You Are (Mark fanfiction)

22.rész

A következő pár hétben kis csapatunknak mozgalmas időszaka volt. Segítettek Mark-ot beköltöztetni hozzám, ami három napig tartott, ebből egy nap volt a költözés, egy nap buli és egy nap takarítás. Addig nem engedtem el senkit, míg tiszta nem lett minden. Jaebum elmondta nekünk, hogy apa lesz és a barátnőjét is bemutatta a csapatnak. Min Hee egy aranyos lány és jól beilleszkedett hozzánk, bár sokszor volt meglepő, ahogy hirtelen sírni kezd, de elmagyarázta, hogy a hormonoktól van. Jackson talált magának egy csajt, akinek nem jegyeztem meg a nevét.
Szóval zajlott az élet mindenkinek.

Reggel Mark köhögésére keltem. Eléggé csúnyán köhögött, kezem a homlokához tettem, ami forró volt. Biztos vagyok benne, hogy láza van, még jó hogy hétvége van. Kikeltem mellőle és a konyhában kerestem gyógyszert neki, majd főzten teát is. Egy kisebb törülközőt és egy tál vizet is bevittem a hálószobába, hogy levihessem a lázát szegénykémnek.
- Mark. - szólítottam kedves hangon az alvó srácot, aki azonnal felkapta fejét a párnáról.
- Valami baj van? - kérdezte rekedt hangon.
- Vedd be a gyógyszert és idd meg a teát. - nyújtom felé az említett dolgokat, remegő kezekkel vette el tőlem, majd nagyokat nyelve bevette a gyógyszert. - Pihenj nyugodtan.
- Nem terveztem mást. - motyogja, majd elnyúl az ágyon. A törülközőt megvizezem és homlokát törülgetem, egy idő után pedig összefogom a puha anyagot és homlokára helyezem.
Amíg Mark pihen, addig én elkezdek takarítani. Először a konyhával kezdek, amit jó alaposan takarítok ki és a szekrényeket is kitörlöm, ha már ilyen korán keltem. A konyha végeztével a fürdőt veszem birtokba, majd a nappalit is. Utoljára hagyom a hálószobát és a vendégszobával zárom a sort. Egyáltalán nem használjuk a szobát, később átalakítom majd, de addig is jó a nem túl gyakran használt tárgyaknak.
- Fuyu! - hallottam meg Mark nyöszörgését, a seprűt lerakva a kezemből sétáltam hozzá.
- Mondhatod Mark. - ülök le mellé és leveszem homlokáról a már száraz anyagot.
- Éhes vagyok. - nyöszörgi.
- Mit hozzak? - kérdezem mosolyogva tőle.
- A szendvics pont jó lesz. - válaszolja. Egy puszit nyomva a homlokára hagyom el a szobát és a konyhába megyek, ahol megcsinálom a kért reggelit és egy csésze tea kíséretében viszem a szenvedő betegnek.
- Köszönöm. - mosolyog rám, majd belekortyol a meleg italba.
- Szólj, ha kell valami. - simítom meg fejét, majd elhagyom a szobát, hogy folytathassam a takarítást. Az ablakok tiszítása maradt csak hátra és gyorsan meg is csináltam.
Mark a nap hátralevő részében pihent vagy aludt és amikor este felkeltettem a vacsora miatt, már jobban érezte magát.

A következő napokban Mark kipihente a betegséget, már amennyire kitudta a munka mellett. Mivel hamarosan itt van a nyári szabadságunk, ami véletlenül egybe esik, elhatároztuk, hogy elmegyünk az óceánhoz a többiekkel együtt.
Nagy volt a kapkodás, mikor megtudták, hogy hova akarunk nyaralni menni. Jimin és Min Hee elhívott fürdőruhát venni, a fiúk tomboltak, főleg Jackson, aki mint kiderült szingli lett.
Az utolsó héten mi Mark-kal már készen voltunk az indulásra, míg a többiek még mindig kerestek valamit vagy csak lusták voltak. A csapatunk női tagjai készen álltak mindenre és sorba kaptuk a kéréseket a fiúktól, hogy pakoljunk össze nekik. Nem tettük meg, mert tapasztalataink alapján mindig akadt valami bepakolnivaló miután lecsuktuk a böröndöt.
Az indulás reggelén nálunk gyültünk össze és leginkább Bambam és Jackson nyügölt a korai kelés miatt, mert ők a város másik végében laknak.
- Mindenki itt van? - kérdezem az ajtóban állva és számolva az embereket.
- Igen! - hallatszódott az egyöntetű válasz.
- Akkor beszállhatunk. - mondtam hangosan, hogy mindenki megértse. Mark Jaebum segítségével bepakolta a böröndöket a kisbuszba, amint megérkezett a társaság.
Mark melletti anyósülésre ültem le, míg a többiek hátul foglalták el helyüket, külön tekintettel a kismamára Min Hee-re. Az út hosszúnak ígérkezett, hiszen a fővárosból akarunk eljutni az óceánhoz. Alig indultunk el a két fáradt pasi azonnal elaludt és egymást támasztották a fejükkel, amit mondanom sem kell, hogy minden telefonnal meg lett örökítve. Sorban dölt ki mindenki, kivéve minket Mark-kal.
- Te nem alszol? - kérdezi egy pillanatra rám szegezve tekintetét, majd újra az útat nézte.
- Nem vagyok álmos. - válaszolom őszintén. - Szerinted Bambam és Jackson valaha össze fognak jönni?
- Ezt nem szabadna elmondanom, de tudom, hogy tartod a szád. - mondja mosolyogva és suttogni kezd. - Egyszer, mikor a földig leitták magukat lefeküdtek. Másnap reggel találtam meg őket egymás karjaiban, gondolhatod, hogy mi volt ott. Hebegtek mindenfélét, majd lezártuk annyival, hogy nem beszélünk róla egy szót sem.
- Akkor ezért van az, hogy Jackson folyamatosan váltja a csajokat? - kérdezem suttogva.
- Igen. - feleli. - Szerintem nem tud túllépni a történteken, pedig ha tudná, hogy ő kezdeményezett.
- És Bambam? - mutatok hátra az alvó srácra.
- Neki azóta nem volt párkapcsolata. - feleli. - És ha jól gondolom, akkor belehabarodott a rosszfiúba.
- Szegény. - nézek hátra szomorúan. - Rossz lehet látni, hogy a szerelmed másokkal van.
- Igen, főleg úgy, ha vele megy el bulizni és ott szed fel valakit. - ért egyet Mark. - Min töröd a fejed?
- Csak arra gondlotam... - kezdtem neki, de félbeszakított.
- Nem. - válaszolja a fel nem tett kérdésre Mark. - Ebbe ne avatkozzunk bele, mert lehet nagyobb bajt csinálunk.
- De...
- Semmi de. - mondja kicsit szigorúan. - Tudom, hogy az lenne nekik a legjobb, de ameddig Jackson rá nem jön arra, mit is érez Bambam iránt, nem tehetünk semmit.
- Jól van. - mondom durcásan, de tudom, hogy igaza van és ahogy láttam Bambam-on kezd elege lenni, hogy Jackson minden jött-ment csajjal összejön.
Az egész napot utazással töltöttük, ami annyit tesz, hogy a buszban ettünk, mikor valaki bekiáltotta a mosdó szót és meg kellet állnunk. A fiúknak könnyű volt, de mikor ránk lányokra került a sor, kénytelen volt Mark egy benzinkúthoz behajtani. Végül este megérkeztünk a szállásra, amit már két hete leszerveztünk a tulajjal. A háznál várt minket és amint átadta a kulcsot nekünk távozott.
A böröndöket a fiúk kipakolták, míg mi lányok a sajántjainkat elvéve indultunk be a nem is kicsi házba. Az előszobában lehúztuk cipőinket, majd a nappali részben ott hagyva néztünk szét. Öt hálószoba volt, ami leginkább a pároknak kedvezett és egy kis örömmel vettem tudomásul, hogy lehetséges a Bambam-Jackson kapcsolat megerősődik, ha egy szobában lehetnek.
- Na milyen? - lépett be a bejáratiajtón Jaebum.
- Jó tágas. - válaszolta Jimin és megvártuk, míg mindenki be nem lép a házba.
- Öt háló van - kezdtem. - mind nagy szoba, ezért felesleges lenne a vita.
- Egy pillanat. - lépett előre Jackson. - Akkor Bambam-al kell aludnom?
- Igen. - feleli Mark. - Ha csak nem akarsz a kanapén aludni egy hétig és bármelyik szögből nézem nem tűnik kényelmesnek.
- Csak kérdeztem. - emeli fel kezeit védekezően. Úgy látszik hosszú hétnek nézünk elébe.