instagram | taekook ff (befejezett)

ᑕᕼᗩᑭTᗴᖇ ᔕᗴᐯᗴᑎTY

- de én menni akarok fürödni! - nyavalyog taehyung már sokadjára a mai nap folyamán. komolyan olyan az egész nyaraláson, mint egy menstruáló nő. nagyon idegesít már, de ami még inkább, hogy mióta békét kötött a kis négyesünk, egyáltalán nem titkolja, milyen jó viszonya is van yoongival.

- menjél le yoongival. - forgatom meg szemeimet, mire haragosan pillant felém.

- az lesz talán, ha már a párom nem képes időt tölteni velem. - vágja hozzám gúnyosan.

- tegnap egész nap a tengernél voltunk, sőt már ma délelőtt is lementünk. - ülök fel az ágyon.

- de én veled akarok lenni. - ül le mellém, illetve ki az ágy szélére sértődötten. nagyot sóhajtok, s mögé mászva ölelem át derekát.

- itt is tudunk időt tölteni együtt, sőt a városba is felmehetünk, de nincs kedvem fürödni. - bújok nyakába, majd el is hintek ott egy forró csókot.

- jól van. - fordul felém, majd ajkaimra nyom egy gyors puszit. - egyébként... - kezd bele kissé félve.

- hm? - tekintek fel rá kíváncsian, de mielőtt még beszélni kezdene ölembe mászik. kezd megijeszteni. - mondjad, bébi. - simítom kezem derekára nyugtatásképp.

- ugye nem baj, hogy yoongival ismét jóba lettem? - kérdezi, mire egy pillanatra meghökkenek, ő pedig rögtön magyarázkodni kezd. - mármint, nincsen semmi nehogy azt hidd! csak így, hogy ti is kibékültetek, gondoltam nem baj. én már megbocsátottam neki és magamnak is ezt a hibát, pláne neked, ezért szeretném végképp lezárni ezt az ügyet és engem egyáltalán nem zavarna, ha te is újra közelebb kerülnél jiminhez, csak ne annyira. - kuncog fel halkan, mire nekem is mosolyra húzódnak ajkaim. - látom, hogy hiányzik neked és te is neki. - lágyulnak el vonásai, ahogy én lesütöm szemeimet. - legjobb barátok voltatok, mind a négyen elkövettük ezt a hülyeséget, nem csak a ti hibátok volt ez, úgyhogy elég abból, hogy magatokat ócsároljátok!

- de taehyung, ez nem ilyen egyszerű. - sóhajtok lemondóan.

- már miért ne lenne ilyen egyszerű? - csattan fel. - ugyanolyan egysze—

- mert nekünk a mai napig bűntudatunk van! - szólalok fel hangosabban a kelleténél, és ő elhalkul a percben. lassan kiszállítom ölemből, majd a fejemet fogva egy pillanatig gondolkozok el. - én sem akarok már erről beszélni, de az a nézés, mikor te megtudtad azt, hogy mi történt, örökké belevésődött az elmémbe. - mondom, mire láthatóan nagyot nyel.

- de én szeretlek és ezen nem változtat semmi. - fogja meg kezem. - elfelejtettem azt, amik történtek pár héttel ezelőtt és jobban tennél, ha te is végre megbocsátanál magadnak.

- dolgozok rajta. - mosolyodok el halványan.

- helyes. - vigyorog, majd közelebb hajolva részesít egy gyorsnak nem mondható csókban.

- szeretlek, bébi. - puszilom meg orra hegyét.

- én is téged.

- na menjünk le fürödni. - nevetek fel, minek hatására szemei végre újra felragyognak, s nyakamba borulva sikolt fel halkan. - pakolj össze. - csapok fenekére, ahogy feláll az ágyról, s szerelmes mosollyal az arcomon figyelem, miként pakolgatja össze dolgainkat a táskájába.