🌓Tizedik🌓

5.2K 296 18
                                    

Vladimir pov.
Túl vagyok az első hónapon. A hasam úgy növekszik mint a gomba az esőben. Már majdnem akkora mint egy öt hónapos terhes anyukáé. Érzem, ahogy mocorognak, olykor mintha birkóznának a hasamban, de nem zavar. Igor egy percre sem mozdul mellőlem. A farkas éjszakanként hozzám bujik és a meleg bundájával véd a hidegtől. Sosem éreztem még magam ilyen jól egész életemben. Azt hiszem hálásnak kell lennem az apámnak, amiért elhajított.
Ma reggel a barlangban aludtam mikor furcsa zajok ütötték meg a fülem. Mintha morgás lett volna. A falka vadászni volt és csak Hokun maradt itt velem. Lassan kimentem, hogy megnézzem mi folyik itt, de amint kiléptem Hokun szürke farkasa elém állt és mintha védelmezne. Kint ugyanis hat másik, idegen farkas állt. Az alfajuk egy hatalmas barna farkas, amit észrevett felvette emberi alakját és a többi is követte a példáját. Hokun csak azután változott vissza miután már mindenki megtette, de nem mozdult előlem.
- Nicsak, nicsak... Ki ez a zsenge kis tetemtés? - kérdezte miközben elénk állt. Elrúgta Hokunt, oda akartam szaladni hozzá, de megragadta a kezem. A nyakamra hajolt és nagyot szippantott.
- Igor szaga van rajtad, feltételezem az övé vagy. Es az ott benned az ő kölyke. - biccentett a hasam felé. Csak bólintottam. Ekkor azonban a többiek visszatértek és amikir Igor meglátott minjet, azt hittem ott helyben széttépi a másik farkast, aki ismet átalakulva neki esett. Sikítottam. Azt hittem megölik egymást. Odarohantam, majd  Igor farkasának a nyakat átöleltem és próbáltam visszatartani.
- Hagyd abba! Könyörgök, hagyd abba! - sírtam. Pár oercig meg morogtak majd éreztem, hogy Igor visszaváltozik és átölel.
- Semmi baj, holdsugár. Semmi baj. - simogatta a hátamat mire gúnyos nevetés hallatszott.
- Hogy te mennyire elpuhultál, Igor! Akkoriban atyáink arra neveltek minket, hogy az ember alsóbbrendű mint mi!
- Atyáink? - néztem Igorra miközben felálltunk.
- Ugyanabból a falkából valók vagyunk, de már annak vége. - mondta Igor.
- Hé! Wade vagyok, a déli falka alfája! Ha megunod ezt a puhányt, akkor szívesen látlak, édes! - kacsintott rám Wade, majd elmentek.

A herceg és a farkas (Befejezett)Where stories live. Discover now