Kiközösítve [DO'B & SM]

•zwei•

Sophie szemszöge

2019.10.30 (szerda)

DE 7.20 am

Reggel sétálva indultam suliba, mert apám már reggel elment az autóval. Fekete Conversemmel rugdostam a köveket, majd gondoltam egyet és bedugtam a füllhallgatóm. Szerencsére nem laktam olyan messze, csak röpke 15 percre a "szeretett" iskolámtól. Hajpántomat megigazítottam a fejemen, mert teljesen a homlokomra csúszott és kócos hajtincseim a szemembe lógtak.

Mikor beértem, automatikusan lehajtottam a fejem, és virágos bakancsomat bámulva kerestem a barátnőm Daenerys-t. Balszerencsémre sehol sem találtam, szóval még egyedül voltam. Szekrényem keresése közben elhaladtam a csak "Falkának" ismert leányzócsoport mellett, akik híresen nagy ribancok voltak. Mikor elmentem mellettük, még füllhallgatón keresztül is hallottam a viháncolásukat, és okádhatnékom támadt.

Odasétáltam a szekrényhez, majd miután leszedtem a zárat, a cuccaimat kezdtem pakolni benne.

Kivettem pár zongorakottát hogy elrakjam, de valaki nekem jött és kiverte a kezemből.

- Bocs. - egy srác volt és indult is tovább.

- Héj! - kiáltok utána, erre megállt és megfordult.

Leguggoltam és elkezdtem felszedni a papírokat.

A bunkó gyerek szintúgy leguggolt és felszedett pár papírt.

- Bocs. - mondta újra. - Mik ezek a papírok? Valami kotta? - felnéztem rá. Helyes kis anyajegyes arca volt, mogyoróbarna szemekkel.

- Igen, zongorakotta. Bár nem hinném hogy tudod mi az a zongora. - húztam fel az egyik szemöldököm.

- De, pontosan tudom mi az a zongora és kottát is tudok olvasni, képzeld. - vágott vissza.

- Na remek, egyel kevesebb hülye.

- Ki is vagy te, hogy ekkora a szád?

- Csak egy lány, aki félti a kottáit. - álltam fel és otthagytam.

DE 7.56 am

Már az osztáyteremben ültem mikor befutott Daenerys.

- Hali, bocs csak elaludtam. - huppant le mellém, én meg legyintettem.

- No problem, de mit akartál mondani? És miért nem tudtad volna írásban?

- Tegnap éppen hangoltam a gitáromat, amikor valaki rámírt, de nem csak egyszer, hanem vagy 10-szer! Tudta a nevem és le"cicusozott"! És még nem is ez a lényeg, hanem amikor este lementem a boltba magamnak kaját szerezni, találoztam Shawn Mendessel is! És leszedte nekem a polcról a grízt. És ő is tudta a nevem!

- Shawn Mendes tudja neved? Meg egy pedofil idegen? Hány követőd is van Instagramon? - röhögtem fel.

- Most nem az a lényeg, hanem hogy tudja.

Éppen válaszoltam volna, mikorr becsengettek és betrappolt a biosz tanár az osztályterembe. A Pokol kezdődik 3.. 2... 1.

DU 2.10 pm

Éppen "forever alone"ba sétáltam ki a könyvtárból, természetesen szeretett kottáim fogva. Egy idióta 11.-es utánam szólt hogy "kell-e fésű", de csak ignoráltam és tovább sétáltam. Persze hogy szívenütött, de már annyiszor megkaptam, hogy kezd lepattani rólam. Azt sem értem miért foglalkoznak vele. Talán ha beszólnak majd változtatok? Egy frászt. Én döntöttem hogy ilyen leszek, senki nem fog eltántorítani abban hogy mikor használok fésűt, én se szólok be nekik. Pedig megérdemelne mindegyik egy-egy tockost egy jó kis illemtannal fűszerezve.

- Nocsak, itt a Kottáslány! - szólalt meg mögülem valaki, mire megfordultam.

- Nocsak itt a Bunkógyerek is - szúrtam oda és megvártam amíg hozzámsétált.

- Engem inkább Dylannek hívj.

- Én inkább a Bunkógyereknél maradok kösz.

- Na és téged hogy hívnak? Tudod, ha már elmondtam a nevem, illik elmondani a tiéd is.

- Kottáslány vagyok, de ezt te is tudod. - indultam ki az iskolából.

- 10.-es vagy nem? Azok képzelnek ennyit magukról. - jött utánam Dylan.

- Te meg ahogy nézem, fogyatékos vagy.

- Ez durva volt. - vigyorgott rám mire... zavarba jöttem.

- Bocs... Ha ennyire tudni akarod, Sophie vagyok, mint a Mamma Miából.

- Nem tom' mi az.

- Gratulálok. Az első aki nem ismeri. - tapsoltam meg. - Bocs, de mennem kell mert van fontosabb dolgom mint holmi emberekkel beszélni.

- Igaz, nekem is ezer dolgom van, jó volt beszélni Kottáslány. - intett, majd megfordult és visszarohant.