A többség dönt. Utálom ezt a mondást. Mármint nyílván, ha öt ember véleménye eltér egy emberétől nem annak az egynek kedveznek. De leglalább ne erőltetnék rá arra az emberre az akaratukat. Jelen esetben rám. Este felé már semmi hangulatom nem volt kitenni a lábam a házból, de drága testvérem azt hangoztatta, hogy szükségem van egy kis szociális életre. Persze tudom, hogy ez csak azért van mert romantikázni akar és kényelmesebb ha én nem vagyok itt. Megjegyezném, hogy ő is lemondta a ma esti programját Chinty miatt. Egyáltalán nem érzem fernek, hogy én nem tehetem meg ugyan ezt Cole Sproussal. Így is mérges voltam Thy-ra, de miután kiderült, hogy kik is találhatóak meg ezen az összejövetelen még jobban haragudtam rá, amiért nem engedte, hogy otthon maradjak. De kezdem az elejéről.
❌❌❌
Ahhoz képest, hogy nem akartam eljönni nem is annyira rossz. A társaság kedves és barátságos. Bár egy személy még hiányzik.
-Hol van már?-szólal fel mellettem a világos barna hajú, szeplős lány Emma.
-Szokásához híven késik.-forgatja a szemét Hardin.
-Nem igaz, hogy Mark sose tud időben elkészülni és odaérni valahova.-mintha csak a végszóra várt volna belépett az említett személy az ajtón. Érdeklődve figyeltem a tagot, de érdeklődésem egyből elmúlt, amint szembe fordult velem. Jason mosolyogva köszönt mindenkinek. A száját még nagyobb vigyorra húzta, amint megpillantott.
-Rose.
-Én szerintem indulok is.
-De hisz még csak most kezdődik a buli. Markot még nem is ismered.-néz rám felhúzott szemöldökkel Hardin.
-Sajnos volt már szerencsém hozzá.
-Ti jártatok?-kerekedett el Emma szeme.
-Még csak az kéne!-horkantottam.
-Na kérlek. Maradj.-könyörög Donald.
-Miattatok lesz, ha a hét további részén kibírhatatlan leszek.
-Véleményeim szerint eddig is kibírhatatlan voltál.-vetette oda Mark.
-Örülnék, hogyha nem szólalnál meg. Vagy legalább is ha megteszed ne hozzám szólj kérlek.
-Örülnék, ha nem szabnád meg, hogy mit tegyek.
-Jó szerintem egyikőtök se szóljon a másikhoz.-szakított minket félbe Hardin.
A telefonom hangosan jelezte, hogy üzenetem jött. Mindenki odakapta a fejét.
-Csak nem a barátod?-nézett rám cinkos mosollyal Emma.
-Nem, csak a bátyjám az Thy.
-Thy?-húzta fel a szemöldökét.
-Timothy.-segítettem ki.
-Tim a testvéred?-érdeklődött Hardin. Szemei felcsillantak a név hallatán. Biztos csak jóban vannak és régen látta.
-Igen.
-Nem is tudtam.
Thy❤️: Majd beszélnünk kéne. Szólj, ha menjek érted.
Me: Baj van?
Thy❤️: Ráér.
Me: Gyere értem és megbeszéljük!
Thy❤️: Érezd jól magad. Majd ha hazaértél megbeszéljük.
Me: Nem tetszik ez nekem Thy...
Thy❤️: Szeretlek❤️
Me: Tudod, hogy én is nagyon!!❤️

-Minden rendben?
-Persze.
-Jó akkor játszhatunk is. Szóval sorskocka?-egyöntetű igen választ adtak a többiek, míg én értetlenül néztem Hardinra.
-A játék lényege, hogy minden játékosnál van egy dobókocka, vagy ennek híján egy dobókocka applikáció a telefonján. A kör elején mindenki dob egyet. Az azonos számot dobó párnak meg kell fogniuk egymás kezét és így is maradnak. Ezután újabb dobás következik, s minden azonos számot dobónak meg kell fognia a másik kezét.
Ha valaki már mindkét kézzel mások kezeit fogja, az kiesett a játékból. Végül az asztal fölött keresztbe-kasul átfogott kezek rengetegében a nyertes az lesz, akinek legutoljára marad egy szabad keze és azzal meg tud inni egy saját maga által választott italt.
-Inkább kihagynám.
-Ugyan már Rose. Nem nagy dolog.
-Muszáj?
-Kérlek.
-Jó legyen.
-Akkor kezdhetsz is.-mosolygott rám. Elgurítottam a dobókockát, ami a 6-osnál áltt meg. Utánam sorban jöttek a többiek. Kezdtem örülni, mivel senki nem dobott még annyit mint én. Az örömöm viszont hamar elmúlt, mikor Mark a kezét enyémre csúsztatta és összekulcsolta azokat.
❌❌❌
Jó pár kör lement már, mire csak Emma és én maradtunk.
-Viszket a mellkasom.-jelentette be Mark.
-Nem engedheted el senki kezét.-nézett rá Hardin.
-De nagyon viszket.
-Akkor kérj meg valakit, hogy vakarja meg.-forgatta a szemét. Tekintve, hogy Emma az asztál másik felében ült, rám maradt a feladat. Sóhajtva nyúltam a mellkasa felé. Éreztem, ahogy teste megfeszül érintésem alatt.
-Most már jó?-nézett rá Emma.
-Tökéletes.
-Akkor folytathatjuk?
-Persze.
Én következtem. Gurítottam és vesztettem. Őszintén szólva nem bántam, semmi kedvem nem volt inni.
-Én viszont megyek. Örülök, hogy megismerhettelek titeket.
-Mi is örülünk és legközelebb is várunk.-mosolyogva öleltem meg mindenkit, mikor Markhoz értem elgondolkoztam, majd megöleltem őt is. Hirtelen érte tettem, de egyből viszonozta. Gyorsan írtam Thynak, hogy jöhet értem. Az ajtón kilépve követett Mark is.
-Te is mész?-néztem rá kérdőn.
-Igen, csak hívok egy taxit.
-Nem szükséges. Elviszünk.
-Megoldom.
-Tényleg szívesen elviszünk.
-Biztos? Nem zavar a jelenlétem?
-Majd valahogy elviselem.-mosolyogtam rá.
-Nem gondoltam komolyan, hogy eviselhetetlen vagy.
-Tudom.
-Honnan?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem vagy te annyira nagy seggfej.
-Ez most jól esett.-mosolyodott el.
❌❌❌
-Szóval, mi a gond?-néztem a bátyjámra.
-Szakítottam Chintyával.
-Miért? Mi történt?-sokkolt le a kijelentése.
-Már nem éreztem ugyan azt, mint régen, de ő sem, szóval megbeszéltük, hogy inkább csak barátok maradunk, ha az működik.
-De nem vagy szomorú emiatt?
-Őszintém szólva nem. Csak az érdekelt, hogy te hogy fogadod.
-Thy, ha te boldog vagy, akkor én is. Ez a te döntésed, nem az enyém.
-Köszönöm, hogy ilyen megértő és jó testvér vagy.
-Volt kitől tanulnom.-öleltem magamhoz jó szorosan.
