Nehéz

23.

- És még itt is hagysz... Na jó, én meg mindjárt megsértődöm.

- Igaz... Jól van, megvárom, hogy megedd és utána megyek fürödni, így jó?

- tökéletes, gyere, ülj az ölembe – paskoltam meg combom mire felült és átkarolta nyakam.

- Kár hogy tegnap olyan keveset voltunk kettesben ugyan jó volt a két jó madárral, de ma meg nem sokára mehetek haza, olyan gyorsan eltelik az idő, ha együtt vagyunk.

- Akkor maradj itt ma éjszakára is.

- Holnap suli Adam.

- Tudom, de ruhád van, hisz hoztál, reggel haza viszlek, én megyek tovább a suliba téged meg elhoz Peter, és akkor össze tudod szedni a könyveidet, meg ami kell. Kicsit korábban kelnénk, de nekem megérné, ha cserébe veled lehetnék éjjel.

- Biztos?

- Ezer százalék.

- Na jó, beszélek majd Peterrel hogy ez így jó-e neki.

- De jó, imádlak.

- Én is téged – mondta majd bekapta a szája elé tartott rántotta falatot – Hogy aludtál?

- Nehezen aludtam el, járt az agyam, de mikor sikerült akkor elég jól.

- Azon gondolkodtál, amit mondtam neked, hogy én nem akarok szülni?

- Igen – bólintottam mire végig mérte arcomat – De ne aggódj, megértettem, amit mondtál és majd visszatérünk rá később mikor már időszerűbb téma lesz. Most csak az a dolgunk, hogy szeressük egymást és élvezzük a kettesben töltött időt – mondtam, de azt hiszem ez nem győzte meg túlzottan. Elmosolyodott, de ez nem az a ragyogó mosoly volt, és én azt akartam látni. – Akkor most kicsit félbehagyom a reggelit.

- Miért, nem ízlik?

- Dehogynem, isteni finom, de zuhanyoznom kell a szerelmemmel.

- Micsoda?

- Jól hallottad. Irány a fürdőszoba.

- De Adam, mi még nem... nem fürödtünk együtt.

- Itt az ideje elkezdeni – öleltem magamhoz lába alá nyúlva majd felálltam és a karjaimban cipelve mentem a fürdőbe. Ott letettem a földre és egy pillanat alatt megszabadultam a nadrágomtól és csupaszon álltam előtte mire végig nézett rajtam – Én készenállok.

- Azt látom – nyögte ki.

- Segítsek esetleg?

- Nem... megoldom egyedül is.

- Biztos? Csak mert tegnap is elég ügyesen bántam a ruháddal – léptem elé mire kezeit rögtön derekamra csúsztatta és felnézett rám. Én topját elkezdtem felhúzni mire automatikusan emelte karjait – Mintha azt mondtad volna, hogy nem kell segítség.

- Meggondoltam magam – mondta egy vállrándítással kísérve majd letolta sortját. Ahogy végig néztem rajta teljesen beindultam, elkezdtem fantáziálni, hogy milyen lehet érezni őt, elképzeltem a pillanatot mikor végre megkapom őt teljesen.

- Gyönyörű vagy.

- Tényleg?

- Igen, imádlak tetőtől talpig. Grace, tudod, hogy sosem tennék olyat, amit nem akarsz. Ne félj.

- Nem félek.

- Tényleg? Akkor miért nem engeded el magad. Be van feszülve a tested, a karod, ha akarnék, sem tudnék még közelebb kerülni hozzád, ugyanis a karod ellent tart nekem.