You Are (Mark fanfiction)

14.rész

Futva tettem meg az utolsó pár lépést a bázisra, bekaptam jópár lövést, amik elzsibbasztották a testem különböző pontjait. Még nem éreztem a fájdalmat az adrenalinnak köszönhetően, de tudom később fájni fognak.
Menekülnöm kellet a lövések elől, ahogy a többieknek is, festékgolyòim jócskán maradtak, amiket jó volna ellönöm, de amíg Yougyeom-ot nem iktatom ki, addig esélyem sem lesz. Erős játékos bevallom, de a többiek sem panaszkodhatnak.
A bázisból kirobbanva futottam egyenesen Yougyeom felé, hogy minél hamarabb kiiktathassam őt, de ő is várt rám, így ketten egymást löttük. Meghallottam a berregő hangot kétszer, ami azt jelezte mindkettőnk kiesett a harcból. Nem voltam csalódott, sőt nagyon is boldog voltan, hogy kiálltunk szemtől-szemben egymással.
Tíz perc elteltével újra felhangzott a győzelmi zene és lejárt a játékidőnk is.  Fáradtan sétáltam be az öltözőbe és szedtem le magamról a felszerelést. Testem különböző pontjain kék foltok díszelegtek, de nem voltak olyan vészesek. Kisétáltam az öltözöből kezemben a felszereléssel, amit visszaadtam a személyzetnek és vártam, hogy a fiúk kész legyenek.
Alig öt perc múlva megjelentek mindannyian a váróban röhögve.
- Azt hittem nem jösztök ki. - néztem ràjuk tetetett dühvel.
- Most már itt vagyunk. - nézett rám Youngjae.
- Fuyuko néztél te tükörbe? - jött a kérdés Bambam-tól, kicsit sem volt sértő tőle.
- Miért? - kérdeztem és azonnal az arcomat kezdtem el tapogatni, hogy ott van-e valami.
- A hajad tiszta festék. - nevetett fel Jackson, gondolom azon ahogy reagáltam a szituációra. Megfogtam copfomat és végigsimítottam rajta, kezemen több festék díszelgett.
- Valahogy kimosom belőle. - vontam vállat és előkerestem egy papírzsebkendőt, letöröltem kezem és a hajamról is felitattam a nagyját.
- Majd megoldjuk. - lépett mellém Mark és elvette tőlem a zsebkendőt.
- Mark megfogtad az Isten lábát Fuyuko-val. - jött a dícséret Jaebum-tól, halvány pír szökött az arcomra.
- Miért is? - kérdezte Mark, gondolom zavarba akart hozni.
- Tud főzni, türelmes és jófej csajszi, na meg a férfias sportoktól sem riad meg és nem finnyás. - sorolta fel Jaebum, mire jobban zavarba jöttem és arcom a tenyerembe temetten.
- Tudom. - nevetett fel Mark és magához húzott. - Csak zavarba akartam hozni.
- Ami sikerült is. - hallottam meg Jackson hangját.
Megköszöntük a szolgálatást és beültünk a buszba, de ezuttal nem hagyták, hogy előre üljek és hátra kerültem Jinhyoun és Bambam mellé, Jackson pedig előre az anyósülésre. Egy étterembe mentünk, ahol megvacsoráztunk, mivel nagyon eltelt az idő. Mark és Youngjae között ültem le, szélre akartam de nem akartam felállítani onnan Bambam-al és amúgy is Mark mellett akartam ülni. Közben viccelődtünk egymással és jókat nevettünk. Mikor végeztünk későre jàrt az idő és mindenkit hazavittünk, hogy ne kelljen késő este a tömegközlekedést használniuk.
- Hogy tetszett a mai nap? - kérdezte Mark, mikor már csak ketten voltunk.
- Nagyon jó volt és bírom a fiúkat is. - tettem mellé. - A paint ball jó program volt.
- Reméltem, hogy fog tetszeni neked. - mosolygott rám egy pillanatra, majd ismét az útra figyelt.
Mark leparkolt  és kiszálltunk a buszból. Bemegyünk a tömbházba és lépcsőzni kezdünk, majd az ismerős barna ajtónál megvárom, hogy Mark kinyissa azt. Amint belépünk a lakásba levesszük cípőinket és benneb megyünk a lakásba. A táskámat a kanapé mellé dobom le és az említett bútordarabra ülök.
- Nagyon elfáradtál? - kérdezi Mark mögém állva és hajamba puszil.
- Egy kicsit. - adom meg a választ és ásítok egyet.
- Menj tusolj le, addig megágyazok. - mondja és kezembe ad egy sötétebb törülközőt.
Elmegyek letusolni, közben magammal vittem a táskámat is, amit a mosógépre rakok fel. A fürdő ajtaját bezárom, levetközöm és beszállva a kabinba megindítom a eleg vizet. Nem akarok túlságosan sokáig bent maradni, így sietek a tisztálkodással. Hajamat is megmosom, amiből jócskán jön a sárga festék.
Amint végeztem a törülközőt fejemre terítem és avval törülöm meg hajam. Felöltözöm a pizsamámba, ami egy rövidnadrág és egy bő polóból áll, majd kilépek a nappaliba. Mark a kanapén várt meg, gondolom már végzet is az ággyal.
- Mehetsz. - szólalok meg, amire felkaja a fejét és rámmosolyog.
- Megszáríthattad volna a hajad. - sétál közel hozzám és kezével beletúr hajamba.
- Nem olyan vizes. - mondom. Mark beiszkol a fürdőbe letusolni. Szintén a kanapén várom meg törülgetve a hajamat, majd meghallom az ajtó nyitodását és Mark lépteit. Tekintetem ráemelem, végignézek rajta pizsomában van ő is, illetve egy hajszárító a kezében.
- Mit akarsz azzal? - mutatok a készülékre, amit bedúg a konektorba.
- Megszárítom a hajad. - válaszolja és mögém ül le. A törülközőt lekapja fejemről, majd egy kattanással bekapcsolja a szárítót és szárítani kezd hajam. Olykor beletúr nedves tincseimbe, hogy mindenhova jusson meleg levegő. Érzem, amint feláll mögülem és elém sétál. Felemeli a szárítót, ami egyenesen az arcomra fújja a levegőt.
- Mark! - kiálltok fel, kezeimmel az arcomat védem amennyire csak lehet.
- Bocsi. - kapcsolja ki a gépet és nevetni kezd rajtam.
- Te. - mutatok rá és gyengéden megcsapkodom vállát, de ő továbbra is nevet.
- Jól van. - csillapodik le egy idő után. - Menjünk aludni.
Felhúz a kanapéról és előtte sétálva tol a hálószoba felé. Becsukja maga után a szoba ajtaját, félhomályt biztosít a szobában. Az ágy csak úgy hívogat a mai fárasztó nap után, végigdőlök a bútorzaton. Mark kuncogását hallom meg, besüllyed az ágy mellettem, így tudomásomra adja, hogy itt van mellettem. A paplan vékony anyagát érzem meg hátamon, kinyílnak eddig csukva tartott szemeim, Mark velem szembe fordult és a félhomályban is jól kivettem arcát.
- Jó éjszakát Mark. - húzodom közelebb hozzá, hogy a mai utolsó csókomat megkaparinthassam tőle.
- Álmodj szépeket! - suttogja ajkaimra és alig egy másodperc múlva megérezhetem ővéit.

Reggel hangos csörömpölésre ébredtem meg. Kezemmel Mark-ot kerestem, de nem volt mellettem. Felültem az ágyba és körbenéztem a hálószobában, halvány fénycsíkok húzodtak az ablaknál, jelezvén a nap rég felkelt. Kikászálodom a meleg ágyból és a hang irányába indulok el. A csörömpölés forrása a konyhából érkezett, mégpedig Mark miatt.
- Mit csinálsz? - kérdezem alig halható hangon, de így is elég hangos, hogy a fiú megugorjon egy kicsikét.
- Felébresztetelek? - néz rám szomorúan.
- Nem. - rázom fejem hazugság közben. - Már öt perce fent vagyok.
- Fuyu - néz rám csípőre tett kezekkel, ami így nevetségesen nézett ki, bal kezében egy kanál, a jobban pedig egy üres tányér volt. - Most visszamész és alszol még egy keveset.
- De miért? - rázom meg magam, mintha az anyukámmal beszélgetnék.
- Csak. - feleli. - Na nyomás.
Nem volt választásom és visszamentem a szobába, míg tudtam visszaaludtam egy kicsit. Mark ébresztésére keltem fel újból, ami egy halom pusziból állt, de követeltem a reggeli csókot.
- Jó reggelt! - köszön a szemembe nézve.
- Neked is. - mosolyodom el és megdörzsölöm szemeimet.
- Csináltam reggelit. - mondja és egy tálcát emel fel az ágy mellöl.
- Nem kellet volna. - nézek rá a megrakott tálcára és Mark-ra felváltva.
- Nem hagyom, hogy a barátnőm éhezzen. - mondja büszkén a szívéhez emelve bal kezét, amin egy sebtapasz van. Annyira próbálkozott, hogy megsebezte magát miattam.
- Köszönöm. - mosolyodom el és kezére fogok vigyázva a sebre. Felemelem számhoz és a sértett felületet gyengéden megpuszilom. - Gyógypuszi.
Mark elmosolyodik és a tálcáról felkap egy lekvárral megkent kenyeret felémtartja, amibe beleharapok.