° Rabul ejtve ° (Jimin ff.) BEFEJEZETT

17. Rész

Miután elment Jimin az öltözőből olyan érzésem volt mintha felkavarta volna az álló vizet bennem. Minden érzést visszahozott amit iránta éreztem még a pszichiátrián annó. Nem tudom hogyan viselkedjek mellette, egyszerűen olyan kiszámíthatatlan.

Az hazaút csendesen telt, senki nem szólt senkihez. Hazaérve már itthon voltak a srácok. Viszont nagyon furák voltak. Csak ültek és bambultak maguk elé. Végigvezettem tekintetem a kisebb tömegen de egy valakit nem láttam. Méghozzá Namjoont.
- Hol van Nam? -kérdezett rá helyettem Jimin.
- A szobályában. És azt mondta, hogy csak Jia menjen fel hozzá. - hadarta el egy szuszra Jin. Nemtudtam miért pont én.
Jimin félve pillantott rám majd egy biccentéssel jelezte hogy már indulhatnék.
Komótos léptekkel haladtam az ajtója felé. Lenyomtam a kilincset és a sebesült sráccal találtam magam szemben.
-Szia. Jól vagy? - kezdtem bele végül majd leültem az ágya szélére.
-Voltam már jobban. - szavaiban érezhető volt, hogy fájdalmai vannak.
-Nem húzom az időt Jia. El kell mondanom valamit ami a kirakós egyik legfontosabb kelléke. -gondolom itt az apám múltjáról beszél.
-És mi az? - nyögtem ki.
-A hugom vagy. Apád csalta anyád egy másik nővel aki az én anyám. - ezekre a mondatokra elsápadtam.
-Szóval nem véletlenül vagyunk névrokonok. - hajtottam le a fejem de fel is kaptam mire eszembe jutott valami.
-De ugye Jinnel és Taeval nem..? - ekkor szavamba vágott.
-Dehogy. - nevette el magát de én csak egy nagy adag levegőt fújtam ki amit eddig visszatartottam.
-Szóval van egy bátyám. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Ölelj meg hugi.. -én erre szó nélkül átkaroltam a vállánál és a fejemet nyakába fúrtam. Őszintén örültem ennek, mert mindig is akartam egy testvért aki támaszt nyújt a rossz időkben.
-Most megyek csinálok levest és utánna leápolom a sebed hyung. - meg sem várva válaszát lerohantam és elkezdtem keresgélni a fazekak között amit a többiek árbús szemekkel figyeltek.
-Mit csinálsz? - kérdezett rá Neul mert ő kevéssbé fél tőlem.
-Levest akarok csinálni a hyungomnak. -válaszoltam majd előkaptam az egyik legmegfelelőbb fazekat majd a hozzávalókat.
-Már azt hittem földhöz akarod vágni a fazekaimat mérgedben - sóhajtozott Jin.
-Dehogyis - intettem le nevetve. Sosem voltam még ilyen boldog egy hírtől.
A fiúk ezután szétszéledtek, Jin pedig segített a levesben amit fel is vittem Namnak aki jóízűen el is fogyasztotta majd leápoltam a sebeit.
Ez után semmi érdekes nem történt csak az, hogy tartottunk egy doramás estét hyunggal és nála aludtam el.