Dr. Styles

1. fejezet

Egy újabb átlagos nap kezdődött. Legalábbis azt hittem, ez is olyan lesz mint a többi. A házvezetőnő ébresztett, mert a szüleim most is üzleti úton vannak, mint mindig. Eleinte zavart, de már megszoktam, hogy nincs elég idejük rám. Megcsináltam a hajam és a sminkem, felvettem egy fekete outfitet, lementem a konyhába enni majd kimentem a ház elé. Ma is Szergej várt a BMW-ben ülve, hogy elvihessen a suliba. Szergej a személyes sofőröm, anyáék azért fogadták fel, mert félnek hogy elrabolnak iskolába menet. Megérkeztünk a suliba, kiszálltam és bementem. Ha észrevesz valaki, akkor is annyi jut el hozzájuk, hogy megint itt ez az elkényeztetett picsa. Azt hiszik az én életem tökéletes, pedig közel sem. A lényeg, hogy csak egy barátom van mert mindenki előítéletes. Sokan ki akarnak használni a pézem miatt, de tudjátok, fuck fake friends. Csak Niallban bízok. A mosdóban megigazítottam a sminkem, remélve hogy Luke ma észrevesz. Luke a krássom. Már kilencedik óta le akarom nyűgözni, de sose néz rám. De ma elhatároztam, hogy beszélek vele. Meg kell tennem az első lépést. Beléptem a terembe ahol Niall már várt engem. Niall az egyetlen barátom. Egy hatalmas öleléssel üdvözölt.
- Hogy van az én legeslegjobb öri barátom? - üdövözölt
- Szia Horan! - öleltem vissza
- wow, eszméletlenül jól nézel ki. Téged meg mi lelt? - kérdezte szemöldökhúzogatva
- lehet egy tipped
- csak nem Lukkal beszélsz végre? - kérdezte egy kicsit túl hangosan
- de-de, csak halkabban - csitítottam - ssshhhh, még meghallja valaki
A tanár belépett az ajtón és mindenki elfoglalta a helyét. Én meg odasétáltam az utolsó padhoz Niall mellé. Az óra unalmas volt, semmi említésre méltó nem történt. Ebédszünet előtt megigazítottam a sminkem és a hajam és odamentem Lukehoz. Nagyon izgultam, remegtem meg minden. Megkérdeztem leülhetek e, azt mondta igen és rám mosolygott. A gyönyörű kék szemeiben elvesztem. Eddig nem is láttam. Hogy tudtam én nélküle élni eddig? Szerelmes vagyok. Zavarba jöttem, de nem hátráltam. Az egész ebédszünetben végig beszéltünk, fel se tűnt milyen régóta. Egyszer csak a semmiből rosszul lettem, szédültem és eleredt az orrom vére. Nem tudtam tartani magam. Luke aggódni kezdett. Azt hittem ez lesz a legjobb napom, örültem hogy végre beszél velem, erre itt ájuldozok, hát ezt nem hiszem el. Ez a gondolat csak rányomta a bélyegét az egészre. Luke kérdezi, hogy elkísérjen e az iskolaorvoshoz. Nagyon aranyos volt, amitől kellemetlenül éreztem magam. Felpattantam az asztaltól, de azzal a lendülettel el is ájultam. Képszakadás, másnap délután kórházi ágyban keltem