Elveszett szerelem - Hazatérés👫 2. Évad [Kakashi ff.]

Chapter 3

Homályosodott a világ körülöttem. Nem tudtam merre nézhettem volna,oda,ahol nem csak szürkeséget látok. Kezemmel és térdemmel tartottam magam a földtől,hogy össze essek,mikor elvesztettem egyensúlyom és föld felé zuhantam. De nem. 2 kéz fogta meg a vállam,hogy megtartson majd egyik kezét végigsimítva a hátamon egy hatalmas szúrást éreztem. Gyógyító teknika volt. Ez csakis egy valakié lehet....
-I...Isu! - szólaltam meg,majd vért köhögtem magam elé.
-Minden rendbe lesz! - üvöltötte.
Arcán két könnycsepp csordúlt le mikor megerősítette csakráját. Át adta a csakrája 60%-át,hogy talpra álljak. Miután kezdtem magamhoz térni letöröltem a vércseppet a számról és a fiú segítségével feltápászkodtam. Meg köszöntem a segítségét majd óvatosan a Mesterre néztünk.
-Mindig is érdekelt miért tartjátok nagyra magatokat egymással szemben. De lám,végre fény derült a titokra.. - mondta az öreg.
Halk nevetés hangzott tőle,majd egy hírtelen mozdulattal Isut a közeli fához csapta. Felfogni nem tudtam,olyan hirtelen volt minden.
-ISU! - üvöltöttem.
A Mester mögém termett és tört fogott a nyakmhoz.
-Bármit is próbálsz tenni nem fogsz vele semmire se menni. Ismerem minden mozdulatodat. Ki ismertelek McCloud! - nevetett fel - Most biztos azt tervezed,hogy hasba könyökölsz majd távol ugrasz tőlem,megnézed Isu-t és nekem rontasz.
Nehogy azt hidd nincs más tervem Öreg! Egy kis vér még folyt a számról,így azt elkenve az arcomon megidéztem Akamu-t. A párduc a Mester mögé idéződött kieresztett körömmel és vicsorgó fogakkal.
-No lám! Rég láttalak Akamu - húzott beteg mosolyt arcára miközben azon agyaltam hogyan menekülhetnék el a karmai között - Anyád most látna nem örülne!
-Fogd be te vén fasz! Se te,se anyám nem parancsol már hisz...sok sikerrel megölted őt is! - üvöltött rá Akamu.
Hogy micsoda?! Akamu szüleit...neem..ez nem lehet igaz!
-Nézzük,erre mit lépsz te korcs?! - ekkor törjének éles részét gyors mozdulattal végigkarcolta a nyakamon lévő "billogon". Elengedett. A fájdalomtól újra a földre estem. Éreztem,hogy újra gyengülök. Yuno! Basszus! Álljál már fel! McCloud vagy! Apád látna már megölt volna! Yami is vár rád! Gyerünk! Szedd össze magad!! Aktiváltam Mangekyou sharinganom és egy gyors mozdulattal távolabb ugrottam mesteremtől.
-Körbe kerítettünk! - néztem rá vérvörös szemeimmel.
-És mit értek el vele? Az összes mozdulatotokat tudom. Az összes edzéseteket láttam és tanulmányoztam! Semmit se értek el vele - tört ki belölle a hangos nevető görcs.
Ismeri az összes teknikám? Vannak bajok..de semmi baj! Megpróbálom a tiltott tű teknikám. Vérnyomásom amik az egekbe volt de muszáj volt lenyugodnom. Török ülésbe leültem két kezemet magam elé nyújtva. Tűket csúztattam ujjaim közé amiket kellő koncentrálás után a Mester felé irányitóttam. Sikeresen kivédte de..
-Csak ennyire vagy képes? Látszik semmire való vagy a sharinganod ellenére! - alázott le szavaival.
A tűket kikerülve azok tovább szálltak Akamu felé,aki egyszerre vette az adást. Hatalmasra nyitotta száját és harci üvöltést adott ki amik megfordították a tűk irányát így annak segítségével a 8 tűből 7 pontosan ideget vagy ütő eret talált el.  A férfi lefagyott pupillája halvány pont volt,szinte alig lehetett látni már.
-Ho...hogy..an? - akadozott hangja.
-Ez volt az a teknika amit te sose láttál nálunk gyakorolni,hisz..SOSE GYAKOROLTUK! Akamu-nak papír formában tanítottam a mozdulatokat és ez volt az első próbánk élesben! - mosolyogtam rá.
- Ennyi volt öreg! Az időd lejárt! - ugrott rá Akamu,aki a földre taszította.
Közelebb sétáltam majd a végső teknikámat is elhasználtam..
-Tű vihar McCloud módra - ekkor a maradék összes mérgezett tűmet a nyakán lévő ütőérbe dobtam.
Késöbbiben megállapodtam,hogy már nem él..így Isunál lévő tőrt használva levágtam a fejét és megkértem Akamut,hogy vigye el a szállóra egy üzenetet sugallva nekik: "Szabadok vagytok"