2. világ 4.rész ~Magyarázat~

153 21 17
                                    

Ayano szemszöge

Másnap reggel sokkal korábban ébredtem fel. Pontosabban hajnali 5-kor. Törökülésben felültem az ágyamban, majd magamban Csuraka nevét mondtam. Ez így ment 10 percig kb.

-Befejezheted!-hallottam meg a hangját az említett személynek. A szemem előtt ült, macska ként.

-Mi tartott ilyen sokáig?-kérdeztem idegesen.

-Igazából már 5 perce itt poshadok. Csak kíváncsi voltam mikor fogsz végre kiakadni.-mondta vigyorogva.

-De kedves vagy!-gondoltam magamban. Ekkor azt éreztem, mintha valami kicsi és puha ugrott volna be az ölembe.  Lenéztem, és egy világosabb barna színű cicát láttam meg, ami sokkalta kisebb volt, mint Csura macska ként. A szemei rózsaszínűek voltak, a bundája a lábánál pedig szintúgy rózsaszínű volt.

-Szia!-köszöntött vékony, de nagyon szívmelengető hangján, majd kiugrott az ölemből és a földre landolt.

-Csura, ki ez?-kérdeztem.

-Ez a vakarcs itt Zera, a húgom.-válaszolt.

-Nem vagyok vakarcs!-mondta durcásan Zera.

-Hallgass csak! Épp elég baj hogy anya ránk sózott téged, még nekem is kell vigyáznom rád.-vágott vissza Csura.

-Igen, mert Szori azt mondta, hogy sose csinálsz semmit, mert egy lusta disznó vagy és így legalább segítesz neki azzal, hogy rajtam tartod a szeme, pedig hidd el, én se szívesen vagyok veled!!-kiáltott vissza Zera, majd Csurának ugrott. A két "testvér" egy "ádáz" cicaharcba keveredett, majd végül mindketten a szőnyegen terültek el. Úgy lihegtek, mint a kutyák. 

-Ha befejeztétek, akkor Csura lennél szíves megválaszolni nekem egy kérdést?-szóltam közbe. Ő lassan bólintott, majd bukdácsolva felmászott hozzám.

-Mi.......mi lenne a kérdés?-kérdezte teljesen kifáradva.

-Tegnap, mikor véget ért a ceremónia Rikut elkapták a rossz fiúk és a vezetőjükhöz vitték. Ő megragadta Riku ingét,  majd súgott neki valami és felpofozta Rikut. Majd én ebédszünetben megöltem Osorót, de mielőtt meghalt volna, megcsókolt. Mi volt ez?-magyaráztam. Csura köhögött, majd neki kezdett.

-Tudod, mint ahogy azt az elején elmondtam, ebben a játékban több szerep van, összesen három. Igen ám, de ezeknek a szerepeknek több fajtája van. Például! A 'crushnak' három fajtája van. Az, aki nem vesz tudomást a 'yanderéről'. Az, aki szerelmes a 'yanderébe', bár ez nagyon ritka, és az, aki a riválisba szerelmes. A rivális egy......külön csoport. Van az a fajtája, aki szerelmes a 'yanderébe' és tudja a 'yanderéről' hogy van egy szerelme, aki ugye a 'crush' és ezért megpróbál a két karakter közé fúródni, hogy ne tudjanak együtt lenni. És....pont ez a vesztük. Ezeket a riválisokat én csak 'akadály riválisnak' hívom. Van az a rivális, aki bántja a 'crusht'. Ez, két okból lehet. Vagy azért, mert szimplán gyűlöli a 'crusht', vagy azért, mert a 'crush' túlságosan közel van ennek a riválisnak a szerelméhez, vagy szeretett valakijéhez. Osoro pont ilyen rivális volt. Ezeket én 'yandere riválisnak' vagy 'bully riválisnak' hívom. És ott van a legáltalánosabb, az, aki a 'crushba' szerelmes, ő, az 'áldozat rivális'.-fejezte be a mondandóját Csura. Ez nagyon érdekes. Tehát a karaktereknek több verziójuk is van.   

-Köszi a felvilágosítást Csura! Így már minden sokkal világosabb.-köszöntem meg.

-Ugyan, semmiség, viszont kérhetek cserébe valamit?-érdeklődött. Remélem nem valami perverzség.

-Mit?-kérdeztem vissza.

-Nekem most meg kell látogatnom valakit, szóval....lennél szíves vigyázni Zerára?-kért meg. Zerára néztem, aki most a nyakamon lógott. Hatalmas, rózsaszín íriszeivel bámult az enyéimbe. Én visszanéztem Csurára, bólintottam egyet, majd abban a percben Csura eltűnt, mint a kámfor. Én ránéztem az órámra. Lassan 6 óra, ideje készülődnöm. Kimásztam az ágyból, felöltöztem az egyenruhámba, majd Zerát levittem a nappaliba. Ott letettem őt a kanapéra.

-Zera, én suliban leszek, szóval-

-Mi az a suli?-vágott a szavamba Zera.

-Egy olyan hely, ahol tanulhatsz, barátokat szerezhetsz, meg ilyesmi.-válaszoltam a kérdésre.

-Jól hangzik!-válaszolt izgatottan Zera.-Veled mehetek? Elég kicsi vagyok, beleférek a tatyódba.

Én egy kicsit ledöbbentem. Komolyan gondolta ezt?

-Tudod Zera.....a bátyád pont hasonló dolgot akart volna kipróbálni, de a suliba tilos állatokat hozni.-mondtam.

-De én nem vagyok állat, hanem állat démon. Teljesen más.

-Attól még nem vihetlek be.

-De vigyáznod kell rám!-zárta le a vitát Zera, majd beleugrott a táskámba. Kis vakarcs.

-Még valami!-tette hozzá Zera.

-Mi?

-Éhes vagyok! Kaphatok reggelit?

Köszönöm szépen Csura!

+A suliban+

Ebéd szünet. Szerencsére Zera képes volt kibírni néhány órát mindenféle rosszalkodás nélkül, szóval arra gondoltam, hogy jutalom gyanánt elviszem Zerát a Kertész Klubba, hogy mozogjon egy kicsit. Mikor a fészer mögé értünk, kiszedtem Zerát a táskámból, majd letettem őt a földre.

-Figyelj Zera! Légy a szemem előtt és ha bármi baj van hozzám rohansz, oké?-figyelmeztettem. Ő mosolyogva bólintott, majd elkezdett játszani egy papír labdával, amit óra alatt gyűrtem össze neki.

-Szerintetek örülni fog neki?-hallottam meg egy hangot. Kinéztem a fészer mögül, és azt láttam, ahogy a klub elnök, pontosabban Uekiya Engeika beszélget a barátaival. Neki álltam hallgatózni.

-Ugyan ne aggódj! Lefogadom hogy Soma-Senpainak tetszeni fog! Pont a minap mondta, hogy szereti a tulipánokat.-válaszolt neki a sárga hajú csaj. Ez....RIKUNAK AKAR VIRÁGOT ADNI?! (Mégis mióta vált ez szokássá?) Mindegy! Meg kell akadályoznom! Miután a lányok elhagyták a terepet, én Uekiya-chan mögé lopóztam, elcsentem tőle a kulcsot, kinyitottam a fészert, kivettem belőle az ásót.

-Szia és jó éjszakát!-mondtam neki, a feje fölé tartva az ásót.

-Miről-

Én fejbe csaptam őt az ásóval, amitől elájult, de nem halt meg. Mindegy, akkor majd megfullad. A testét a zöldséges részhez húztam, ástam egy gödröt, betettem a testet a gödörbe, majd lefedtem földdel.

-Kész is!-dicsértem meg magam.

-Hmm....tényleg szép munka!-állapította meg mögöttem Zera. Meglepetten hátra fordultam, de kis macska helyett, egy lányt láttam. Rózsaszín, kislányos ruhája volt, a haja hátul csavaros volt mint Kokona haja és a vége is rózsaszín volt.

-I-izé....én csak-

-Tudom mit tettél. De ne aggódj...-vágott bele a szavamba pszichopata hangon, majd a mutatóujját a szájához emelte- Senki se fog tudni róla.-fojtatta suttogva. A hideg kiráz ettől a lánytól.

+Délután+

A tesi teremhez rohanok, mintha puskával üldöznének. Riku és a többiek már javában gyakoroltak.

-Hello mindenki!-köszöntem nekik. Riku megkönnyebbülve fordult hozzám, majd megfogta a vállaimat.

-Nem láttad Uekiya-chant?-kérdezte. 

-Nem. Miért?-érdeklődtem. Persze hogy tudom merre van Uekiya, de csak nem mondom el hogy 5 méterrel a föld alatt.

-Mert neki kellet volna megcsinálnia a csokrodat.-válaszolt Riku.

-Milyen csokrot?-néztem értetlenül.

-Egy muskátli csokrot. Riku megkérte Uekiyát, hogy készítsen neked egy tulipán csokrot, mert annyira szereted őket.-magyarázta Kokona. Várjunk...akkor az a csokor nem.....most már mindegy. Itt valamiért elkezdtem emlékezni arra, hogy Riku szeretni a tulipánokat. Franc egye meg.

-N-nem...nem láttam őt.....Akkor fojtatjuk a próbát?-válaszoltam, majd felmentem a színpadra és gyakoroltunk. Gyakorlás után Riku és én elmentünk fagyizni, de előtte haza vittem Zerát, hogy ne okozzon galibát. Egyszóval jól sikerült a nap és......bocsi Uekiya!

A következő részig további szép napot!

Utazás a Yandere SzimulátorbanWhere stories live. Discover now