Veled mindenhova

7. rész

A nap maradék részét a legfőbb látnivalók felfedezésével töltöttük. A Buckingham-palotánál Will kigúnyolta az őröket és emiatt a többi látogató elég rosszalló pillántasság méregettek minket, a London Eye tetején pedig rosszul lett, szóval igazán emlékezetesre sikerült az első londoni utam. Sajnos a Globe-színházhoz már nem volt időnk elmenni a sok látványosság után, de egyszer mindenképpen be fogom azt is pótólni.

Este a szállásunkon éppen egy közeli utcai árustól vásárolt hot-dogjainkat ettük, amikor Will megszólalt.

- Na elmegyünk a buliba amit Rachel mondott? Itt lesz nem messze. - kérdezte tőlem, miközben az a pólójáról próbálta letörölni a ketchupot.

- Mondtam, hogy te elmehetsz, engem nem zavar. Én nem igazán szeretem a bulikat amúgysem. - mondtam, miközben le sem vettem a tekintetem a hot-dogról. Magamat is megleptem azzal, hogy milyen jóízűen ettem.

- De nem szeretnélek itt hagyni egyedül. - mondta, majd amikor ránéztem, láttam hogy könyörgően néz rám.

- Will, nagylány vagyok már, nem kell, hogy minden percet együtt töltsünk. Menj el nyugodtan. Tényleg. Jól elleszek édes kettesben a könyvemmel - mondtam neki a lehető legmeggyőzőbben.

- De ALice, mi lesz, ha rámhajt valaki? Hogy fogsz megmenteni? - kérdezte olyan drámaian, hogy elnevettem magam.

- Nem hiszem, hogy szükséges lenne megmentselek, hiszen élveznéd a lányok társaságát. Különösen Rachel-ét - mondtam neki, majd egy szalvétával megtöröltem a szám. Biztosan úgy néztem ki, mint egy malac.

- Miért pont Rachel társaságát élvezném a legjobban? - kérdezte értetlenül, mintha nem tudná mire gondolok.

- Láttam, hogy a vonaton is milyen jól elvoltatok - mondtam, majd egy nagyot haraptam a hot-dogba. - Mondjuk én kicsit vadnak tartom hozzád. - fűztem hozzá teleszájjal. Borzalmasan esztétikus látványt lehettem.

- Csak udvariasan beszélgettem vele, nem nagy ügy - mondta. Pár percre elhalt a beszélgetés, majd újra megszólalt.

- 10-re idejönnek, aztán együtt megyünk tovább a szórakozóhelyre. Biztos nem szeretnél csatlakozni? - tette fel újra a kérdést.

- Annyira nem szeretnék csatlakozni, hogyha még 100-szor megkérdeznéd ugyanezt, mind a 100-szor ugyanígy nemet mondanék.

10 előtt 5 perccel Rachel-ék kopogtattak az ajtón. Köszöntek mindkettőnknek, majd beinvitálás nélkül mindketten bejöttek a szobába.

- Milyen kis aranyos szoba - mondta Rachel flegmán, majd körbenézett, és meglátta a könyvet előttem, illetve hogy a pizsimben ülök, kócos kontyban. - Te nem jössz? - kérdezte, majd fújt egy buborékot a rágójából.

- Nem. Nem igazán van kedvem most bulizni. - mondtam, majd a flegmasága ellenére rámosolyogtam. Felhúzott szemöldökkel nézett rám. Kidurrantotta a buborékot, visszaszívta a szájába.

- Megértem. Az olvasókör százszor izgibb. Lehet én is inkább átgondolom, hogy bulizzak-e ma este vagy inkább becsatlakozzak-e hozzád. - mondta szarkasztikusan. Will és Adam poénnak vették, így elnevették magukat. Komoly arccal meredtem Rachel-re.

- Jó szórakozást nektek! - mondtam nekik, majd folytattam az olvasást. Elindultak mindhárman kifelé, amikor Adam hirtelen megfordult és megszólalt.

- Ne maradjak itt veled? - kérdezte. Láttam, ahogy mögötte Rachel és Will is furán néznek rá. Meglepődtem a kérdésén.

- Oh, nem, köszi, menj csak te is. Biztosan jó buli lesz, kár lenne kihagyni. - mondtam, miközben magamra erőltettem egy halvány mosolyt.