Utazás a Yandere Szimulátorban

6. világ 6.rész ~A tökéletes pillanat (2.rész)~

Ayato szemszöge

Meglepődtem Kizano viselkedésén. Nem gondoltam hogy ez lesz ennek a vége, hogy elszalad. Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek az osztálytermembe és ott gondolkozom tovább.

-Ayato!-szólt ki Buka a táskámból.

-Mi az?-kérdeztem.

-Az a levél....a szag rajta egy kicsit ismerős.-mondta Buka.

-TÉNYLEG?!-kérdeztem.

-Igen. Taekónak van ilyen szaga!-magyarázta Buka.

-Taeko? Úgy érted hogy...Taekótól van a levél?

Buka bólintott.

-De szerintem ne menj el rá!

-Már te is ezzel jössz?

-Neem! Csak hát a kazetta...meg rossz előérzetem van. 

Megnyugtatásként megsimogattam Buka fejét.

-Ne aggódj! De ha szeretnéd, akkor magammal viszlek, hogy vigyázz rám!-mondtam mosolyogva. Buka vette a viccemet és kuncogott egy kicsit rajta. Ekkor megint eszembe jutott Kizano.

-Ayato?-nézett rám Buka aggódóan.

-Csak eszembe jutott Kizano fura viselkedése. Meg kéne néznem hogy jól van-e!-mondtam, majd felálltam a helyemről.

-Oké...én addig elindulok!-mondta Buka, majd kirohant a teremből. Én nem szóltam semmit, csak sóhajtottam. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő. Buka nem tévedett, tényleg mennie kellett. Ez azt jelentette, hogy csak ebédszünetben találkozhattam vele. Ameddig nem jött be a tanár, addig a telefonommal szórakoztam. A galériámban nézegettem a képeket és rábukkantam arra a selfie-re, amit előző nap készítettem Taekóval. Egy ideig nézegettem a képet, majd valami érdekesre bukkantam. Taeko pupillái furák voltak. Megvoltak nyúlva. Először azt hittem valami kép hiba, de az én pupilláim rendben voltak.

-Lehet Bukának igaza van!-mondtam magamban.

Ebédszünetben

Összeszedtem Bukát, majd elindultam Kizano felé. A Dráma Klubban leltem rá.

-Kizano?-szóltam neki.

-Oh, szervusz!-köszönt vissza röviden.

-Minden rendben?-érdeklődtem.

-P-persze csak...sok házit kaptunk.

-Akkor sok házinak kellett lennie ahhoz, hogy úgy lássalak, mintha hetekig sírtál volna.

Kizano kuncogott egyet.

-Végül is...

-Kizano...miért futottál el ma reggel?

Néma csend. Csak a lélegzet vételünket hallottuk.

-Órára siettem.-magyarázta.

-Könnyezve?

-Előte sejtettem hogy sok házink lesz.

-Kizano ne csináld! Hol van az a fiú, aki félelmek nélkül áll ki a színpadra, hogy több száz embert lenyűgözzön?

-.....elment...

-Nem ilyen válaszra vártam.

-Ayato...egyedül szeretnék lenni!

-Köze van a levélhez, amit ma reggel kaptam?

-Menj el, kérlek!

-Mintha említetted volna hogy egyszer elutasított egy-

-ELÉG!-kiáltotta Kizano, vérben forgó szemekkel. Meglepődtem és meg is ijedtem. Reméltem hogy nem kell gatyát cserélnem.