F r i e n d Or E n e m y?

13.

Hihetetlen nap! Hol is kezdjem? Talán az elején....
Amikor felébredtem, még mit sem sejtve lebaktattam a srácokhoz, megkezdeni szokásosan a reggelit. Ron és Hermione már lent volt, szokásosan vitáztak valamin, amin csak elmosolyodtam.
-Ron, hogy lehetsz ilyen szívtelen?! - fakadt ki Hermione.
-Szeretem azokat az állatokat de a húsukat mèg jobban! Nem tehetek róla Hermione! - tárta szét a karját Ron.
-Te meg min vigyorogsz Harry?- mért végig Hermione.
-Ha tudnátok mennyire hiányoztatok!- leültem közéjük majd töltöttem magam egy kis töklevet és tovább hallgattam őket. Tekintetemmel Dracot kerestem, de sehol nem találtam, gondoltam még alszik, vagy nem éhes.
Eljött a harmadik óra. Bájitaltan. Azonban a sok mardekáros között sem találtam meg Dracot. Ez már kissé aggasztot. Óra után végig rohantam az egész épületen de sehol sem találtam. Utolsó lehetőségként, sokszoros elnézést kérve bekopogtam Dumbledore Professzorhoz aki azonnal fogadott.
-Á Harry! Gyere, fáradj be! - felelte a szokásos, lassú hangnemében.
-Professzor úr azt hiszem.... - azonban Dumbledore leintett.
-Már vártalak. Őszintén szólva tétováztam, hogy beavassalak e de úgy gondolom, jogod van tudni mi történt. Hirtelen a torkomba ugrott a szivem, majd levert a víz. Dumbeldore látta idegességem ezért folytatta.
-Bizonyára Draco Malfoy felől jöttél érdeklődeni igaz? - én csak bólintottam.
-Nézd Harry. Az elejétől kezdve tudtam, hogy ez meg fog előbb utóbb történni, ezért is óvtalak ettől. - az idegességem szinte már vibrált a levegőben.
-Mondja már uram! - kérleltem Dumbledoret.
-Mr. Malfoy hajnalban meglátogatott engem majd közölte, hogy el kell vinnie Dracot egy fontos dolog miatt. Persze bele kellett egyezn azonban nem bíztam benne, ezért követtem őket. Draco mindenképpen szólni akart előtte neked, de az apja szinte azonnal eltűnt vele. Nos, követtem őket. A többit pedig majd ez elmondja. - mutatott rá a merengőre, én pedig nyeltem egy nagyot, majd Dumbeldore bíztatóan bólintott én pedig beledugtam a fejem. Egy sötét helyen találtam magam. Szinte éreztem a hideget a bőrömön. Ez minden bizonnyal egy pince. Előttem pedig Draco állt, az apja pedig nagyon magyarázott valamit.
-Fiam meg kell értened! Milyen nagy dicsőségben lenne részed! - győzködte Lucius.
- Mondtam már apám, hogy nem! Mem fogom elárulni ezzel a Roxfortot! Főleg nem Harryt! - ekkor halványan elmosolyodtam, majd hallgattam tovább.
-Vedd már észre magad fiam! Az a fi teljesen elvette az eszed! Te egy Malfoy vagy! Hova lett a dicsőséged?
-Szarok a dicsőségre! Az egész családom egy nagy kamu!- kontrázott Draco.
-Ebből elég legyen! Már pedig te is halálfaló leszel! Csak úgy, mint én!
- Nem fogsz kényszeríteni többé semmire! - majd Draco hátrálni kezdett azonban Lucius megragadta a karját és visszarántotta. Automatikusan a szám elé raktam a kezem.
-Márpedig azt teszed amit mondok te nyavajás! Ekkor Lucius kinyújtotta másik karját majd egy ujjal végig simította. Ekkor megjelent Ő. Hirtelen felindulásból feléjük indultam, azonban megtorpantam.
-Nagy uram!- hajolt meg Lucius. - chh a nyalis - gondoltam magamban.
-Lucius! Ajánlom, hogy nyomós indokod legyen amiért szólítottál! - felelte Voldemort a saját idegesítő hangján. Hideg is kiráz tőle.
- I-igen...szóval az van, hogy a fiam nem képes felfogni, hogy ő már pedig halálfaló lesz. Voldemort lassan, végigméregette Dracot majd közelebb lépett felé. A kezemet ökölbe téve figyeltem a jelenetet.
-Ilyen fiatal és elszánt fiúra van pedig szükség. Jól jön a friss vér. - súgta Voldemort Draco fülébe, a fiú pedig félve figyelte a jelenetet. Voldemort bólintott egyet Lucius felé majd a férfi lefogta Dracot, karját pedig kitárta. Pont háttal álltak. Draco fájdalmasan felkiáltott, nekem pedig összeszorult a szivem. És ott volt. A  sötétjegy a karján. Voldemort diadalittasan felnevetett, Lucius pedig büszkén méregette. Draco hirtelen kirántotta pálcáját a kezéből majd Voldemortra szegezte. Ne csináld Draco...
-Ejnye Draco! Rossz fiú! Látod? Te is vérbeli halálfaló vagy, akár csak apád! - Draco keze remegett az idegtől vagy a félelemtől...vagy mindkettőtől.
-Soha nem voltam és soha nem is leszek halálfaló! - kiáltotta Voldemort szemébe, majd telibe köpte az arcát! Akaratom ellenére is elnevettem magam, azonban örömöm nem tartott sokáig.
-Buta fiú! - nézett rá Voldemort egy nagy pofon kíséretében. A terem bal oldalán egy tömlöc szerűség volt. Voldemort pálcájával felemelte Dracot majd egy suhintással bevágta oda. A rácsok hirtelen lezárultak ő pedig csapdába esett. A nagy eséstől csak feküdt a koszos földön.
"Draco!" "Draco!" "Tarts ki!" Rohantam ahogy csak tudtam, azonban hirtelen minden köddé vállt én pedig feleszmélve találtam magam szembe újra a Professzorral.
Pár percig néma csendben voltunk. Én próbáltam felfogni a látottakat, Dumbeldore pedig hagyta, amíg magamtól megszólalok.
- Nem tudtam, hogy lehet ilyet... - hebegtem a Professzornak.
-Ezt, hogy érted Harry? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudtam, hogy lehet egyszerre büszkeséget, szomorúságot, félelmet és düht érezni. - böktem ki nehezen.
-Az ember sok mindenre képes Harry. Tudtam, hogy ez a pillanat egyszer be fog következni. Bár én későbbre tippeltem...
-Uram meg kell menteni!
-És bízom benne, hogy sikerülni is fog! Egyedül biztos nem. De jegyezd meg Harry, aki segítséget kér a Roxforttól, az meg is kapja! - hálásan néztem Dumbedorra majd kirohantam a szobámból. Az agyam száz felé járt. Minden féle eszelős tervek jutottak az eszembe, de egyik sem volt elég jó. Segítséget kell kérnem.
-Elárulnád miért hoztál minket a könyvtárba, Harry? - kérdeztr felvont szemöldökkel Ron.
- Történt egy kis baj.... - ekkor elmeséltem mindent, elejétől a végéig, ők pedig figyelmesen hallgatták, és nem unták, hogy már megint Draco a téma. Igazi barátok.
-Te jó ég Harry! - fogta a fejét Hermione.
-Arra gondoltam, talán lenne valami használható ötletetek. - sóhajtottam. Kis idő elteltével Hermione csettintett egyet ami azt jelentette, kitalált valamit. Nem csalódtam benne.
-Szóval mi lenne, ha újra képbe kerülne a jó öreg százfűléfőzet?
-Hermione te eszelős! - nézett rá Ron vigyorogva.
- Tehát. Kiről tudjuk még, hogy gond nélkül bejuthat oda minden féle gyanu nélkül?
- A nénikém?- kérdezte Ron, majd Hermione tarkón vágta.
-Te idióta! Hát Piton! Emlékezzetek miért! - Ronnal egyszerre kaptunk a fejünkhöz.
-Aztán?
-Aztán! Harry Pitonként bevonul abba a pince szerűségbe mintha csak keresne valakit és kiszabadítja Dracot!
-Mégis hogyan? Nem vihetem csak úgy ki, kézen fogva!
-Itt jön a terv másik fele! Előtte beszélned kell Luciussal és mintát kell venned a hajából! Elkészítünk egy másik adagot aztán feltűnés nélkül beledobod a haját! Megitatod Dracoval  majd Luciusként és Pitonként kivonultok onnan!- fejezte be Hermione.
-Ez jó! Bevállhat! De várj... mi van ha a 2 Lucius összetalálkozik? -jutott eszembe.
-Emiatt ne aggódj. Ahol Lucius van, ott házi manó is van. Ki az egyetlen házi manó barátunk?
-Dobby! - csillant fel a szemem.
-Pontosan. Szóval ha véletlenül nem tudnátok hoppanálni, ő tud. Egy házimanó nem lesz feltűnő és ott fog várni titeket. Ezt elintézem.
-Hermione te egy zseni vagy! - öleltem meg szorosan.
-Tudom. - mosolyodott el.