Egy drogfüggő estimeséi

Mindennapjaim

Így éltem mindennapjaimat...felkeltem valahol ahol éppen elaludtam. Hazamentem, rendbeszedtem magam, majd próbáltam valahogy pénzt szerezni...volt olyan, hogy kaptam kisebb munkákat, de nem voltak hosszúéletűek. Állítólag túl lusta és hanyag voltam mindig. De kinek van kedve folyamatosan mosogatni egy étteremben? Néha kellenek szünetek...lehet nem 1 órás szünetekre gondolt az akkori főnököm, de akkor is.
A mostani pénzbevételünk a segélyekből van, és abból a kevéske pénzből, amit megkeresek vagy lopok...legrosszabb esetben összekoszolom magam, kiülök az utcára egy kartonpapírral a kezemben, és várom, hogy a díszpicsák akik a fullos BMW-jükkel baszakszanak, mert nem tudnak hova parkolni, mert nekik nem elég holmi parkolóhely...nekik !A! parkolóhely kell. Majd miután végignéztem szenvedésüket, várom, hátha kapok egy kis pénzt, de csak lesúlytó tekinteteket kapok...pár dollárt tudok csak összeszedni...3 éve a legtöbb pénz amit így szereztem, az 17 dollár 25 cent volt...
És nekem mindig egy dolog lebegett a szemem előtt...az, hogy Hayden ingyen ad nekem füvet...nem kell fizetnem, mivel ő fizeti ki. Nincs is jobb egy közös tépésnél. Legjobb randik egyike a közös füvezés. Mondjuk a fűből már nagyon sokat bírunk...lassan immunissá válunk...alig hat valamit...az Ecstasy és az LSD már sokkal érdekesebb. Ha egy kis nyugalomra vágyok akkor LSD-t használok, ha pedig fel akarok pörögni, akkor az Ecstasy a legjobb barátom. A fű pedig lassan olyan, mint egy jófajta cigi...hatástalan.
Szóval így tengettem napjaimat. A gyámügy még mindig semmit nem tett, bár én elvoltam ebben az életben. Az elején nehéz volt, de Hayden-ék belevezettek a drogok világába, és egyszerre minden egyszerűbbnek tűnt. Persze néhanapján anyámra is ránéztem, hogy ad e még életjeleket. De ha ő nem foglalkozik velem, akkor nekem se kell vele. Persze néha főztem valami teljesen egyszerűt, hogy ne haljon éhen, meg vésztartalék kaja is volt nálunk mindig. De egy idő után nem foglalkoztam vele annyira mint még 11 évesen. Belefáradtam, hogy én gondoskodjak gyerekfejjel anyámról. Inkább mentem tépni Haydennel és a haverjaival, és kicsit kaszakadtam ebből az elbaszott életből.

Önpusztító-e ez az életmód? Nem kicsit...talán nagyon. Talán bele is halhattam volna...talán bele is fogok...ki tudja? 13 évesen 30 kilónak lenni nem egészséges...de nem érdekelt. Jókedvem volt...néha. Amikor elmúlt a drogok hatása, akkor megint egy mély depresszióba kerültem vissza. Nem...soha nem bántottam magam. Túl makacs voltam, hogy engedelmeskedjek ezeknek a gondolatoknak. Viszont ilyenkor jól jött pár szál füves cigi...azok valamilyen szinten lenyugtattak.

És most kezdődik az egész...így éltem az életem nagy részét...drogok, pia, haverok, bulizás...de egy éjszaka minden megváltozott...amit eddig jónak hittem, az egy perc alatt változott a legszörnyűbb rémálmommá...