,,-Akkor biztos oda megyünk?-kérdezte a szemembe nézve.
-Igen-válaszoltam elszántan."
-Rendben-válaszolta majd elindította az autót és elindultunk. A nagy csendet ő törte meg.-Ti tényleg?-célozgatott.
-Igen. De reggel halottad nem?-néztem ki az ablakon.
-De. Csak tőled akartam tudni. És most mit csinálunk ott?-tudakolta.
-Te semmit. Én pedig elbeszélgetek a kis korccsal-mondtam, ő pedig sokat sejtően elmosolyodott. Hála a vérfarkas génjeimnek, a regenerálódásom tökéletes. Lassan oda is értünk a hatalmas házhoz. Kiszálltam és felsiettem a lépcsőn. Erőteljesen bekopogtam és vártam. Nem sokkal később a félmeztelen fiú nyitott nekem ajtót. Ahogy megláttam reflex szerűen a begipszelt kezemmel olyan erőset húztam be neki hogy a gipsz széttört nagyon sok apró darabra, a fiú pedig meglepetten esett hátra. Majd miután feleszmélt, felállt és megindult felém. Klaus, aki eddig az autónak támaszkodva követte az eseményeket, elindult felénk.
-Ne hagyd csak. Úgyis nyerek-vettem le a kabátját és odadobtam neki.
-Most komolyan kislány?-nevetett gúnyosan. Ekkor döntöttem úgy hogy itt az ideje átváltozni. Mikor ez megtörtént és újból a szemébe néztem ijedtség tükröződött benne.-Jézusom!-nézett végig rajtam. Mivel már nem az a törékeny kislány voltam hanem egy hatalmas fekete farkas. De mivel én ilyen keverék vagyok, így nagyobb mint a többiek. Mint egy igazi alfa.
-Vigyázz a csajodra!-mordultam rá.Ekkor ő is átváltozott, de ő nem volt olyan nagy mint én.
-Na mi van?-vicsorgott rám. Ekkor nekem támadt de én csak felkaptam a nyakánál fogva és egy fának vágtam. Visszaváltozott majd én is. Klaus egyből mellettem termett és segített az autóig eljutni. Aztán mintha bealudtam volna mert arra keltem hogy valaki az arcomat simogatja. Felnéztem és drága bátyám pillantottam meg.
-Na menj beljebb te álomszuszék. Vagy nem engedsz ide?-bökdöste az oldalamat. Halványan elmosolyodtam és beljebb húzódtam.-El kell valamit mondanom-feküdt oda mellém. De felém fordulva a szemembe nézett.
-Nem mostanában láttalak ilyen komolynak Enzo-néztem félve rá.
-Elment-nyögte ki nehezen. Ez az egy szó visszhangzott a fejembe.-Sajnálom húgi-ölelt át és húzott magához közel. Némán sírtam. Nem tudom hogy haragudjak vagy csak csalódjak. Semmit nem tudom. Sírás közbe elnyomott az álom. Megint elaludtam. Reggel arra keltem fel hogy túl nagy a fény. Az éjjeli szekrényre néztem. Az óra 9:38-at mutatott. Még mindig nem tudom elhinni hogy csak úgy lelépett. De ha ő így akkor én is így. Élem tovább az önpusztító életet amit eddig. Ezekkel a gondolatokkal öltöztem fel és mentem le.
-Jól vagy?-termett előttem Elijah. Aggódik értem.
-Igen. Vagyis inkább majd jól leszek. Nyugi minden rendben-simítottam meg az arcát.
-Hogy lehetsz ennyire kedves?-csodálatot fedeztem fel a szemeiben.
-Nem tudom. De én most megyek. Add át üdvözletem a többieknek. Majd beszélünk. Szia-adtam egy puszit az arcára és megöleltem. Ő is így tett.
-Vigyázz magadra-bólintottam, jelezve hogy úgy lesz.-Szia-köszönt el.
Kiléptem az ajtón. Szépséges kisautóm nem volt úgy hogy elindultam gyalog. Végül is nem lakok olyan messze. Az egyik sarkon beleütköztem valakibe. Ez a valaki nem más volt mint Kol. Szegény nagyon meglepődött.
-Szia. Hát te?-kérdezte.
-Szia. Éppen haza megyek. És te?-néztem fel rá.
-Én is-nevettet.-Ez esetben elkísérhetem a hölgyet?-udvariaskodott.
-Igen. De amúgy ilyenkor látszik meg hogy ti régimódi családi vagytok-mondtam a mellettem sétáló fiúnak.
-Miért is?-nézett rám furcsán.
-Ti még tudjátok mi az az illem-magyaráztam.-Egyébként most hogy drága testvéred itt hagyott mindent és mindenkit, nincs kedved velem bulizni járni?-pillantottam fel rá.
-Nem is tudtam hogy te ilyen nagy parti arc vagy?-nevetett ki.
-Pedig akkor is egy buliból jöttem haza amikor megismerkedtem Elijahval. De előtte majdnem minden este buliztunk a többiekkel-mosolyodtam el az emlékeken.
-Hm...-gondolkodott el.-Folytassunk önpusztító életmódot? Ha Klaus haza jön ki fog nyírni. De oké-egyezett végül bele.
-Rendben. Ma este 8-ra ott vagyok nálatok-álltam meg az ajtó előtt.-Kérdezd meg a többieket is, hogy akarnak-e jönni. Matt, Denisz és a barátnője külön autóval jönnek. Ha Enzo velem jön akkor is befértek még. Na az úgy jó?-néztem rá. Elmosolyodott és bólintott.
-Akkor 8-ra ott legyél. Szia-ölelt meg, amit viszonoztam is.
-Oké. Szia-köszöntem el tőle, ő pedig egyből el is tűnt.
أنت تقرأ
Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)
مصاصي الدماء,,-Sajnálom, de nem tehetem- fordult el tőlem. Hátat fordított nekem. -Mi az hogy nem?-keltem ki magamból.-Mikor érdekelte a Nagy Niklaus Mikaelsont bárki vagy bármi? Te nem ugyan az vagy mint régen. -Miért? Mert megváltoztam? Vagy mert te megválto...
