You Are (Mark fanfiction)

26.rész

A leánykérés után gyorsan repült az idő. A szüleim nagyon boldogok voltak a hír hallatán is, ahogy Mizuki-chan is, aki már anyukaként ünnepelt. Min Hee időközben megszült és egy kislánynak adott életet. Az ápolónő kissé összezavarodott a hét pasi jelenléte miatt, mikor hívta az apukát, de nem poénkodtunk, hiszen sokat jelentett ez Jaebum-nak és Min Hee-nek.
Az esküvő szervezése valami hihetetlen nagy stresszel járt, pedig kicsiben gondolkodtunk Mark-kal, család, barátok és jó ismerösök.
Az dátum már megvolt és lassan az egész ünnepség is, a ruhámat már a legelején kibéreltük és az ételek is megvoltak. Észre sem vettem és már itt is volt az esküvő napja.

Ragaszkodtam a régi hagyományokhoz és nem hagytam, hogy Mark az utolsó napokat velem töltse, így kénytelen volt meghúznia magát Jaebum-nál és családjánál. A szüleim már két napja nálunk voltak és boldogítottak a jelenlétükkel, hol lábadtalnkodtam, hol segítettek az utolsó elintézendő feladatokban. Örültem, hogy itt tudnak lenni mellettem.
Reggel a telefonom ébresztőjére kelltem, hiszen a mai nap csak velem foglalkoznak. Vár rám a fodrász és a sminkes is, anya a ruhámat hozza el a szalonból és ők is el kell készüljenek.
Fáradtan kikászálódok az ágyból, az éjjel nehezen tudtam elaludni és ez meg is látszódott az arcomon. Az első dolgom az volt, hogy a fürdőt birtokba vegyem és letusolhassak, bár még egyszer le fogok a ruha felvétele előtt.
Magam után gőzfelhőt húzva hagytam el a fürdőt, miután végeztem bent.
- Nem kell te siess egy kicsit lányom? - von kérdőre anya. - Így el fogsz késni a ceremóniáról.
- Nem én fogok késni, hanem ők érkeznek túl korán. - hadarom el, majd a szobába felveszek valami kényelmeset.
- Tudod hova kell menni a ruháért, ugye? - kérdezem a cípőmet húzva.
- Igen. - feleli. - Tudod, hogy velem lesz Jimin is, mert egy szót sem értek.
- Tudom, csak biztosra akarok menni. - mondom a szemébe nézve.
- Te ne foglalkozz semmivel, csak azzal, hogy szép legyél. - mosolyog rám anya.
- Köszönöm. - mondom és egy gyors ölelés után kilépek a lakásból.
A fodrásszalonba érve egy adag levegőt sikerül kifújnom és nyugodtan  hagytam hadd foglalkozzanak a hajammal.
Olyan jól esett a fejmaszírozás, mikor levették a törülközőt vizes hajamról, hogy elaludtam egy kicsikét. Arra keltem fel, ahogy a lakkot fújják a hajamra.
- Felébredt? - kérdezte a fodrász.
- Igen. - pislogtatok nagyokat, hiszen amig aludtam, addig ő tette a dolgát és kihozta a tőle telhetőt. Hajam loknikba hullot a vállamra bal felől, jobb oldalt fonat volt és fehér virágos csatok díszítették. - Wao!
- Még egy adag lakk kerül rá és kész is vagyunk. - tájékoztatott a nő, majd befújta jól frizurámat. - Kész is!
- Köszönöm szépen és elnézést, hogy elaludtam. - hajolok meg előtte.
- Ugyan, tudod mivel jár egy esküvő. - nevetett fel.
Kifizettem a kért összeget, majd kiléptem a szalonból és a sminkesemhez indultam, aki egy órára van a szalontól. Mivel szorít az idő és még haza is kell érjek taxit fogtam, ami elvitt a kért helyre.
- Jó napot! - köszönök az itt dolgozóknak és amikor meglát a sminkesem, So Ra elkiálltja magát.
- Fuyuko! Gyere gyorsan! - ragad meg csuklómnál fogva. - Milyenek a szemeid?
- Nem aludtam jól. - mondom az okot.
- Szerencséd, hogy itt vagyok. - rázza meg fejét és leültet egy székre. - Gondolom nem akarsz feltűnő sminket magadnak?
- Visszafogott legyen, de azért valamennyire látszódjon. - felelem, majd So Ra munkához lát.
Fél óra ecset cserélgetés után kész is lettem és plusz pont az, hogy So Ra vízálló sminket kent rám.
A lakásomhoz is taxival mentem, hiszen alig maradt időm elkészülni és nem is ettem a mai nap folyamán.
- Gyere enni. - fogja meg csuklómat Jimin, amint beléptem a lakásba. Egy pasztelrózsaszín ruha volt rajta fehér magassarkúval, haja hullámokba hullott le háta közepéig.
Leültetett az asztalhoz és elém rakott egy jó adag ételt, aminek a felét sikerült lenyelnem az izgalom miatt.
- Nem megy több. - dőlök hátra a székbe hasamat fogva.
- De legalább ettél. - sóhajt, majd a tányért elveszi előlem.
- A ruhád a szobában, a szüleid ölröznek, Mizuki-chan a férjével a nappaliban van. Ha segítség kell kiállts. - hadarja el Jimin és csodálkozva nézek rá.
- Köszönöm, hogy elvállaltad a mai napot és azt is, hogy a koszorúslányom vagy. - fogom meg kezét, nagy súlyt helyeztem rá.
- Még itt vagy? Nyomás készülni! - parancsolt rám, nevetve mentem ismét tusolni. Vigyázva, hogy se a sminkem se a hajam ne ázzon el lassan tisztálkodtam meg. Mizuki-chan elkapott egy pár pillanatra, mikor kijöttem a fürdőből, de nem tudtunk sokat beszélni, mert anya rámszólt, amiért nem vagyok kész.
A ruhát kivettem a védőből. A hófehér gyöngyös ruha elképesztő volt így magába is, de a felvétele már nem ment olyan könnyen. Amint Jimin-t kiáltottam nem kellett sok és már a segítségemre sietett. A ruha felvétele után megigazította a hajam és visszarakott bele egy csatot is.
- Készen vagy? - jött be apa a szobába egy kopogás után.
- Igen. - fordulok meg, hogy jól láthasson engem.
- Nem találok szavakat. - mosolyodik el, majd a hátratett kezeit maga elé teszi, egy dobozt fog. - Ez még nagymamádé volt.
- Mi van benne? - lépek hozzá közelebb.
- Nagymamád nyaklánca avval a kék medállal. - feleli és leemeli a doboz fedelét. Ott volt benne a nyaklánc. - Azt akarta, hogy a tiéd legyen és rámbizta, hogy akkor adjam neked oda, ha férjhez mész.
- Elakadt a szavam. - könnyesedett be a szemem.
- Felteszem neked. - mondta apa és kivette az ékszert dobozából és rámrakta azt. - Így már tökéletes.
- Köszönöm apa. - ölelem magamhoz és hagyom, hogy könnyeim útjukra menjenek.
Az érzelgős pillanatnak anya vetett véget azzal, hogy elkésünk. Az autókba beültünk és elindultunk a templom felé. Kezdtem ideges lenni, gyomorom az ötszörösére zsugorodott, ha nem kisebbre és émelyegni kezdtem.
- Apa álljunk meg egy kicsit. - mondom neki, aki azonnal félrehúzódik az autóval előre engedve a többieket. Kipattanok az autóból és legugolok a járdára vigyázva ruhámra.
- Valami baj van? - lép mellém Jimin, akik szintén megálltak az autóval, Youngjae is ott volt mellettünk.
- Nem érzem jól magam. - mondom lehajtott fejjel.
- Hol fáj vagy mi a baj? - teszi fel a kérdést pánikolva Youngjae, aki jobban izgult, mint hittük volna.
- Rosszul vagyok. - felelem és kiráz a hideg. Reggel is volt hasonló, de nem törödtem vele, arra gondoltam, hogy csak az izgalom miatt van.
- Gyere ülj le egy kicsit. - fogja meg anza a kezem és az autó ajtaját kinyitva leültet az ülésre. - Hányingered van?
- Igen. - felelem. - Reggel is volt egy enyhe, azt hiszem túl izgatott vagyok.
- Jimin. - fordul anya a lány felé. - Rohanj el a patikába és vegyél...
Nem hallottam, amit mondott, mert a végét suttogta a lánynak. Összeráncolt szemöldökkel néztem őket.
- Youngjae - szólítom meg az öltönybe öltözött srácot. - kérlek hozz vizet.
- Hozom. - mondta, majd elszaladt a legközelebbi üzletbe.
Jimin és Youngjae egyszerre érkezett vissza, az utóbbitól megkaptam a vizet és nagyokat kortyoltam bele.
- Valaki szólt Mark-nak, hogy ne aggódjon? - kérdeztem, mert már elkéstünk.
- Én szóltam. - szólalt meg apa. - Megvárnak minket.
- Neked van a legmegértőbb párod Fuyuko. - dícsérte meg anya Mark-ot.