A herceg és a farkas (Befejezett)

🌗Hatodik🌗

Vladimir pov.
Sokáig gondolkodtam Igor ajánlatán. Azt hiszem beleszerettem, de nem vagyok biztos benne. Ez annyira bonyolult. Mindenesetre most azzal kellett foglalkoznom, hogy felkészüljek az estére mert ma éjjel lesz a telihold. Auma es a lányok, Hana és Tory, segítenek nekem. Valami furcsa viraggal dörzsölik be a bőrömet, amitől mar egészen kipirosodott.
- A pirulás csak átmenrti, de az illata tartósabb. Ez itt Körisvirág. Az emberek szerint nem túl jó az illata, de a farkasok teljesen elbódulnak tőle. Msjd meglátod, Igor el fog ájulni az illatodtól. - mondta izgatottam Tory. Nekem azonban nem e miatt kellett aggódnom. Soha eddig még nem gondoltam arra, hogy milyen lesz mikor elveszítem a szűzességem, mert túlságosan fiatalnak éreztem magam. Most pedig meg fog törtenni és gőzöm sincs semmiről.
- Lányok! Menjetek ki egy kicsit! - mondta Auma mire a két lany felállt és kiszaladt. Az idős asszony a két kezébe vette az én kezeimet és kedvesen mosolygott.
- Félsz, igaz? - kérdezte mire bólintottam.
- Ez természetes, kedvesem, hisz ez lesz az első alkalmad és....
- Nem az a baj, igazság szerint a baj az, hogy olyasvalaki fogja megtenni, aki iránt vegyes érzéseim vannak. Fogalmam sincs, hogy mit érzek a fia iránt és ez... Megrémít. - magyaráztam. Auma pedig... Megértette.
- Tudod, én igazsag szerint nem éreztem semmit sem az uram iránt. Még azután se, hogy megszültem Igort. Aztan jöttek a lányok és utána már nem tudtam teherbe esni úgy, hogy az utódok biztosan vérfarkasok lesznek. Ezért jött egy másik nőstény és tőle született Hokun. Ő belehalt a szülésbe ezért én neveltem őt is. Most olyan mintha a saját kölyköm lenne. Hidd el, te szerencsésebb helyzetben vagy. - magyarázta am ekkor egy vonyítás hallatszott.
- Ez Igor! Nekem mennem kell, légy erős, kedves! - mondta és kiment. Bent ültem az ágyon összezárt lábbal mesztelenül. A farkas pedig megjött. Nagyot szippantott a levegőben és egy pillanat alatt felettem térdelt. A szemei furcsan izzottak és a karmai csiklandozták az oldalamat. Mégis éreztem, hogy itt az idő.