° Rabul ejtve ° (Jimin ff.) BEFEJEZETT

3. Rész

Sietősen szeltem az utcákat még el nem értem az intézetet.
Pont öt perccel öt előtt értem oda. Csekkolás után beléptem majd mindjárt az igazgatónőt láttam a recepciós csajszival csevegni.
Már itt van? - támaszkodtam meg kicsit a pulton, hogy kifújjam magam.
A szexy fiúra gondolsz? -kezdett el áradozni a recepciós csaj akinek már csak a nyávogós hangja sértette a fülem
Neul régi szobályában van. -válaszolt nyersen a nő.
Rendben. - mondtam és el is indultam átöltözni de csak a hosszú fehér kardigánomra volt időm. Fogtam az aktáját és az igazgatónővel az oldalanom magabiztosan elindultunk.
Két őr volt a szoba előtt ami nem meglepő de ilyesmit itt ritkán látunk.
Belépve azzonnal elénk tárult a férfi aki a rácsos ablakban nézelődött. Ránézésre meg sem mondanád, hogy ez a szöszi bárkinek is képes lenne ártani. Fura mintájú kabátot viselt ami alatt egy sima fekete trikó volt, ugyanolyan fekete nadrággal ami megfeszült izmos alkatán.
Mért nincs átöltözve? - kérdeztem halkan.
Egy  emberünknek eltörte a kezét mert oda akarta adni a ruhát - mentegetőzött a nő, a férfi pedig ránk pillantott ahogy meghallotta hogy beszélünk. Tekintetét az enyémbe fúrta majd kicsit sem szégyellősen végignézett rajtam és megnyalta ajkait. Magabiztosan leült és összefonta kezeit maga előtt. Én is követtem példáját majd leültem.
Szóval - köszörültem meg a torkom.
Kezdjük az elején. Én Kim Jia vagyok. -nyújtottam a kezem mire belehelyezte az övét
Park Jimin. - húzta féloldalas ördögi mosolyra a száját majd kezet ráztunk.
Mit csináltál, hogy ilyen könnyen elkaptak? - kérdeztem kicsit sem félve
Nem válaszolt ezért az igazgatónőre néztem aki észrevéve ezt elkezdte mondani.
Pont akkor kapták rajta amikor már egy embernek levágta a lábujjait és nyakláncot csinált belőle. - erre a mondatra mégjobban kiült a vigyor az arcára
Rendben. Most magunkra hagyna? - mosolyogtam a nőre biztatóan.
Az nekem se lenne ellenemre -szólalt meg végre a szöszi
Már most érzem, hogy ki fogok készülni a perverz beszólásai miatt.
Becsukódott az ajtó és magamra maradtam a fiuval.
Mik késztettek arra, hogy levágd annak az embernek a lábujját? - kivancsiskodtam.
Nem fizetett. - válaszolt tömören.
Ezt ki tudnád jobban fejteni?
Felvett egy csomó kölcsönt tőlem, hogy elbassza egy újabb póker meccsre miközben a családja lassan az utcára kerül. De ne aggódj, már visszafizette - húzta gúnyos mosolyra ismét a száját
Eggyébbként ismerős vagy. - dőllt hátra
Mi? Én.. Mégis honnan - zavarodtam össze de legbelül tudtam hogy apám révéről ismer. Régen sokat dicsekedett velem és az eredményemmel, vagy ha készült egy újabb családi fotónk. Félek , hogy ha megtudja ki vagyok soha nem hagy majd békkén.