Nehéz

52.

- Fura, de igen. Mintha ezen múlna a kapcsolatunk, első randi, az mindig ilyen stresszes?

- Nem is képzelnéd, mennyire stresszes tud lenni.

- És te, izgulsz?

- Mióta reggel felkeltem be vagyok pörögve, de süljön is el bárhogy ez a mai nap, mindennél jobban szeretlek - fogtam meg a kezét.

- Én is téged – mosolyodott el gyengéden. A kocsiból kiszállva átsétáltam az ő oldalára és miután kinyitottam az ajtót nyújtottam felé a kezem. Kilépve a kocsiból megigazgatta a ruháját majd felsétált a járdára. Én csak figyeltem őt, annyira tökéletes, csinos és szép, okos, kedves, mi többet kívánhatnék még. Utána szaladtam és mellette sétáltam egy ideig majd kezünk többször is összeért.

- Megfoghatom a kezed?

- Ó nem is tudom, első randin ilyet nem szoktam.

- Szóval így játszunk? – nevettem fel.

- Tudod, sosem volt első randim, de millió és egy könyvet olvastam, amiben szó volt róla, és azt hiszem, csak szeretnék egy két dolgot kipróbálni.

- Hát legyen, akkor ez lesz a legtökéletesebb első randi – mondtam mire széles mosollyal arcán bólintott, igazán boldognak tűnt, édes volt. Én a séta közben forgattam a fejem, mert kitaláltam neki valamit és megkellett terveznem. A kávézóhoz érve besétáltunk és leültünk. Ő az ajtónak háttal ült így én jól láttam minden érkezőt és távozót. Mindketten jegeskávét kértünk, így amíg elkészítették én kértem tőle két perc türelmet. Kiszaladtam a két üzlettel távolabb lévő virágoshoz és vettem egy szál rózsát, ha már első randi, legyen tényleg tökéletes. Próbáltam nagyon halkan visszajutni a kávézóba és mögötte megállva csak letettem elé a virágot. Nevetve felnézett rám majd megfogta a virágot és orrához emelte.

- Gyönyörű, köszönöm. Képes voltál elmenni a virágboltba?

- Bárhová képes lennék elmenni, csak boldognak lássalak téged.

- Köszönöm – nézett szemembe majd csak letette a virágot az asztalra. Én leültem vele szemben majd ittam egy kortyot a kávéból.

- És mesélj magadról, mivel töltöd a szabad idődet?

- Ó, elég unalmas lány vagyok.

- Nem hiszem el, nagyon is érdekesnek tűnsz.

- Tényleg? Ezt úgy ránézésre meg tudod mondani?

- Fogjuk rá.

- Na, jó, valójában, nagyon szeretek énekelni és zongorázni, olvasni ennyi kb.

- Tanultad a zenét?

- Nem mondanám, örököltem a tehetséget, az édesanyám és a nagymamám is énekeltek.

- Egyszer remélem én is hallhatom.

- Egyszer, de ez abszolút nem első randis program – nevette el magát.

- Persze megértem.

- És te mit szeretsz csinálni?

- Különösebb hobbim nincs, ha ráérek, olvasok, ha van kivel, kirándulok, szeretek a szabadban lenni, egyszer esetleg túrázhatnánk egyet együtt.

- Benne vagyok, jól hangzik. Mondd csak, szereted a munkád?

- Igen, imádom, és úgy érzem jól is csinálom, a diákok között vannak, akik megnehezítik a dolgom, de sokkal több normális van így megéri az a kis kínlódás.