° Rabul ejtve ° (Jimin ff.) BEFEJEZETT

28. Rész

Éjszaka nem volt rémálmom szerencsére. Nem akartam ezzel zaklatni őt, én akartam válaszolni arra, hogy mit álmondtam. Ma egész jót álmodtam. Azt, hogy elmentünk piknikezni a srácokkal.
Pihegve ültem fel az ágyba a reggeli kómás fejemmel.
-Jó reggelt. - morogta mellettem Jimin.
-Jó reggelt. - mosolyogtam.
-Nem volt rémálmod. - ült fel és mosolygott már ő is.
-Nem... - hervadt le a mosolyom és hajtottam le a fejem.
-Miről szoktál álmodni? - tette kezét a vállamra. Ennyit arról hogy nem kell magyarázkodnom.
-Hogy ujra es ujra megtörténnek azok a borzalmak. -suttogtam.
Jimin állam alá csúsztatta kezét és felemelte a fejem.
Lassan közeledni kezdett ajkaival. Szinte mát belehaltam olyan csiga lasúsággal közeledett. Lassan gyomta rá ajkát az enyémre. Mézédes volt, és többet akartam belőle. Tarkójára csúsztattam kezem és közelebb húztam magamhoz. Lassú, érzéki csók volt. Éreztem ahogy nyelve végigszántsa alsó ajkam bejutásért könyörögve amit örömmel adok meg neki. Nyelvünk érzékién táncol a másikkal. Egyszerűen nem bírtam elszakadni tőle de muszáj volt. Levegőnket kapkodva néztünk egymás szemébe. Nem tudtam mit mondjak és ahogy látom ő sem nagyon.
-A múltadról annyit... Hogy Nam majd el mondja neked ma. - mosolyodott el keserűen és adott egy gyors puszit és kiment.
Nem tudom mért pont ma meséli majd ezt el nekem. Hisz ő mondta hogy ráérünk ezekkel!
Elvette az egész kedvem a mai naptól ez a dolog. Puffogva indultam meg a szobám felé, hogy átöltözhessek.
Jin ma reggel is odatette magát főzés terén. Egyszerűen olyan mintha minden nap egy étteremben ennénk.
-Gyere majd a szobámba Jia. - indult fel Nam.
Mikor befejeztem a táplálkozást én is utánna indultam és egyből benyittam hozzá.
Leültem az ágyára és vártam a mondókáját.
-Amikor megszülettem apám börtönben volt. Amikor kiengedték 10 éves lehettem. Megölte Jimin apját amiért lecsukatta és a te szüleid is mivel anyám megcsalta. Anyát hagyta utoljára. Neki volt a legfájdalmasabb halála. Egyszerűen felkötötte de nem jó kötéllel mivel nem tört mindjárt el a nyaka. Órákig fulladozhatott. Vagyis ezt mondta a rendőrség. -hajtotta le a fejét majd keserves sírásba kezdett ahogy én is.
-Nam. Nagyon sajnálom. - öleltem meg.
-Nekem kellene. Az én apám volt. -szipogott.