Veled mindenhova

1. rész

You wouldn't pretend it didn't hurt if you stubbed you toe. Emotional pain is just as valid as physical pain and you should never be ashamed of it. You are allowed to feel your feelings too. Your emotions are valid.

- Lindsay Adkinson -

Mérgesen csaptam be magam mögött a bejárati ajtót. Anyám egy szál fehérneműben jött utánam és kiabált, hogy álljak meg. Részeg, mint mindig. 

- Anya, menj vissza! Nincs rajtad ruha. Lejáratsz a szomszédok előtt. - mondtam neki, majd próbáltam visszahúzni a lakásba.

- Leszarom kit járatok le. Azt csinálok amit akarok. Ez az én lakásom. - mondta, de a szavait nehezen tudtam kivenni. Beleivott a whisky-s üvegébe, majd közelebb jött hozzám.

- Na akkor adsz pénzt vagy nem? Jack-nek már napok óta ígérgetem hogy visszaadom a kölcsönt. - Mérgesen néztem rá. Nem hiszem el, hogy nem fogja fel, hogy a lányától könyörög pénzért.

- Nem azért dolgozom állandóan hogy a te hülyeségeidet fizessem. Azt hiszem elég sok szar helyzetből kihúztalak és elvittem helyetted számtalan balhét. Ideje hogy vállald a felelősséget te is. Egy anya vagy, hát nem érted meg? Egész nap itthon vagy és iszol megállás nélkül. Képes vagy minden egyes nap azzal a tudattal élni, hogy a lányod életét teszed tönkre! Vagy emlékeztesselek arra, hogy mi van Poppy-val? - tudtam hogy ezt nem kellett volna mondanom, de sehogy máshogy nem tudtam volna leállítani. Körbenéztem és láttam, hogy pár szomszéd az ablakból figyel, sőt, valaki ki is jött a hangzavarra. Ő is körbenézett és végre kicsit észhez kapott. Beleivott újra az üvegbe, majd megszólalt.

- Pofa be! - mondta és visszament a lakásba. Pár pillanatig még ott álltam, megnyugtattam a szomszédokat hogy minden rendben, és elindultam. Csak a szokásos összeveszés.

A boltban délelőtt szerencsére nem volt túl nagy forgalom, csak néha tért be egy-egy vásárló, így tudtam egy kis időt szakítani arra, hogy a könyvemet olvassam. Amikor a főnököm hallottam lejönni a lépcsőn, gyorsan a pult alá dugtam a könyvet és a pultra könyökölve úgy tettem, mintha a körmeimet nézegetném, nehogy azt higgye, hogy az unalmam olvasással próbálom enyhíteni.

- Látom nincsenek sokan - nézett körbe majd vissza is ment az irodájába. Szokásos terepszemle.

Bólintottam egyet, majd nekiálltam rendet rakni a polcokon. Mindennap ebben a kisboltban dolgozom, az érettségi óta teljes állásban, előtte pedig részmunkaidőben. A bolt tulajdonosa Steward apám egyik távolabbi rokona. Nem igazán tartottuk vele a kapcsolatot apám halálig, utána viszont időnként ellátogattunk hozzá és a családjához anyámmal, így ő is látta szépen lassan anyám mivé is vált. Amikor elkezdtem munkát keresni és először említettem neki, rögtön felajánlotta hogy dolgozzak a boltban. Az utóbbi 4 évben egyfajta búvóhely volt számomra ez a bolt. El tudtam szakadni otthonról, munkaidő után volt hogy inkább a boltban tanultam és így én zártam az üzletet. Persze nem bántam, mert mindig is szerettem itt lenni. Gyakran rendezgetem a polcokat. Van, hogy betűrendbe teszem a termékeket a szekciókon belül, sőt, volt hogy szivárvány sorrendbe tettem őket. Ezeken az igazán érdekes elfoglaltságokon kívül pedig titokban olvasni szoktam. Steward viszont ezt nagyon nem szereti, mivel túl könnyen belemerülök az olvasnivalóba és nem figyelek oda a vevőkre. Egyszer előfordult, hogy egy fiúbanda lenyúlt pár energiaitalt és édességet, mert látták mennyire nem figyelek a vevőkre. Azóta igyekszem nem elmélyülni a könyvekben és titokban olvasni, habár van egy sejtésem hogy Steward tud róla, hogy nem hagytam el ezt az elfoglaltságom. Nélküle el sem tudom képzelni mi lett volna velem az gimis éveim alatt.