Kiközösítve [DO'B & SM]

*sechs*

Sophie szemszöge

DU 3.27

Otthagytam D-t a Shawn Mendes-sel, pedig kíváncsi lettem volna mik történnek amíg ők kettesben vannak...

Egyedül róttam az iskola folyosóit, mivel D el volt foglalva az új pasikájával, és vártam a 4 órát. Vagyis remélem hogy arra gondolt, mikor délutánt mondott. Leültem a folyosón a földre és a házim kezdtem csinálni.

DU 3.34

Valaki rohant felém. Felkaptam a fejem és elvigyorodtam. Csak Daenerys volt, aki tiszta vörösen csattogott táskájával a kihalt folyosón majd lihegve megállt előttem.

- Na? Mi volt szívtipró?

Lihegve ledobta magát mellém, majd belekezdett:

- majdnem... Majdnem megcsókolt... Csak egy idióta csaj benyitott! Láttam a szemében a vágyat... És ami a legfontosabb megvédett minket.

- Igen, az a lényeg. És... Utána megcsókolt??? - fordultam felé.

- Nem...

- Mi? Na ne már!

- Egymásra vigyorogtunk, majd azt mondta, hogy találkozzunk holnap ugyanekkor az iskola előtt.

- Úúúú... D ebből tutira lesz valami... - húzogattam a szemöldököm.

- Hát ami azt illeti, szerintem is... - mondta halkan, mire a vállába boxoltam.

- Valakire igencsak rátalált a szerelem, nemde?

- Nem, dehogy... - mondta vörösen.

- Óóóó, dehogyneeeem!

- Nem! Na fogd be!

- Jójó, de biztos hogy járni fogtok... - folytattam amit elkezdtem.

- SOPHIE! - szólt rám.

- Jó, jó. Jó. Tényleg befogtam.

- Na menjél inkább. Neked most randid lesz.

- Hogy mim? Ezt meg sem hallottam. - röhögtem fel és felálltam.

Felvettem a táskám és a pulcsim, majd elköszöntem D-től és indultam kifelé.

Bunkógyerek már kint állt, szerencsére egyedül. Nem kellett volna pár kanos idióta pont most! Közeledni kezdtem felé, ő pedig megfordult és rám vigyorgott. Elpirultam szóval inkább lehajtottam a fejem, és úgy álltam meg előtte.

- Hali kottáslány. - szólított meg.

- Halival csak a tini ribancok köszönnek. - emeltem meg a fejem. Lássa, hogy nem leszek könnyű eset, és hogy nem fogok egy szavától a karjaiba omolni!

- Hát, fura gondolat ez.

- Furának gondolsz? - szaladt fel a szemöldököm.

- Nem mondtam.

- De most mondtad. Vagy talán tévedek?

- Igen. Inkább induljunk, kezd ez bizar lenni. - dugta a zsebébe Dylan a kezeit, majd elindult.

- BIZAR IS VAGYOK?! - indultam utána.

- Ne forgasd ki a szavaim Sophie!

- Mert? Mi lesz? Megtépsz vagy megerőszakolsz?

- Ezt nézed ki belőlem??

- Mindenkiből kinézem, ne aggódj.

Egy-két másodpercig csak bámult, majd nekikezdett a jó kis monológjának:

- Hát nem tudom, hogy neked mi bajod, de kezdem megérteni hogy nincs egy barátod se.

- Miért is mondtad el ezt?

- Hogy tanulj belőle, és változz meg!

- És miért adnék pont a te véleménydre?

- Talán mert szóba álltam veled.

Erre megakadt a szó a torkomon.

- És nem csak kigáncsollak és kiröhöglek. - folytatta.

- Oké, értettem, nyugi már. - adtam fel.

- Na, király. Most mennem kell. - vált témát.

- Mi??

- Jól hallottad. Holnap beszélünk. - állt meg, majd megfordult és visszasétált.

Csak lefagyva álltam ugyanott, és bámultam ahogy elmegy.

- Bazdmeg... - nyögtem ki, majd végül én is elindultam utamra.