A Vajákok évszázadok óta egy dologra lettek teremtve: Arra, hogy szörnyeket öljenek.
Ríviai Geralt viszont nem mindig cselekedett így.
· ✧ ⋆ · ✧ ⋆
Mert nem mindenki választhat...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
SÁRKÁNYVADÁSZOK ────────── ✦ ──────────
Fájdalom nyílalt a testébe. Érezte, hogy a tüdeje, és az oldala szúr. Nehezen kapott levegőt, és mikor kinyitotta volna szemeit, nem látott semmit. Sötétségbe borult az elméje, megrémült és sikoltani akart, de nem jöttek ki hangok a tokán. Vászon simult az arcához.
A támadói bizonyára bekötötték a szemét. - nyugtázta magában. Szóval ez még azt jelenti, hogy életben van.
A kezeivel egyből az arcához akart nyúlni, ám csak akkor vette észre, és érezte meg, hogy a kötelek szorosan tartják őt valamihez. Kifeszítették őt, mint valami rühes, mocskos állatot. Haragjában kedve lett volna üvölteni és porig égetni a helyet, de képtelen volt rá.
─ Hé, felébredt a kislány! - a füle abban a pillanatban megrezzent, ahogy meghallott egy számára teljesen idegen férfihangot. Éles hallásának köszönhetően fel tudta mérni, hogy hányan lehetnek körülötte. Három emberre tippelt. Két férfira és egy nőre. A férfiak öblös léptei, és ahogy a talpukon lévő csizmák alatt ropogott a friss fű, mindent elárult róluk. A nőnek már sokkal inkább nesztelen, és kecses léptei voltak.
A lány nem is tévedett sokat, abban a pillanatban meglátta az elfogóit, ahogy a nő lehúzta a fejéről a vásznat. Eira szemei haragot tükröztek. Sosem érzett még ehhez hasonló dühöt, talán csak az lehetett hatalmasabb ennél, mint amit Freya iránt táplált, de az már egy teljesen másik téma volt.
─ Áh, helló kedvesem! - a nő nem sokkal lehetett idősebb nála. Hosszú, majdnem derékig érő ébenfekete haja volt és mogyoróbarna szeme. Az arcát furcsa fekete festék borította a szemei körül, amik még ellenszenvesebbé tették őt a lány szemében. Ajkain gonosz mosoly ült, és Eira tudta, hogy hatalmas bajban van, de mégsem adta fel, és csak tovább dacolt a támadói ellen.
─ Mit akartok tőlem? - szűrte ki a fogain keresztül a kérdést a lány. A nő továbbra is kárörvendően mosolygott.
─ Mondd csak, nem tanítottak neked jó modort? - kérdezett vissza. - Sokkal szimpatikusabbnak tűntél, amikor ki voltál ütve!
A nő mögött álló két férfi felröhögött. Eira csak akkor vette őket jobban szemügyre. Magasak és izmosak voltak. És mindkettejük nyakában egy érdekes nyaklánc lógott. Ahogy a férfiak mögé nézett, csak akkor látta meg, hogy sátrak sokasága terül el a fák között az erdőben. A nap eközben pedig már lemenő félben kezdett a fenyvesek alá bukni.
─ Kik vagytok? - kérdezte végül nyugodtabban, és kissé megrémülve. Éppen elég nagy harc volt számára, hogy megismerkedjen a külvilággal a bezártság után, s ezek után még el is kapták őt, teljesen egyedül... Vagyis, nem egyedül. Kökörcsin! - rikoltott fel benne egy hang. - Hol van a férfi, aki velem volt? - nézett idegesen a nő szemeibe.
