Nehéz

20.

A sulinál kiszállva intettem Peternek majd bementem. Levettem sálamat majd táskámba tuszkoltam. A szekrényemhez mentem elsőként, ott beraktam a kabátomat és annyira fura volt, úgy éreztem mintha meztelen lennék. A táskámból ki vettem a szükséges holmikat majd az első órám helyszínére haladtam. A terembe belépve rögtön észrevettem, ahogy többen rám néznek.

- Jó reggelt...- nyögtem ki majd rögtön a helyemhez mentem és leülve telefonomon kezdtem olvasgatni.

- Szia - hallottam az ismerős hangot így felnéztem és Jack állt mellettem.

- Szia, segíthetek?

- Más vagy.

- Nem vagyok - ráztam fejem.

- De igen, megváltoztál. Nem bujkálsz, az arcod is más.

- Na azzal végképp nem csináltam semmit, a pulcsim meg mosásban van - mondtam majd újra telefonom néztem.

- Hogy telt a szünet?- kérdezte, ami már egyre sokkolóbb volt. Gyorsan körbepillantottam, észrevettem, hogy bámulnak, bizonyára mindenkit meglepett, hogy Jack Merrit a depressziós Grace Wilsonnal beszélget ahelyett, hogy levegőnek nézné vagy kínozná.

- Eltelt, elég gyorsan. És neked?

- Elment, gondoltam megkereslek Instán, de nem találtalak.

- Nem vagyok regisztrálva, a facebookon sem vagyok fent, vagyis fent vagyok, de nem használom a fiókomat már két éve lassan – mondtam.

- Értem, én...

- Jó reggelt – hallottam a határozott hangot, amitől megremegett a kezem. Nagy hamar megjelent a tanári asztalnál Adam és sóhajtott - Mivel Princley tanárnő megbetegedett, így én helyettesítem ma, Jack leülne a helyére?

- Hogyne Mr. Taylor - mondta mosolyogva Jack majd leült a mellettem lévő padba, ami alig egy méterre volt tőlem.

- A maga helye nem hátul van?- kérdezte Adam miközben le sem vette róla a szemét.

- Ott volt, de úgy döntöttem, hogy előre költözöm.

- Miért?- kérdezte türelmetlenül Adam

- Csak - vágta rá Jack. Én inkább csak bámultam ki az ablakon.

- Ugyan miért tanár úr – szólalt meg hátul az egyik fiú – Közel akar lenni a szívszerelméhez, Gracehez.

- Csak ezt ne - suttogtam inkább magamnak, mint nekik. Felnéztem és Adam bólogatott majd rám nézett.

- Nem látja tanár úr, hogy Grace, hogy megváltozott? Semmi férfi pulcsi, helyette csajos cuccok - folytatta az egyik lány – Lehet, hogy itt két embernek nagyon jól telt a karácsonyi szünet - vihogott majd az egész osztály nevetni kezdett. Végül is igaza van, két embernek jól telt csak nem annak a kettőnek, akire ő gondol. Adamre néztem, aki elmosolyodott majd bólogatott.

- Hát...jól van, akkor kezdjük az órát – mondta miközben leült a helyére a tanári asztalhoz. Elég jól visszafogta a magát. – Mivel én nem tudok nektek földrajzot tartani tekintve nem az a területem így beszélgessünk, hogy telt a téli szünet? Jack, kezdd el te...

- Örömmel tanár úr... - szólalt meg majd felállt és a többiek felé fordult – Én síelni voltam apámmal, szinte az egész szünetet Aspenben töltöttük a házunkban – kezdte Jack a sztorizást. Adam az asztalon könyökölve állát tartotta és leginkább engem figyelt. Mikor találkozott tekintetünk láttam, hogy nincs elragadtatva a helyzettől, azt hiszem a pillantásainkkal megbeszéltünk mindent, mert hamarosan abbahagyta a könyöklést és hátradőlt a székben és elmosolyodott - Szóval ennyi volt.