Szerelmes lettem a Tanáromba (BEFEJEZETT)

26. rész

Zsófi szemszöge:

Végre kiengedtek a korházból. Végre frisslevegőt szívhatok. Tibu annyira kedves volt és figyelmes, ugyanis segített kihozni a cuccaimat az autóhoz. Ahogy kiértünk az utcára egy pillanatra megálltam és körbenéztem a forgalmas utcán. Autók tömkelege dudált a másikra épp munkába menet vagy épp csak bevásárolni. Ehhez már teljesen hozzászoktam ugyanis itt nőttem fel. Hiányzott anya és hiányzott a törődése de nem engedhettem meg, hogy befolyásolja az életemet és valami olyasmibe kényszerítsen ami nekem egyáltalán nem jó.

- min gondolkozol Egyetlenem? - Tibu lágy, férfias hangja szakított ki gondolataimból. Tibu az én álompasim és azt szeretném, ha ez így is maradna. Rámosolyogtam majd arcát megsimítva húztam magamhoz egy hosszú csókba.
- csak elbambultam. Semmi komoly. - bíztatásképp megszorítottam összekulcsolt kezünk amit időközben sikerűlt egymásba fonnunk. Annyira szerettem ezt az érzést és végre azt éreztem, hogy vagyok valaki és igenis számítok valakinek.
- siessünk haza! Van még egy kis elintéznivalóm! - megcirógatta arcom mire bólintottam egyet így beültünk a kocsiba és elindúltunk. Az út során egyikőnk sem szólt a másikhoz. Csendben tűrtük az utat és mégha nemis szóltunk egymáshoz, akkoris élveztük egymás társaságát. Úgy érzem, hogy Tibum mellett képes vagyok élni és boldog lenni, így történjen bármi kitartok mellette mert szeretem. Teljes mértékbe megbízok benne, mert tudom, hogy sosem lenne képes megcsalni mert ő is szeret engem. Nap mint nap bizonyítja, hogy mennyire fontos vagyok neki, legyen az egy kedvesen elejtett szó, egy kis csokor virág vagy egy kis apróság. Valahogy mindig boldoggá tud tenni már a jelenlétével is.

Tibum a szobába javítja a dolgozatokat míg én úgy döntöttem főzök valamit ebédre. Igenám, de alig találtam meg az ebédhez szükséges dolgokat. Próbáltam csendes lenni, hogy ne zavarjam őt a munkájába, de ez sajnos nem mindig sikerűlt úgy ahogy elterveztem. Büszkén mosolyogtam el amikor megláttam, hogy végre a leves már fől. Márcsak a második kell és egykis desszert. Kellőképpen meggyűlt a bajom a kaja elkészítésével de talpraesett vagyok így mindent megoldok egyedűl. Mikor már majdnem kész voltam a levessel és a másodikat raktam fel főni két kezet éreztem meg a derekam körűl. Azonnal megfordúltam, hogy megnézzem a kezek tulajdonosait de nyugodtság árasztott el mikor megláttam Tibum mosolygós arcát.

- mit csinálsz Egyetlenem? - szeme csillogott a boldogságtól. Engem is megfertőzött boldogsága így egy hatalmas vigyorral az arcomon válaszoltam neki.
- gondoltam míg te csinálod a dolgaidat, addig megfőzöm az ebédet hogy ne halj éhen! - rákacsintottam mire felnevetett és magához húzva beletemette fejét mellkasomba. Hasamba a pillangók azonnal megindúltak míg egész testem libabőrös lett cselekedétől.
- gondolat olvasó vagy mondtam már? - a szavakat belesuttogta nyakamba majd belepuszilt. Egy sóhaj hagyta el ajkaim mire elmosolyodott.
- Sz...Szivem mit csinálsz? - a szavak csak kettétörve jöttek ki a számon. Az a hatalmas gombóc nem hagyta, hogy normálisan tudjak beszélni. De rátett még az is, hogy Tibi gyönyörűen csillogó mogyoróbarna szemeivel az enyéimbe mélyedtek.
- csak gondoltam éreztetem a menyasszonyommal, hogy mennyire szeretem! - újra belebújt a nyakamba amitől kuncognom kellett. Félre ne értsetek nem azon kuncogtam, hogy ilyen szépet mondott Tibu, hanem a lehellete a nyakamon csikizte a bőrömet és ezen kellett kuncognom. Megnyugvásomra Tibum azt mondta, hogy jó lett az ebéd és duplán evett belőle, ugyhogy büszkén sétáltam oda a kanapéhoz, hogy keressek valami jókis filnet amivel elüthetem a délutánom. Választásom végűl "ahol a szivárvány végetér" - re esett úgyhogy a kanapéra bevackólva egy plédet magamra terítettem és el is indítottam a filmet. Kb a felénél járhatott amikor megszólalt a telefonom. Utánnakapva megnéztem ki írt.

Szinya🤗🔥: helloka Nagyarc! Halottam, hogy kiengedtek! Nekem már nem is szolsz?🤔😔

Elmosolyodtam azon, ahogy érdeklődik irántam. Kicsit lelkiismeret furdalásom is volt, hogy így megfeletkeztem legjobb barátnőmről. Nem is várakoztattam tovább szinte azonnal vissza is írtam neki.

Me: szia Szinya! Nem dehogy feletkeztem meg rólad! Ne haragudj, hogy nem írtam csak annyira boldog vagyok, hogy végre kijöhettem!😇♥️

Szinya🤗🔥: ez érthető! Na de pár perc és ott vagyok! Alapos beszámolót kérek mindenről. És tényleg MINDENRŐL!!😏😉💘

Felkuncogtam határozottságán. Ismer már annyira, hogy tudja mikor mit mondok el neki őszintén. Nem akartam, hogy Tibu nyisson ajtót így folyamatosan figyeltem, hogy mikor csengetnek de nem voltam elég figyelmes, ugyanis nem gondoltam, hogy Tibu lejön. Épp le akart űlni a kanapéra. Már késő volt neki szólni, hogy majd én megyek ugyanis mire odaértem, már kinyitotta az ajtót és elég meglepődött fejet vágott mikor megpillantotta az ajtó túloldalán lévő személyt.

Sziasztok Babáim! Tudom itt már nagyon régen volt rész ami miatt szégyenlem is magam nagyon! Ne haragudjatok de úgy éreztem hogy elöbb be kell fejezzem az egyik blogot mielött ebbe írnék. A kettő egyszerre nagyon nehezen ment és most hogy elkezdtem egy vadonat új dolgot amit nem árulok el mert meglepi mégnehezebb lett tőle az írás. De mostmár itt vagyok és amint az időm engedi vagy be tudom szorítani az írást mindenképp hozom a részeket! Addig is tovàbbi szép estét puszii!😘😘