Nehéz

38.

- Igen, gondolom, de tekints a legjobb barátnőnek.

- A legjobb barátom vagy Jeremy, örülök, hogy mellettem vagy, nélküled ez sokkal nehezebb lenne.

- Örömmel vagyok veled. Mond csak, a végzős bulival mi lesz? Oda sem jössz?

- Nem tudom, rákövetkező nap lesz Peterék esküvője, azt hiszem, sok lenne a jóból.

- Csak mert ha jönnél, mehetnénk együtt. Jake nem tud eljönni, mert júniusban elutazik egy hónapra Londonba, talán még jól is éreznénk magunkat, nem?

- Meglátjuk, jó?

- Jól van, majd még próbálkozom.

- Még másfél hónap, bár minden rendben lenne addigra.

- Rendben leszel... Az, hogy megfogtad ma a kezét haladás.

- Ja, de közben végig görcsben volt a gyomrom.

- De megtetted, ez a fontos.

- Igazad van, kicsit optimistábbnak kellene lennem.

- Micsoda felfedezés – forgatta szemeit mire csak vigyorogtam.

Miután kiraktam őt Jake lakásánál tovább mentem és haza érve fáradtan vettem le a ruhát majd dőltem be az ágyba. Már nem foglalkoztam semmivel, csak behunytam a szemem és sóhajtottam. Éreztem, hogy elkezd rám telepedni a sötétség így takarót magamra húzva fordultam oldalamra és próbáltam ellazulni.

A hétvége gyorsan eltelt, maileket olvastam, tanultam, egyeztettem a programomat Lisával, hogy mikor nem jó a ruha próba nekem. Ő már kinézte a ruhát és a szalont és azt mondta menjek vele, keressünk nekem is ott ruhát, ez két hét múlva fog megtörténni, illetve Peter is fárasztott egy fél órát mindenféle agymenésével.

Ma viszont, az első találkozóm lesz a Clairetől kapott kapcsolatainak egyikével. Mark Walterrel találkozom egy kávéra. Én már itt vagyok a kávézóban, előbb akartam érkezni, mert jobb, ha ő talál meg engem, mintha nekem kellene keresgélnem. Nem tudom, hogy néz ki, mert mailben egyeztettünk így a vizemet forgatva nézelődtem a bejárat felé.

Már konkrétan majd kiestem a székből mikor megkocogtatták a vállam. Megfordulva egy magasabb, barnahajú férfi mosolygott rám.

- Grace? – kérdezte kedvesen mire bólintottam majd felálltam – Örülök a találkozásnak, Mark Walter vagyok.

- Én is örülök, Grace Wilson – nyújtottam bizonytalanul a kezem, amit rögtön meg is fogott, de én elég gyorsan visszahúztam azt. Vissza ültem és mikor csatlakozott intett a pincérnek.

- Választott már?

- Csak egy tejeskávét iszom.

- Semmi egyéb? Egy sütemény?

- Nem, köszönöm – ráztam fejem.

- Hát rendben – mosolyodott el majd az itallapot végig futotta.

- Üdvözlöm önöket, mit hozhatok? – jött oda egy fiatal srác mosolyogva.

- Én csak egy tejeskávét kérek – néztem fel rá mire bólintott.

- Én egy hosszú kávét feketén és egy szelet csoki tortát – tette le az itallapot az asztalra.

- Máris hozom – mondta majd elsuhant.

- Nos Grace, minek köszönhetem ezt a találkozót?

- Igen, nézze Mr. Walter...

- Állj, állj, állj... itt álljunk meg egy szóra. Harminckét éves vagyok, az apámat hívják Mr. Walternek. Én Mark vagyok. Tegeződjünk, már ha nem veszed rossznéven ezt tőlem.