Szerelmes lettem a Tanáromba (BEFEJEZETT)

27. rész

Zsófi szemszöge:

A tudat, hogy holnap iskolába kell mennem teljesen megrémít. Félek, hogy - hogy fognak fogadni a többiek és félek attól, hogy esetleg lebukunk Tibuval. Nem akarom, hogy kirúgják miattam hiszen nagyon szereti a munkáját, ugyanakkor engem is. Én is kimondhatatlanúl szeretem őt és most, hogy itt lakom nála komolyan elgondolkoztat. Sosem fogom teljesen kiverni a fejemből azt, hogy ez nem helyes. Nem helyes amit csinálunk de pont ettől olyan izgalmas és izgató. Felmentem megnézni az én Életkémet, hogy mit ügyködik. Amikor benyitottam a szobába épp a telefonját nyomkodta, de amint meglátott letette az ágyra és kezeivel mutatta, hogy mennyek oda hozzá. Amikor közelebb értem kinyújzotta kezeit így lábaközé beálva átkarolta derekam, míg én nyakát kezdtem el cirógatni. Szemei csillogtak míg egy ezer wattos vigyor jelent meg arcán. Közelebb hajoltam és megcsókoltam amit ő viszonzott. Annyira hiányzott ez az érzés, a túlfűtött éjszakák, ahol csak mi ketten vagyunk egymásba feletkezve.

- Zsófi én nagyon szeretlek téged! Nem is értem, hogy voltam képes úgy élni, hogy nem voltál mellettem! Alig várom már, hogy az enyémnek tudhassalak! - arcomat simogatta közben homlokát enyémnek döntötte és ajkainkat éppenhogy összeérintette. Libabőrös lettem ettől az érzéstől.
- én is nagyon, nagyon szeretlek téged Tibu! El sem hiszed mennyire! - tarkóját megsimítva hívott újabb csókba amit mosolyogva viszonoztam. Eldöntött az ágyon és nyakam kezdte el puszikkal behinteni. Imádtam az érzést. Levette pólómat majd áttért a vállamra.

***

Reggel jóval az ébresztő elött ébredtem. Tibi karjai a derekam köré fonódtak szorosan tartva, mintha azon múlna az élete. Épp ásítottam egyet mikor egy hírtelen érzés átsiklott rajtam. Hányinger lett úrrá rajtam amitől úgy robbantam ki mintha kergetnének. Épphogy kiadtam magamból amit kellett egy kezet éreztem meg hátamat símogatni. Hírtelen fordúltam meg és szembetalálkoztam Tibu aggodó arcával.

- minden rendben Kicsim? - hangja is aggódástól volt tele. Szemei csillogtak. Gyorsan lecsuktam a mosdó tetejét majd ráültem.
- persze! De ne gyere ide, nem szeretném, hogy ezt lásd! - lesütöttem szemim mire leguggolt elém és két hatalmas mancsát arcomra tette. Belenéztem azokba a gyönyörű mogyoróbarna szemeibe és egyből elkapott a bűntudat. Fogalmam sincs, hogy miért de így éreztem.
- Egyetlenem semmit nem kell szégyelned elöttem! Igaz még nem vettelek el de már nemsok kell hozzá amit tisztaszívemből várok! - a szavai megindítottak amitől a könnyeim útnak indúltak. Fogalmam sincs, hogy mitől lettem ennyire érzékeny de azt hiszem, hogy van egy sejtésem. - hidd el bármilyen dologról is legyen szó velem megbeszélheted.
- azt hiszem terhes vagyok! - a szavak rekord gyorsasággal csúsztak ki a számon. Tibi lélegzete egy pillanatra megakadt de mikor tudatosúlt benne, hogy babánk lesz egy elképesztően nagy vigyor terült el az arcán.

A suliba mindig próbált megvédeni minden dologtól ami árthat nekem és a picinek. Persze csak nem feltünően. Órákon sem tudtam figyelni csak írni az anyagot mert a gondolataimat teljesen elvette a baba. Semmi másra nem tudtam koncentrálni csak arra, hogy egy baba van a hasamban és egyre csak növekedni fog. És ez a baba attól az embertől van akit én a világon a legjobban szeretek és akihez hamarosan hozzá fogok menni. Az érzés teljesen maga alá gyűrt így még szünetekben is úgy viselkedtem mint aki el van varázsolva.

Sziasztok Babócáim! Tudom ez most kicsit rövid lett de kárpótlásúl holnap megjelenik valami új ami feldobhatja a napotokat! Ez a blog is a vége felé közeledik amit picit sajnálok dehát semmi sem véges! Szóval a kövit megpróbálom hosszabbra írni addig is sziasztok puszii!!😗😗