Szerelmes lettem a Tanáromba (BEFEJEZETT)

19. rész

Csipogásra ébredtem. A szemeimen mázsás súj pihent, de nem adtam fel így harmadjára sikerűlt kinyitni azt. Körbe pillantottam. A falak fehérek és már már kopottak. Rájuk férne egy új festés. Az ablakon beszűrődő napfény egyenesen a kanapéra világított, ahol nagy meglepetésemre ott űlt Ő. Karba tett kézzel, fejére húzott kapucnival még az igazak álmát aludta. Ha nem lennék gépekre kötve, akkor most odamennék hozzá és hosszas csókkal köszönteném. De várjunk csak! Hogy került ide? És én, hogy kerültem ide? A gondolatok százasával cikáztak a fejemben, míg végűl arra jutottam, hogy inkább felébresztem ha már itt van. Krákogtam kettőt, mire óvatosan nyitogatni kezdte szemeit. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok odajött hozzám egy ezer wattos mosollyal az arcán és megcsókolt. Úr isten de hiányzott ez már.

- reggelt Kicsim! Hogy aludtál? - köszönt nekem mikor elvállt ajkaimtól. A szeme úgy ragyogott, akár egy gyémánt.
- jobbat Életem! Egész jól. De te? Láttam, hogy a kanapén aludtál. - elszomorodott a tekintetem, így gyorsan arrébb húzódtam az ágyon, hogy odaférjen ő is. Vette a lapot így odakuporodva mellém folytattuk tovább a beszélgetést.
- így már sokkal jobb! - mosolygott rám édesen.
Rá kellett jönnöm, hogy mindennél jobban hiányzott Tibi.
- nem vagy éhes? Szomjas? Biztos kimerűlt vagy, ha már tegnap óta itt vagy. - felnéztem azokba az igézően szép szemeibe. Pajkosan megrázta a fejét akár egy kisgyerek, majd újra megcsókolt.
- Kicsim! Ugye nem hagysz el? Együtt harcolunk ez ellen! - simította meg kezem, közben lágyan megcsóváltam fejem. El kellett mennie mert első kettő órája infó, de megigérte, hogy még benéz hozzám. Hittem neki. Tudom, hogy nem hazudik.

Mivel Tibi odaadta a telefon töltőjét mielött elment volna, így azt várom, hogy mikor fog csóri telefon feltölteni. Úgy voltam vele nem várom meg míg száz százalékon lesz, ezért levettem az éjjeli szekrényről majd felnéztem facebookra. Alig volt valami érdekesség így felhívtam anyát, hogy megkérdezzem minden oké - e vele és mi lesz most velem.

Telefon beszélgetés

- szia anya! - köszönten bele a telefonba miután felvette.
- szia Kicsim! Olyan boldog vagyok hogy felvetted! - hangja gondterhes volt és túl nyúzott. Mintha alig aludt volna.
- anya minden rendben? - kérdeztem meg tőle kicsit ilyedten.
- persze Drágám! Miattam ne aggódj! Minden rendben lesz! - úgy tudtam, hogy ez lesz. Tudtam, hogy majd próbálja magát álltatni és azt hinni, hogy minden oké. Sóhajtottam egyet majd valami vidám témábbra eveztünk. Egy idő után elköszöntünk mert mennie kellett vissza dolgozni.

Telefon beszélgetés vége

Sziasztok Életeim! Bocsi hogy ilyenkésőn és ilyen röviden de ígérem a kövi jobb lesz és hosszabb. Köszi hogy ennyien olvassátolk és szeretitek. Én is nagyon szeretlek titeket! Puszii!😘😘