-Ha nem kelsz fel sétálhatsz be a suliba!-ordította a drága bátyjám.
-Cinthya szólj rá erre az idiótára!-üvöltöttem a barátnőjének, kihasználva a pasija húgának meg kell kedvelnie, ezért neki kell igazat adni kártyát.
-Timothy! Ráérsz még.-mondta lágy hangon.
-Kész is vagyok.-csaptam ki az ajtót, majd le ballagtan a lépcsőn.-Mehetünk fafej.
-Jól gondold meg mit mondasz Mily.
-Bocsánat!-tettem fel védekezően a kezem.
-Megírtad a szöveget?-váltott egyből témat.
-Persze!
-Jó leszel!
-Úgy gondolod?
-Teljes mértékben!-mosolygott rám, miközben leállította a kocsit. Én mondom a nyitó beszédet, az új tanévkezdés alkalmából. Az egész suli előtt. Valamiféle izgalom azért van bennem. De végül is az ilyenekre senki se figyel.
-Rose!-ugrott a nyakamba Becca, az én idióta barátnőm.
-Becca!-öleltem vissza egyből.
-Gyere. Kezdődik!-húzott maga után.
-Kedves Liberty High School-os tanulók. Örömmel köszöntelek titeket az új tanévben. A változatosság kedvéért most nem én mondom a beszédet, hanem egy kedves 11.-es tanulónk. Emily Rose Silverman kérlek fáradj a mikrofonhoz.-magabiztosan sétáltam ki, majd álltam meg a mikrofon előtt.
-Újra itt a tanévkezdés. Újra gondolkozhatunk azon, hogy ez az alkalom miért van ilyen nagy dobra verve, hisz ez nekünk diákoknak cseppet sem öröm. Itt áll előttem sok ismerős és ismeretlen arc. Itt vannak körülöttünk a barátaink, akikkel végig szenvedtük az eddigi éveket. Itt állnak közöttünk az iskola új diákjai, akik kissé megszeppenve állnak, és persze a végzősök, akik már évek óta várják, hogy ők legyenek a legnagyobbak és ezzel együtt a legmenőbb diákok is a suliban. Itt áll még a többi évfolyam, akik azért küzdenek, hogy idén se bukjanak meg. Kitartást és sok szerencsét szeretnék kívánni. A gólyáknak pedig azt üzenem, hogy semmi baj. Jó közösségbe kerültetek, nem fogjátok megbánni, hogy ezt az iskolát választottátok. Köszönöm a figyelmet!-léptem el a mikrofontól, mire mindenki tapsolni kezdett. Visszasiettem a helyemre és beálltam Becca mellé.
-Jó voltál!-súgta.
-És most nagy csalódásotokra megnyitom az új tanévet.-zárta le az egész eseményt az igazgató. Elindultam a terembe, mire a hátam mögül a nevemet hallottam.
-Mily.-szólt Timothy.
-Igen?-léptem oda hozzá.
-Ügyes voltál!-ölelt meg.
-Köszönöm!-viszonoztam ölelését.-Az meg ki?-vettem észre egy ismeretlen alakot a baráti körében.
-Új gyerek. Nem beszéltem még vele, de nem a legszinpatikusabb.
-Miért?
-Csak nézz rá. Tipikusan az a mindent megkapok amit akarok fajta.
-Értem.-alaposan végignéztem rajta. Göndör barna tincsei enyhén a szemébe lógtak. Éles arcéle és állkapcsa odavonzotta a tekintetet. Méregzöld szeme csillogott. Hófehér fogai kivillantak nevetés közben.
-Menj, mielőtt Mr. Murphy kinyír az első nap.
-Rohanok.-adtam egy gyors puszit az arcára, majd elviharoztam. Éreztem a hátamon egy égető tekinetetet, ahogy tetőtöl talpig végigmér. Hátrafordulva méregzöld szempárba ütköztem. Nem törődve vele gyorsan vissza fordultam és siettem tovább be a terembe. Nem hiányzik már év elején Mr. Murphy fejmosása.
