Nehéz

26.

Este nyolcig fel sem álltam az asztalomtól, telefonom addig nem is volt a kezemben, nem akartam, hogy kizökkentsen így mikor nagy nehezen végeztem és elküldtem a történelem tanárnak az esszét ledőltem a kanapéra és feloldottam a képernyő zárat. Rögtön láttam, hogy egy nem fogadott hívás Adamtől és három üzenetem érkezett. Két üzenet Adamtől és egy Paultól. Adam üzeneteit nyitottam meg először.

„ Szia, Cicám, ma alig láttalak, máris hiányzol. Ahogy hazaértem az üres házba legszívesebben hozzád mentem volna. Milyen volt a napod?"

Majd két óra múlva:

„ Na, jó, bocsi hogy zaklatlak, biztosan tanulsz, de amint végzel, hívj fel, van egy király ötletem a hétvégére. Szeretlek."

Ezt olvasva már indítottam is a hívást, kíváncsi voltam. Három csörgés után meghallottam mosolygós hangját, ami engem is vigyorgásra késztetett.

- Szia kiscicám, merre kóboroltál?

- Történelem esszét írtam, felcsigáztál a király ötleteddel, mi lenne az?

- Lenne kedved velem tölteni ismét a hétvégét?

- Ez kérdés? Hát persze, hogy igen.

- Akkor szombaton reggel érted megyek.

- De nem mondasz semmit?

- Nem. Meggondoltam magam, majd megtudod akkor.

- Hát jó, de tetszeni fog?

- Szerintem imádni fogod.

- Akkor jó.

- Szóval milyen volt a napod? Nem is beszéltünk, Jeremyvel jól elvoltatok, ahogy elnéztem.

- Igen, ma haza hozott próba után, itt volt egy kicsit. A suliban nem volt semmi extra, gyorsan eltelt a nap. És neked, hogy alakult a nap?

- Nekem lassabban telt, valahogy nem éreztem a mai napot a magaménak, mondjuk már akkor így éreztem mikor reggel elengedtem a kezed az ajtóban, alig várom, hogy vége legyen ennek az évnek és kéz a kézben sétálhassak veled az utcán, annyira nehéz ez a bujkálás.

- Tudom, de azt hiszem egész jól haladunk, nem? Lehetne ennél rosszabb is, bennem ez tartja a lelket, és az, hogy ha vége nem lesz, ami megállít minket – mosolyodtam el a plafont bámulva. Imádtam a gondolatát is, ha elképzeltem a képét, ahogy a kezem fogja és megcsókol anélkül, hogy rettegnünk kellene, hogy meglátnak minket.

- Mondd csak... Ami a hétvégén történt köztünk – kezdte majd elhallgatott.

- Igen?

- Nem bántad meg? Mármint tudom, hogy este azt mondtad nem, de teljesen biztos? Nem bánod, hogy megtörtént?

- Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy bánnám, sőt, kifejezetten örülök, hogy megtörtént, mert olyan sokáig vártam. Te is tudod, hogy nem is olyan rég még elképzelni sem tudtam, hogy én ezeket átfogom élni valakivel, elzárkóztam és nagyon sok mindent kihagytam, amin mások már rég túl vannak ennyi idősen. És bár néha nagyon nehéz, de szeretnék egy viszonylag normális nyugodt életet élni és megtapasztalni mindent, amit csak lehet, élményeket szerezni. Ezért is döntöttem úgy, hogy megpróbálom veled szilveszterkor és azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt. Te vagy az az ember, akivel ezeket átkell élnem, tudom.

- Elmondani sem tudom, mennyire boldog vagyok, hogy ezt hallom. Nagyon szeretlek szépségem.

- Én is szeretlek téged, és alig várom, hogy szombat legyen, bár addig úgyis látjuk egymást. Most viszont mennem kell, mert szerintem Peter már vár rám a vacsorával, ha már nem beszélnénk, akkor szép álmokat neked.