A herceg és a farkas (Befejezett)

🌔Tizenkilencedik🌔

Igor pov.
Sötét van és hideg. Nem hallok és nem érzek semmit sem. A testem mintha kővel lenne betemetve, a nyakam pedig veszettül éget a fájdalomtól. Semmire sem vágytam most jobban mint a szerelmemre. Vladimirra volt szükségem. Veszítettem vagy esetleg nyertem? Fogalmam sincs! Segítség!
- ...or! Igor! - hallok meg egy tompa hangot, majd mintha egy pillanatra fényt láttam volna. Lassan felnyitom a szemem és a hang is erősödött körülöttem.
- Igor! - érzek meg egy simítást a fejemen, mire lassan a hang irányába mozditottam a fejemet. Ezt az érintést bárhol felismerem...Vladimir! A mosolygós arcát látva én is elmosolyodtam és megpróbáltam felemelni a kezem, hogy viszonozzam a simogatást, de olyan éles fájdalom nyilalt a vállamba, hogy azt hittem menten lebénulok.
- Shhh! Inkább ne mozogj! - csitítgatott. Nem tudom, hogy ez hogy lehetséges, de már kevésbé fáj. Úgy bújok bele minden apró érintésébe, mint egy kiskutya a mamájához.
- Apu! - jelenik meg a kis Nicky és felmászva az ágyamra óvatosan megölelt. Nem találtam szavakat erre a kis tündérre. Pont olyan édes mint az anyukája.
- Kicsim! Nekem még beszélgetnem kell apuval! Megvárnál kint? - kérdezte Vladimir miközben levette rólam Nickyt. A kisfiam bólintott majd ezzel ki is szaladt a kőajtón.
- Mi történt? - kérdeztem rekedten.
- Wade...súlyosan megsebesített téged.
- Vesztettem? De akkor hogyan...
- Nicky...megvédett engem. Azt hittem halott vagy. Wade nekem akart esni, de Nicky ráugrott és...elharapta a torkát. - nyelt egyet. Én csak dermedten hallgattam a történteket. Nem létezik, hogy az én kisfiam ezt tette! Ám ekkor belépett az egyik vén.
- Látom magadhoz tértél!
- Mi folyik itt? A fiam tényleg ölt? - kérdeztem félve mire az öreg bólintott.
- A törvény kimondja, hogyha az alfa esetlegesen elesik, akkor az utódja befejezheti a harcot. - magyarázta az öreg.
- Nicky kívülről ismeri a törvénykönyvet mert Auma folyton felsorolja neki. - magyarázta tovább Vladimir. Tehát Nicky mindenkit megmentett. Én kis büszkeségem! Vladimir egy puszit nyomott az arcomra majd hozzám bújt.
- Pihenj és légy türelmes. Gyógyulnod kell. - suttogta majd a mellkasomra feküdve elaludt.
- Olyan csodával áldottak meg a szellemek, amivel azelőtt egy farkast sem! Becsüld meg! - mondta a vén majd kiment, helyette pedig félve Nicky jött be. Mutattam, hogy ő is bújjon oda hozzánk, majd  követtük életem szerelmét az álmok birodalmába.