A Vajákok évszázadok óta egy dologra lettek teremtve: Arra, hogy szörnyeket öljenek.
Ríviai Geralt viszont nem mindig cselekedett így.
· ✧ ⋆ · ✧ ⋆
Mert nem mindenki választhat...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
KEGYELEM ────────── ✦ ────────── 【 TÍZ ÉVVEL KÉSŐBB 】 HELYSZÍN: CINTRA
Kellemes idő volt, még jól emlékezett arra, mikor a reggeli napfény megcirógatta az arcát. Ott Cintrában biztonságban érezte magát. Erszényes sokat foglalkozott vele, s látta cseperedni a kislányt, aki olyan gyönyörű volt, akár csak az anyja.
Bár Eira nem igazán érintkezett a királyi családdal, s azt is tudta, hogy már nem lehet ott sokáig, de végre volt egy hely, ahol kevésbé akarták holtan látni. Tudta, hogy Geralt hamarosan visszatér hozzá.
Volt még egy elintézetlen ügyük. - emlékeztette mindig magát, mikor már kezdett megfeledkezni a dolgok súlyosságáról.
A sorsa bármily fájó is volt, de elrendeltetett. Meg kellett állítania a közelgő veszélyt. Erszényes segített neki uralkodni a benne rejlő mágián, de ezzel együtt nagyon vigyáznia is kellett vele.
Aretúzában nem nézték jó szemmel a lány egyedüli ámokfutását, de Calanthének valahogy ezt is sikerült elsimítania. Annak ellenére is, hogy nem örült teljességgel a lány jelenlétének, s annak sem, hogy a druidájuk több időt töltött vele egy bizonyos időben, mint a hercegkisasszonnyal.
Eira aznap reggel máshogy ébredt. Érezte a csontjaiban, a csupasz bőrén a reggeli fürdője során, hogy eljött az idő.
Ríviai Geralt ismét visszatért Cintrába, hogy elvigye őt onnan. S ameddig az idő és a sors úgy kívánja a Kontinenset járva, keressék azt, ami előbb vagy utóbb magától is rájuk talált volna. De mindez az emberektől távol. Nem kellett több ártatlan halála, és olyan kiontott vér, amelynek sosem volt értelme.
─ Ríviai Geralt. - pukedlizett a férfi előtt a lány. A férfiről nem volt túl megszokott, de egy halvány félmosolyt elengedett.
─ Téged is jó viszont látni, Eira! - bólintott a vaják. - Látom jót tett neked a kastélyban töltött idő.
─ Az már egyszer biztos. - felelte Erszényes, aki éppen Eira lovát simogatta. - Ígérd meg barátom, hogy vigyázni fogsz rá! - pillantott Geraltra. A férfi nem felelt, csak biccentett egyet a fejével, ezzel is megerősítve a válaszát. Erszényes ezek után felsegítette a lányt a lóra, majd mielőtt átnyújtotta volna neki a kantár szíját, Eira szemeibe nézett. - Ha rátalálnátok... tudod mi a teendőd!
─ Van egy olyan érzésem Erszényes, hogy ő előbb fog ránk találni, mint mi rá. De igen. - bólintott a lány. - Tudom mit kell tennem.
