1 Fejezet.

454 2 0
                                    

***

-És mit tett az után, hogy az "ismeretlen lány" eltűnt? -néz rám a doktornő egyik szemével, míg a másikkal, az ölében pihenő papírlapot lesi.
-Semmit -vonok vállat átnézve az ablakon. Csodálom a tébolyultak látványát. Miként tudatlanul sétálgatnak a belsőkertben. Megnyugtat.
-

Nem igazán tudtam hova tenni -nézek a doktornőre.
-Miss. Scotus!Lát egy ismeretlen lányt, aki egyik szemhunyásra a másikra eltűnik, és még csak a miért-je sem vetődött fel magában? -feszülnek meg az inak a doktornő nyakán, hangja pedig mélyül.
-Nem igazán! -rázom meg fejemet. -Érdekes volt, ám nem akartam sehova tenni. Láttam egy lányt, aki talán ott volt  talán nem. Mit kellett volna tennem? -nézek kérdően a doktornőre.
-Talán megérdeklődhette volna a szüleit, hogy beengedtek-e valakit a házba, vagy sem -von vállat egy lenéző tekintet kiséretében.
-Ha megtettem volna, akkor már rég más ülne itt, nem én -mosolyodom el.
-És nem lenne egy gyilkosság vádlottja -mereszti fekete szemöldökeit a a mennyezet felé.
Ezzel mellkason döfött. Talán a legfájdalmasabb sebembe rúg bele, amikor emlékeztet mit is tettem. Nem akarok megszólalni, bár kénytelen vagyok. Még egyszer végig vezetem lelkemet, minden fájdalmamon. És talán egyszer végre megnyugszik a szívem.
-Miután feldolgoztam a feldolgozhatatlant. Elkezdtem készülődni. Nem tudtam sokat filózni a lányon, hiszen vártak rám a kuncsaftok -folytatom a történetemet. A doktornő vesz egy nagy levegőt, majd jegyzetelni kezd.

***

Red: A kurvák színeWhere stories live. Discover now