélem, hogy Hanji kiszedi Nick atyából az igazságot, mert erre a részére nagyon kíváncsi vagyok.

Még legalább tíz percig ott ülünk szótlanul a szekéren, amikor is megjelenik Hanji, mellette Nick atyával és...és Rivaille hadnaggyal! Jesszus, nem úgy volt, hogy ő most pihenteti a lábát?!

-Bocs a várakozásért. – huppan le Sophia mellé Hanji. – Tovább tartott felkészülni, mint gondoltuk.

Gyorsan próbáltam magamhoz közelebb húzni Eren-t, hogy Rivaille ne tudjon mellém ülni, de a férfi kissé arrébb taszítva a fiút mégiscsak helyet foglalt mellettem. Remek...

Pár percig még a szekérben várakoztunk, amikor is az elől lévő Erwin arra utasította a katonákat, hogy nyissák ki a kaput. A kapu felnyitása után még hallottuk parancsnokunk erős hangját.

-A Rózsa falon belüli szituáció tisztázatlan! De minden rendben van amíg Ehrmich biztonságos! Időt spórolunk, ha odamegyünk! Indulás!

Azzal minden ló ügetve elindult Erwin után. A mi szekerünk volt az utolsó a sorban, amit pár lovas katona közrefogott. Ahogy egyre gyorsabban vágtáztak a lovak egyre jobban éreztem testemen a csípős, hideg levegőt. Reszketve pillantottam vissza a kapura, amikor is hirtelen megéreztem a hátamon valami meleget. Egy fekete öltönyt tett rám méghozzá nem más, mint Rivaille. A fekete ruhadarab alatt nem volt más rajta csak egy fehér ing, úgyhogy biztosra vettem, hogy mire elérünk az úti célig ő meg fog fagyni. De ez látszólag nem érdekelte a férfit. Természetesen Jana és Sophia kuncogva kezdtek el suttogni egymás között, mire nekem majd lesült az arcomról a bőr. Eren és Armin kitágult szemmel meredtek hol rám, hol pedig a hadnagyra míg Hanji csak vigyorgott. Rivaille erre pedig csak a szemét forgatta. Kedvem lenne kiugrani ebből a nyamvadt szekérből!

(SNK/AOT) 2. Évad: ÁrulókWhere stories live. Discover now