Szerelmes lettem a Tanáromba (BEFEJEZETT)

24. rész

Ma valamiért rettentő jó kedvem volt amikor felkeltem. Aztán késöbb megtudtam az okát. Bejött a nővér vizitre és elujságolta a hírt, hogy ma délután mehetek haza. Haza. Ez a szó már rég nem apával és anyával való boldog együtt élést jelent. Apa lemondott rólam mert beteg lettem. Na de az nem az én hibám. Hagyjuk is. Ma Tibi azt mondta hozzá költözhetek amire persze boldogan igent mondtam. Apropó igen. Tibi tegnap elött megkérte a kemet. Ránéztem ezüst gyémántos gyűrűmre és elmosolyodtam. Az emlékeket vissza idézve hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Felemeltem fejem, hogy lássam ki is az de amikor megláttam, a kezeimet a szám elé kaptam. Ő nem volt még bent nálam egyszer sem. Hívott meg írtunk, de még nem látogatott be hozzám egészen a mai napig.

- úr isten! Szinya! Nem, az lehetetlen! - sírtam el magam mikor még mindig ott állt az ajtóban és engem nézett.
- Zsozso! Hogy vagy Szivem? - eredtek meg az ő könnyei is majd megindult felém és szoros ölelésbe vonva bőgtünk tovább. Istenem annyira hiányzott.
- Szinya, anya eltiltott Tibutól de mesélnem kell! Képzeld el hogy... - űltem fel az ágyon törökülésben és meséltem volna el neki mi is történt de ő közbe szólt.
- lassíts már picit! Hogy érted azt, hogy eltiltott? - nézett rám nagy szemekkel mire elmeséltem neki.
- hát ahogy mondom. Bejött és elszídott mindennek és azt mondta, hogy nem akarja, hogy sulin kívűl Tibuval találkozzak! - elszontyolodtam ahogy vissza emlékeztem arra a napra amikor majdnem nem tudtak vissza hozni anya miatt az élők közé.
- és akkor most mi lesz? Nem rég jöttetek újra össze! - hüledezett barátnőm mire én csak mosolyogva megrántottam a vállam majd rá pillantottam.
- de megkérte a kezem és azt mondta nem akar már elválni tőlem! Sőt, mivel anya azt mondta haza se mennyek amíg nem változtatok a véleményemen így felajánlotta, hogy költöztek oda hozzá! - meséltem tovább barátnőmnek mire ő csak nagyokat pislogva hallgatta a történetet. A gyűrűt vizslatjuk már vagy tíz perce és közben Szinya azt hajtogatja milyen szép és mennyire romantikus. Az orvos bejött odaadni az ebédet, dehát amit a korházba kapok kaját szerintem még a kutyám is sírva fakadna. Én mondom nektek ha korházba kerültök - amit nem szeretnék, ezért is nagyon vigyázzatok magatokra, de akkor a korházi kosztot kerüljétek. - Nagy erőfeszítések árán elkeztem enni a zöldség levesemet. Barátnőm fintorogva figyelte, ahogy próbálom begyűrni az ételt.

Szinyának el kellett mennie mert anyukája hívta, hogy segítenie kell neki de mondta, hogy gyógyuljak meg. Egyedűl feküdtem az ágyon azon gondolkozva, hogy mikor kapom meg már végre az eltávozásos papiromat. Teljesen elmerűltem a gondolatokba amikor arra lettem figyelmes, hogy rezgett a telefonom.

Életem❤🔐: Szia Nyuszi! Tudni már, hogy mikor engednek haza? Írj majd vissza, hogyha megtudtad mert én csak 2 környékén végzek! Vigyázz magadra, szeretlek puszi!😘❤

Mikor olvastam a sorokat annyira boldog voltam. Tibu megadja azt a fajta boldogságot, amit már régóta keresek. Vele teljesen másképp látom a világot. Sokkal színesebb és jobb. Mióta vele vagyok megtanúltam felelősséggel tartozni magam iránt és azok iránt is akiket szeretek. Nem is tétlenkedtem azonnal vissza írtam neki.

Én: Szia Beb! A doki szerint már ma hazamehetek de még az időt pontosan nem tudják. Amint lesz valami helyzet írni fogok. Te is nagyon vigyázz magadra, szeretlek puszi!😘💗

A telefonomat letéve az éjjeli szekrényre feküdtem vissza az ágyba majd egy nagy sóhaj kíséretében behunytam szemem. Gondoltam pihizek addig kicsit, még meg nem jönnek az új fejlemények. Nem kellett sokat agyalnom azon, hogyan altassam el magam mert szinte azonnal elnyomott az álom.

Sziasztok Bogárkáim! Igyekeztem ezzel a résszel is mint ahogy a többivel is. Nagyon örülök hogy így tetszik nektek és hogy már ennyien olvassátok! Nagyon szeretlek titeket, jó olvasást puszii!😘😘