A Vajákok évszázadok óta egy dologra lettek teremtve: Arra, hogy szörnyeket öljenek.
Ríviai Geralt viszont nem mindig cselekedett így.
· ✧ ⋆ · ✧ ⋆
Mert nem mindenki választhat...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
SÁRKÁNYSZEM ────────── ✦ ──────────
A vaják gyors léptekkel mászott le a sziklán, és egyenesen a lávafolyam feletti - kicsit sem stabil - híd előtt megállt egy pillanatra, nyomában Kökörcsinnel. Éles szemeivel a fortyogó lávafolyamot kémlelte, s mérlegelni próbált a választható lehetőségek között.
Nos kevés híján, végül megfogva az ingázó híd két tartókötelét, rálépett a fa talpazatára. A vaják mindent szeretett gyorsan lerendezni, úgy ahogyan ezt is próbálta, de elegendő volt egy hirtelen mozdulat ahhoz, hogy leszakadjon alattuk a híd, és a lávába vesszenek. A sárkányt a felbukkanása óta nem látták újra, de valahogy érezték, hogy a közelben lehet.
─ Geralt, biztos ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a lány közelébe jussunk? - kérdezte kissé szaggatott hangon Kökörcsin, miközben remegő lábakkal halad a vaják után. Geralt nem felelt, csak ment tovább. Szemeivel az előttük fekvő hatalmas romos tornyot figyelte. Tudta, hogy az egyetlen esélyük az, ha élve átjutnak az izzó láva fölött, és végeznek a lánnyal. Ahogy megtett egy lépést, megnyikordult alatta az egyik korhadt léc.
─ Kökörcsin, itt vigyázz! - mondta, de késő volt, mivel addigra a bárd már tudatlanul rálépett arra a részre, s egy reccsenő hang kíséretében kettétört a lábai alatt a léc, ami ennek következtében lefelé kezdett el zuhanni, vele együtt. Vagyis, ő egy pillanatig ezt hitte, s teljesen felkészült a kínkeserves halálra, ám egy erős kéz megtartotta őt. Geralt egy rántással visszahúzta az üvöltő Kökörcsint. A bárd szíve hevesen dobogott, és a vaják szerencsétlenségére úgy hallatta hangját, mint eddig még soha. S ezt, még sajnos a sárkány is meghallotta. - Futás. - mondta Geralt, miközben az égre nézett.
─ Hogy mi? - lihegte megrökönyödve Kökörcsin. Geralt levette a tekintetét az égről, s szemeivel a bárdra nézett. Arca kissé elsötétült.
─ Azt mondtam futás! - ismételte meg, s ahogy elnézett Kökörcsin mellett a híd végébe, ahonnan elindultak, megpillantotta a sárkányt, aki addigra már talajt fogott hatalmas lábaival. Geralt megfordulva szélsebesen megszaporázta lépteit. Amint Kökörcsin is hátrapillantott, a sárkány hanga felmorajlott mögötte, s kieresztette magából a tomboló lángok haragját.
A bárd üvöltve futott Geralt után, és már megbánta, hogy elkísérte a férfit erre a küldetésére. Geralt már a stabil talajon állt a híd végében. Kezében kardját fogta, és már meg is volt a terve.
─ Igyekezz! - üvöltött rá a másik férfira, aki amint a híd végébe ért, elrugaszkodva a talajra zuhant.
─ Geralt mit csinálsz? - kérdezte zihálva miközben felkelt.
