Semmi kedvem nem volt létezni így vasárnap reggel. Belegondolva, hogy mennyit kell tanulnom inkább meghaltam volna. Komótosan lecsoszogtam az emeletről a konyhába, majd ott készítettem magamnak egy kávét és vissza vánszorogtam az ágyamba. Órákig csak instáztam és egyéb felesleges dolgokat csináltam. Egyszer csak kopogtak az ajtómon. Meglepett, mivel csak Thy van itthon ő meg nem szokott kopogni. A személy szépen lassan bedugta a fejét az én arcomon meg iszonyatosan nagy mosoly terült szét. Hihetetlen gyorsasággal álltam fel és ugrottam Thony nyakába.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem a nyakába fúrva a fejem. Anthony Silverman az én unokatestvérem, aki egyben a legeslegjobb barátom is. Mindent megosztunk egymással. Már nagyon régen láttam így jól esett végre újra megölelni.
-Nincs sulim jövő héten, így gondoltam lejövök megnézni az unokahugicámat.-tolt el magától.-Sok mindenről maradtam le?-huppant le az ágyam közepére.
-Hát egy pár dologról biztos.
-Mesélj hát akkor nekem.
-De csak ha utána te is, hallottam ám azt amiről te hallgatsz.-néztem rá fenyegetően.
-Rendben, elmesélek majd mindent. De előbb kezd te.
-...és tegnap megcsókolt ott kint a tetőn.-mutattam ki az említett helyre, miután a mondandóm végéhez értem.
-A nagy szerelem ellenes Rose szerelemre lelt. Ez hihetetlen.-a szememet forgatva ütöttem bele a vállába.-Na és akkor ti most együtt vagytok?
-Nem tudom, nem beszéltünk azóta.
-Miért nem?
-Majd holnap mindent megbeszélünk. Nekem szükségem volt erre az időre szerintem, hogy átgondoljam az egészet. Na de most hallani szeretném a te sztorid.
-Kimberlynek hívják. Egy nagyon gyönyörű és intelligens lány. Egy buliban ismertem meg. Elkezdtünk beszélgetni, majd egyre többet találkoztunk. Aztán így alakult.-mosolyodott el.
-Ez nagyon aranyos.-öleltem magamhoz. Az egész napot átbeszéltük, magyarul nem tanultam semmit. Este Thony visszament a nagyszüleinkhez, én pedig lefeküdtem aludni, mert valamiben nagyon elfáradtam.
🚫🚫🚫
A lehető leghamarabb értem be a suliba, bár most azt kívántam bár ne tettem volna. Mark Samantha szájában kutatott valamit. Hányingerem lett és a sírás kerülgetett. Kezdtem ugyan azt érezni, mint Olivernél. Annyira tudtam, Mark is egy utolsó szemétláda. Magamra kellett volna hallgatnom.
Gyorsan haladtam el mellettük, éreztem a tekintetét magamon, de nem fordultam meg. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa a fájdalmat az arcomon. Pechemre Thy sétált velem szemben. Előtte nem tudom leplezni az érzéseim. Mosolyogva jött oda hozzám, majd amint rám nézett lehervadt a mosoly az arcáról.
-Mi a baj Mily?-nem válaszoltam csak néztem magam elé. Thy a körbenézett, majd megakadt a szeme Markon. Tisztában van a pénteken történtekkel, mert mindent elmesélek neki.
Thy gyorsan indult el Mark felé, nem tudtam a karja után kapni. Erőszakosan nekilökte Markot a szekrénynek és behúzott neki egyet.
-Mi a fasz bajod van?-ordít rá Mark.
-Annyit kértem, hogy ne bántsd meg, erre te mit csinálsz?! Itt eszed ezt a szőkített hajú kurvát.
-Talán ha a drága húgod tegnap nem egy másik gyereket ölelgetett volna, mint egy utolsó ribanc, akkor nem enném meg ezt a kurvát.-utánozta Thy jellemzését.
-Az az unokatestvérünk volt te idióta. Előbb inkább járj utána a dolgoknak, mielőtt cselekszel.
-Rosly.-szólított az általa adott becenevemen. Thy megfogta a kezem és elvezetett onnan. Fájtak a szavai. Ezt soha nem néztem volna ki belőle.
🚫🚫🚫
Egész nap úgy jártam a folyosókon, mint egy hulla. Mark többször is próbált velem beszélni, de Thy nem hagyta. Végig mellettem volt. Amint kiléptem a teremből ő már ott volt. Amint hazaértünk a szobámba küldött, hogy pihenjek le. Az ablakon kinézve megláttam Markot aki ott ült a tető szélén. Akármennyire is megbántott sajnáltam. Nem akartam szenvedni látni őt. A függönyt elhúzva feküdtem be az ágyba. Az éjjeli szekrényemen egy cetli volt rajta egy kis dobozzal. Gyorsan kezdtem olvasni a sorokat.
„Nem valami nagy dolog, de ezzel szeretném bizonyítani, hogy nagyon sajnálom Rose. Remélem minden jó lesz köztünk.
Szeretettel Mason!"
A dobozban egy gyönyörű nyaklánc volt. A medál az általa kitalált becenevemet ábrázolta. Nem tudtam rá haragudni, bármennyire is megbántott.
