WITHERING FLOWER - ✓

🌼03

Hazudna Jisung, ha azt mondaná, hogy jól van, hiszen nem, egyáltalán, a lehető legkevésbé sem érzi azt, hogy rendben lenne, s a legszörnyűbb az, hogy nem is tudja elképzelni, hogy ez az egész megoldódhatna, hiszen ha egy nap Minho szakítana is Seungmin-nel, nem adna okot arra, hogy felfigyeljen Jisung-ra, hogy beleszeressen, hogy többet jelentsen egy átlagos barátnál, egy havernál.

Ugyanis mik is ők pontosan egymásnak?

Lelki társak? — Ugyan, lehetetlen. Gyermekkori barátok? — Régen mindig csak veszekedtek. Szimpla haverok? — Ők egy külön kategória a barna hajú életében. Régi ismerősök, kiket az élet összefűzött elszakíthatatlanul? — Meglehet.

És Jisung azzal is tisztában van, hogy ha mégis valamilyen módon elszakítanák kötelékük, egyedül csakis ő bánná, s határtalan, egészen a csillagok között szárnyaló, őszinte és tiszta érzelmei — magyarul mindene.

Hiszen neki csak ez van — neki csakis Minho van.

Ő az első számú személy életében, reggeli első és esti utolsó gondolata, az, akitől egyszerre rázza ki a hideg, miközben szívében nagyobb forróság uralkodik, mint egy sivatagban, hiába tombol benne felbecsülhetetlen erejű vihar, az éltetője, hiszen kicsit olyan neki, mint egy virágnak az eső, a felfrissülés, ami nélkül tudja, haldokolna — ám abba sosem gondol, hogy egyszer bele is fulladhat, belefulladhat a bánat tengerébe.

Mert Jisung folyton csak olyan kegyetlenül és borzasztóan fájdalmasan pozitív - naiv.
Túlzottan reméli, hogy egy nap majd viszont fogja szeretni Minho, a fiú, aki Seungmin-t öleli derekánál fogva szorosan, akinek ajkai nem Jisung édes húspárnácskáival járnak mennyei keringőt.