Szerelmes lettem a Tanáromba (BEFEJEZETT)

21. rész

Zúg a fejem. Nagyon félek, hogy amikor kinyitom a szemem mit fogok látni. Anyát egyáltalán nem akarom nem, hogy látni de még a közelembe tudni sem. Gyűlölöm amiért ezt tette velem, pedig ő pontosan tudja, hogy mekkora szenvedés egy olyan embertől elszakadni aki az életet jelenti neked. A szememimet óvatosan nyitogatni kezdtem, majd mikor sikerűlt, a napfény túlságosan vakító volt a szemeimnek így vissza csuktam. Valaki megfogta a kezemet. Ezt az érintést ezer közűl is felismerem.

- Tibi! - erőltettem ki nevét, hogy tudja érzem, hogy itt van.
- shh. - símogatta meg arcom majd a homlokomra adott egy puszit. Óvatosan újra neki veselkedtem annak, hogy kinyitom a szemem ami ezúttal sikerhez vezetett. Megláttam azt az embert akiért bármire képes vagyok. Akivel az életemet szeretném leélni és akivel családot szeretnék alapítani. Belenéztem gyönyörű mogyoróbarna szemeibe, amik fájdalmasan csollogtak. Nem engedte el kezem végig fogta és símogatta.

- mi lesz velünk Tibi? - kérdeztem meg a leg nyilvánvalóbbat, mire csak megrázta a fejét lehajtva. Nem szakíthat velem. Azt nem teheti meg mégegyszer. Észre sem vettem, hogy könnyeim legördűlnek arcomon.
- Kicsim ne sírj! - az ő szeme is csillogott a könnyek miatt, de ő tartotta magát velem ellentétben.
- nem teheted velem! Ne szakíts! - néztem rá, de már nem sok kellett, hogy elsírjam magam. A torkomban a gombóc egyre jobban növekedett.
- nem teszem meg! Tudod miért? Mert nincs az a szó amivel ki tudnám fejezni vagy mondani, hogy mennyire szeretlek! Zsófi te vagy az életem és nélküled senki vagyok. Nem érdemes az életemet folytatni nélküled! - amikor ezeket a szavakat kimondta, nem akartam elhinni, hogy ezt nekem szánta. Már tényleg nagyon nehéz volt vissza tartani azt, hogy sírjak.
- akkor mit csináljunk? - kérdeztem meg azt amit már egy ideje fontolgatok.
- gyere hozzám! - mondta ki hírtelen, nekem pedig még a lélekzetem is elállt.
- hogy mi? - kaptam rá a fejem közben nagy szemekkel őt bámultam.
- jól hallottad! Gyere hozzám! Egy, akkor anyud sem tud minket szétválasztani, kettő, pedig végre örökké magaménak tudhatlak. - ahogy mondta ezeket, a könnyeim mostmár önálló életre keltek. - mit szólsz Zsofi? Hozzá jönnél egy olyan pasihoz, aki igazából az osztályfőnököd, még is halálosan beléd szeretett és képtelen nélküled élni? - végig egymás szemét néztük, de képtelen voltam válaszolni. A sírás hatalmába kerített.
- igen, igen, igen! Hozzád megyek! - szólaltam meg végűl és csak akkor tudatosúlt bennem, hogy nem csak álmodok hanem ez a valóság. Óvatosan letörölte könnyeimet arcomról, meg szememből, majd megcsókolt. A legjobb csók a világon. Ez a csók óvatos de még is akaratos volt. Miután elváltunk belenyúlt a zsebébe és előhúzott valamit. Odatérdelt az ágyam mellé majd kinyitotta kezét és ott volt benne egy gyűrű. Gyönyörű volt. Ezüst és a tetején egy kis gyémánt égtelenkedett. Kinyújtottam kezem, ő pedig a szemembe nézve, mosolyogva felhúzta ujjamra a gyűrűt. Mégegyszer megcsókolt.

- mostmár nemsokára mrs. Tóth Zsófi leszel. - mosolyodott el, mire nekem is kellett. Annyira aranyos és még midig a sírás folytogat ha arra gondolok épp az elöbb kérték meg a kezemet. Odahajolt hozzám majd újra megcsókolt. Csókja lágy volt még is határozott. Nyelve táncot járt enyémmel, amitől a libabőr is kirázott. Nagyon szeretem őt.

Sziasztok Bogárkáim! Bocsi ez egy kicsit rövid lett de ígérem hogy a következő hosszabb lesz. Köszönöm hogy ennyien olvassátok már és azt is hogy így tetszik nektek. Jó olvasást puszii!😘😘