Jisung már nem is számolja, hányadik hétvégéjét tölti egyedül a szobája nyomasztó közegében, hallgatag falak közt, gondolatai gyötrő forgatagának kínjai alatt.
Egyedül érzi magát, s tisztában van a fájdalmas, tényként kezelt információval, miszerint nincsen többé támasza, ha összeroskadna, ha a talpa alatt kettényíló föld is elnyelné, nem tudna megkapaszkodni — elvesztette életének egyetlen jelentős személyét.
Nem tudja, hogyan tovább.
Agyában szüntelen teremtődnek meg a feladással és elengedéssel kapcsolatos gondolatfoszlányok, Jisung mégis a szíve által diktált reményfonalat ragadja meg, melyet hiába vágott el Minho, továbbra is szorongatja, mint egyetlen emléket a szép időkből.
Hiszek bármennyire próbál, nem tud továbblépni. Nem képes arra, hogy a múlt feledésbe merüljön. Nem halványodnak az emlékek.
Ahogyan Minho iránt érzett szerelem is viharként tombol szívében, s egy cseppet sem gyengült az idő múlásával, Jisung pedig éppen emiatt érzi úgy, hogy idővel ez fogja darabokra szaggatni, felemészteni belülről.
YOU ARE READING
WITHERING FLOWER - ✓
Fanfiction(minsung.) A virágok haldokolnak attól a pillanattól kezdve, hogy leszakítják őket. Úgy vélem, én lehettem az egyetlen, aki a végsőkig kitartott az ő gyilkosa mellett. ☾︎ | -𝗯𝗲𝗳𝗼𝗿𝗲𝘁𝗵𝗲𝗱𝗮𝘄𝗻 ; 20190908-20191023 ههههه
