Nehéz

8.

A telefont letéve lekapcsoltam az olvasó lámpát. Magamhoz öleltem a párnát és behunytam a szemem, azt hiszem nem kellett sok és el is aludtam.

A reggeli készülődés gyorsan ment, lezuhanyoztam, felöltöztem, a hajamat felkötöttem lófarokba majd a táskámmal együtt lementem a konyhába. Peter már készítette a reggelit így leültem és csak figyeltem őt.

- Hogy aludtál kis csillag?

- Jól, többé kevésbé de jól. És te?

- Ismerős, én is hasonlóképp, felkeltem néhányszor, de szerencsére sikerült visszaaludnom mindig. Mesélnél nekem erről a csokorról? – pillantott a pulton álldogáló vázára, amiben csak úgy virítottak a rózsák.

- Én kaptam, Mr. Taylor anyukájától – néztem rá ártatlanul.

- Az anyukájától, miért?

- Hálája jeléül és Mr. Taylortól is kaptam egyet, az a szobámban van, liliom. Tudom, hogy te nem szereted az illatát.

- Ahha, nem úgy volt, hogy nem volt semmi hátsó szándéka?

- Ezt tartom továbbra is, csupán egy úriember és így köszönte meg.

- Jól van, ha te mondod Grace - bólogatott mire tudtam, terelnem kell a témát.

- Este rossz kedved volt?

- Igen, mondhatjuk így is. Volt egy találkozóm és nem úgy sült el, ahogy akartam.

- Munka ügyben? - kérdeztem bár sejtettem, hogy nem ahhoz lesz köze.

- Nem kifejezetten - rázta fejét.

- Akkor a barátnőddel vitatkoztál?

- Igen, nem volt túl jó de... Várjunk te, honnan tudod?

- Peter, ismerlek egy ideje, úgy tizenkilenc éve. Mindig nagyon látszik rajtad, ha van valakid, tudod, hogy régebben is mindig kitaláltam. Úgy két hónapja tudom. Gyanús lett, hogy egyre többet jársz bevásárolni nélkülem, előtte pedig együtt jártunk, azért is nyüstöltél, hogy legalább ennyi időt töltsek közösségben, emberek között. Miért titkoltad?

- Nem tudtam mit szólnál hozzá. Megígértem, hogy vigyázok rád és csak veled foglalkozom, míg rendbe nem jössz.

- Én sosem vártam ezt el tőled, sosem akartam, hogy nekem szenteld magad. Ha azt hitted haragudnék érte, akkor nagyon félre ismertük egymást. Az, hogy én nem érzem azt, hogy ilyesmit át szeretnék élni egy dolog, attól még legbelül annak örülnék a legjobban, ha te boldog lennél. Így is elvettem már több mint egy évet az életedből.

- Nem vettél el semmit. Neked hála teljesen más szemmel nézem most a világot.

- Örülök, hogy segíthettem - forgattam szemem, de elmosolyodtam azért.

- Nahát, ma úgy tűnik jó hangulatban vagy.

- Hát, fogjuk rá. Hogy hívják a lányt?

- Lisa, velem egy idős és ingatlanos. Egy közös ügyfelünk által ismertük meg egymást.

- Mikor ismerhetem meg?

- Komolyan? Meg akarod ismerni?

- Persze, mit gondoltál, sokáig akartad még rejtegetni előlem?

- Tegnap pont ezen kaptunk össze, szerinte butaság titkolózni, szeretne megismerni de én azt mondtam nagyon korai még.

- Máris kedvelem, látod. Mióta vagytok együtt?