Utazás a Yandere Szimulátorban

1. világ ~Mi ez a hely?~

Ayano szemszöge

Mutathatok sokkal érdekesebb világokat is. De ahhoz talpra kell állnod.... Ayano Aishi!

- VÁÁÁ! M-MI VOLT EZ?!-ébredtem fel.

Ijedten kapkodtam a levegőt.

- Huh... e-egy pillanat!

Körbe néztem. A szobámban találtam magam.

- Miért vagyok itt? Nem a rendőrségen kéne pihennem? Mindegy. Ez is jobb.-realizáltam a helyzetet.

Furcsa.

Az ágyam előtti kis szekrényre néztem. A Senpai szentély sehol.

- Hol a Senpai szentély? Várjunk! Mennyi az idő?

Ránéztem a telefonom órájára...

- 6:30?! AZONNAL ÖSSZE KELL KAPNOM MAGAM! ( Ezek szerint visszautaztam az időben. Akkor ezen a napon kell találkoznom Senpai-jal, nem?)

Ma van az évnyitó és az első tanítási nap a suliban.Gyorsan megcsináltam a hajam, arcom, ruhám, kajám és már rohantam is.A suli 10 percre volt gyalog, az évnyitó meg 7:00-kor kezdődik.Most 6:45 van.Már fél úton járhattam, mikor is belefutottam valamibe. Bár, inkább 'valakibe'. Az esés következtében hátra estem.

- B-bocsánat! Ne haragudj! Nem figyeltem. Hadd segítsek!-kért elnézést az idegen, akibe belefutottam.

Felnéztem. Senpai volt fölöttem!!
Viszont most valami megváltozott.

- Semmi baj! Én se figyeltem.-mondtam mosolyogva. 

- Ez furcsa. Miért nem érzem azt a melegséget a szívemben?- tűnődtem.

A mosolyomra fülig pirult az arca. Ez nagyon furcsa.

- M-mond! Jól vagy?- kérdeztem aggódva.

- P-persze! M-miért kérded?- válaszolta Senpai.

-Teljesen piros az arcod. Biztos nem vagy lázas?- kérdeztem. 

-Amikor először találkoztunk, akkor nem pirult el. Vagy még is?- kérdeztem magamtól.

- N-ne aggódj! A-a nevem egyébként Taro, Taro Yamada.- mutatkozott be Senpai.

- Ayano, Ayano Aishi.-mutatkoztam be én is.

A bal kezét, amit felém nyújtott elfogadtam.

- Köszönöm szépen!- köszöntem meg a segítségét.

- Szívesen!

Egy mély szemkontaktus került közénk. 1 perc után döbbentem rá, hogy még mindig fogja a kezem.

- F-figyelj! Most már elengedheted a kezem!- kértem meg. 

-Ilyen biztos nem volt az első találkozásunknál! Mi a fene folyik itt?!- gondoltam tanácstalanul.

- Nagyon puha kezeid vannak, tudtad?- jegyezte meg Senpai.

Majd elkezdte a hüvelyk ujjával simogatni a kezem.

- TARO YAMADA!- kiáltotta valaki.

-Ismerem ezt a hangot...- jutott eszembe.

- HOL VOLTÁL ENNYI IDEIG?! IDIÓTA!- kiáltotta idegesen az a valaki.