Nehéz

45.

- Tényleg így gondoltad?

- Igen, ezért választottam ezt a dalt.

- És Mark iránt is ezt érzed?

- Nem... de ne beszéljünk róla, kérlek.

- Miért?

- Egyszerűen csak, most nem ide illő, most az a lényeg, hogy te jól érezd magad, nem hiszem, hogy ha a Markkal való kapcsolatomról beszélünk túl jó lesz neked.

- Igazad lehet. Mondd nincs itthon borod?

- De van, miért?

- Nem akarsz inni?

- Ó, gondolod jó ötlet leinni magunkat ebben az állapotban?

- A legjobb döntés lehet ez most.

- Jól van, hozok poharakat meg az üveget – bújtam ki alóla és a konyhába sétáltam. Előhalásztam két boros poharat és a nyitót majd egy újabb körben a bort is magamhoz vettem. Végig néztem, ahogy próbálja kinyitni, de végtelenül bénán ment így szinte végig nevettem az egészet. A dugó végül az üvegben landolt és csak egy része jött ki, de ez minket nem akadályozott meg abban, hogy megigyuk.

Bekapcsoltunk zenét és a poharat forgatva kezdtünk beszélgetni. Én az apukája felé tereltem a témát, nem akartam, hogy kettőnkről beszéljünk, így elkezdett mesélni, hogy milyen jókat beszélgettek és hogy eleinte, miután megtörtént az erőszak milyen sokat segített neki az, hogy mellette volt. Sok mindent segített neki megérteni, amit magától nem tudott volna.

Egymás után töltötte fel a poharakat egészen addig, míg az üveg kifogyott mi pedig már kellőképpen spicces állapotba kerültünk. Igyekeztem ettől függetlenül tartani a távolságot, de ez egy lehetetlen küldetésnek tűnt, ugyanis ő nem akarta ezt tenni. Folyamatosan megérintett, megfogta a kezem, hajam simogatta, arcomhoz ért és cirógatta, ami mind megnehezítette, hogy tartsam magam az elhatározásomhoz.

Este hat körül volt mikor bedobtam a sütőbe egy mirelit pizzát, és amíg azt vártuk piros pacsit játszottunk. Na, igen, a reflexeim ennyi bor után nem voltak a legjobbak így mire végeztünk tiszta vörös lett a kézfejem a lecsapások miatt.

Vacsora után csak úgy, mint tegnap este bejött velem a hálóba és pizsamára váltva ruháinkat feküdtünk be az ágyba. Pizsama, nekem a szokásos, neki meg a pólója és alsó nadrágja. Csak úgy, mint előző este, egymással szemben feküdtünk, de most nem fogtam meg a kezét csak a párnámba kapaszkodtam. Kezdett a bor hatása elszállni, kitisztult az agyam és újra éreztem azt a fájdalmat, amit egy hónapja okozott, nem is tudtam ezt palástolni. Könnyeimen keresztül néztem rá mire csak végig simított arcomon.

- Elfogod valaha is felejteni azt a fájdalmat, amit okoztam neked?

- Szeretném – suttogtam mire nyelt egy nagyot. Nem bírtam ki, meg kellett kérdeznem – Miért csináltad Adam? Miért hagytál magamra?

- Mert azt gondoltam ezzel teszek jót, hisz te továbbléptél, nem volt rám szükséged.

- Dehogynem, csak rád lett volna szükségem. Miattad vágtam bele, érted akartam a legjobban meggyógyulni. Mert érezni akartalak, újra érezni akartam az ölelésed, a csókjaidat s addig a napig azt hittem semmi nem állít meg minket. Majd rájöttem, van olyan akadály, amit nem tudunk leküzdeni. Ez elég erősnek bizonyult.

- Miről beszélsz?- kérdezte értetlenül – Grace te voltál az, aki tovább lépett. Kérted azt a szünetet és én az elején hittem benne, a legnehezebb percekben is hittem abban, hogy visszatérsz hozzám, de akkor te már nem akartad ezt, hiszen ha akartál volna engem, a kapcsolatunkat, akkor nem randizgatsz Markkal, nem jössz vele össze.