F r i e n d Or E n e m y?

1.

-Megint egy újabb rossz álmom volt az éjszaka. Pontosabban ugyanaz. Mindig ugyanazt álmodom csak minden alkalommal egy lépéssel előrébb járok.- mondtam a nagy teremből kisétálva barátaimnak.
-És mi is az az álom?- kérdezte Ron félve , mivel jól tudja, ha én álmodok az sosem jelent jót.
Már éppen belekezdtem volna amikor egy irritáló hang megszólalt a hátunk mögül.
-Jajj PiciPotterbaba nem tud alukálni??-kérdezte gúnyosan Malfoy majd műsírást próbált tettetni amin Crak és Monstro nagyot nevetett. Persze csak miután Malfoy oldalba lökte őket.
-Hát te sosem nősz fel Malfoy?- kérdezte ingerülten az eddig csendben lévő Hermione.
-Hát te sárvérű, sosem tanulod meg hogy ne merj hozzám szólni? Sőt rám se nézz?! - vágott vissza Malfoy. Hermione szeme könnybe lábadt.
-Ne merd mégegyszer ezt a szót kiejteni Malfoy! - förmedt rá Ron , Hermionét átkarolva.
-Különben mi lesz Weasley?-kérdezte fennhangon.
-Különben velem gyűlik meg a baja Mr. Malfoy!- szólalt meg harsányan Mcgalagony professzor a hátunk mögül , majd tovább állt. Malfoy vetett ránk egy utolsó gonosz pillantást majd beletúrt a tökéletesre fésült hajába...vagyis abba a szőke szőrcsomóba és elviharzott.

Bájitaltanra menet mindegyikünk az ezelőtt történt eseményt emésztgette magába. Amikor odaértünk a rideg tanteremhez, levágtuk magunkat az utolsó sorba éppen időben.
-Na és mi is az az álom Harry?-kérdezte Ron, újra felvetve a témát. Ekkor Pansy és Malfoy valamin nagyon hangosan elkeztek nevetni nekem pedig összeszorult a gyomrom. Pansy Malfoy vállán tartotta a kezét és úgy viháncolt. Sosem láttam még Malfoyt így nevetni. Milyen jól áll neki... Nem tudom miért, de nem bírtam elviselni ahogy Pansy tapizta őt. Hirtelen felindulásból lelöktem az összes könyvet a padomról.
-Te meg mít művelsz??- rivallt rám Hermione. Ron pedig csak halkan kuncogott. Ekkor vettem csak észre hogy mindenki engem néz. Mindenki. Még Malfoy is.
-Maga meg mit szerencsétlenkedik?- kérdezte hűvösen Piton.
-Elnézést tanár úr!- néztem a rideg szemébe.
-Szedje már össze magát! Meg a könyveket is!- üvöltözött tovább.
Gyorsan összeszedtem őket és visszaültem a helyemre.
Óvatosan összenéztem Ronnal és Hermionéval. Mind a kettőjük szemébe tömör gyűlöletet láttam Piton iránt amin halványan elmosolyodtam.

-Tehát nyissátok ki a könyvet a 666.oldalon és készítsétek el a hozzátartozó főzetet! Potter a tiédet leosztályzom óra végén! - felelte Piton gépies hangon. Unottan kinyitottam a könyvet majd körülnéztem a teremben. Mindenki szorgalmasan a könyvet bújta. Hermione már majdnem készen is volt. Ron üstje pedig füstölögni kezdett, a Nevillé pedig kigyulladt. Piton nyomban ott termedt. Aztán....aztán megakadt a szemem valakin. Valakin aki engem nézett. Malfoy. A gyomrom egyből összerezzent a kék szempár láttán. Hosszú másodpercekig néztük egymást majd hirtelen mosoly véltem felfedezni a szemeiben. A hideg is kirázott a szép szemeitől.
Miket beszélsz Harry! Jól mondja Piton. Szedd össze magad....
Magam sem tudom miért de halványan rámosolyogtan Malfoyra aki azonnal visszafordult. Vártam , hogy hátha visszafordul. De nem. Többet nem nézett hátra.

-Harry igyekezz! Lekéssük a vacsorát!-kiabált Ron a portrélyuk felől.
-Itt vagyok , csak kicsit összepakoltam a holmimat.- válaszoltam fáradtan majd elindultunk a nagy terembe vacsorázni. Hermione már várt minket. Bérelt helyünk van mellette.
-Na végre hol voltatok?- kérdezte idegesen. Csak megvonta a vállam és unottan leültem mellé. Mivel nem voltam nagyon éhes ezért csak töltöttem magamnak egy pohár tejet. Hermione valami régi könyvet bújt. Ron pedig elvolt foglalva az étellel ezért a tekintetem automatikusan a Mardekár asztalához vándorolt. Azon belül is Draco Malfoyra. Malfoy éppen valami érdekeset magyarázott Pansyéknek. Pansy pedig úgy hallgatta őt mint a Messiást. Ekkor az a cseppnyi étvágyam is elmúlt. Túl sokáig nézhettem Malfoyt mivel most kifejezéstelen arccal rám meredt. Én pedig teljesen elvesztem a szemeibe. Malfoy abba hagyta a beszédet mivel engem nézett , amit Pansy észre is vett. Én pedig csak idegesen tördeltem az ujjaim az asztal alatt.
Ekkor olyan történt amitől teljesen lefagytam. Pansy hátravetette rövid haját majd nyomott egy puszit Malfoy arcára aki azonnal homlokig húzta a szemöldökét. Hihetetlen düh tört rám. Nem tudom , hogy azért-e amit láttam, vagy azért-e mert nem tudom miért vagyok dühös.
Malfoy is észrevette, amin szélesen elmosolyodott és látványosan viszonozta Pansy pusziját aki szinte leszédült a székről döbbenetében.
-Megyek aludni.- mondtam gépiesen a barátaimnak majd meg sem várva a választ, kisétáltam a teremből.
A fejembe újra meg újra lejátszódott a Pansy-Malfoy jelenet. Nem tudtam hova rakni azt a rengeteg düht és szomorúságot. Miért zavar , hogy Malfoy megpuszilt egy lányt? Csak féltékennyé akart tenni? - tűnődtem magamban majd ruhástól befeküdtem az ágyba és elnyomott az álom.

Megint ugyanaz a sötét folyosó. Na de hol vannak a Dementorok? Itt kéne már lenniük.... talán a jobb oldali kanyarban. Igen. Látom már a fényt. Szaladok ahogy csak tudok. Ekkor látom csak , hogy azok nem dementorok. Malfoy.

-Mit keresel az álmomban??- kérdeztem ingerülten.
-Ezt én is szeretném tudni. - mondta halvány mosollyal majd ellökte magát a faltól és elém lépett.
-Csak most látom milyen jól áll neked a sebhely Harry. -suttogta , majd lassan végig húzta az ujját a sebemen amitől kirázott a hideg.
-Miért érzek így Malfoy? Tűnj el kérlek! - rivalltam rá a könnyeimmel küzködve. Erre Malfoy csak elnevette magát.
-Ne menekülj az érzéseid elől Potter!- majd gyengéden megszorította a csuklómat..

-Harry!! Ébredj már!-kiabált Ron. Kellett egy kis idő mire feleszméltem , hogy már nem álmodom.
-Siess! Már 20 perce a nagy terembe kéne lenni! Mcgalagony küldött. Dumbledore fontos dolgot akar bejelenteni!
Megdörzsöltem a szemem majd összekaptam magam. Eldöntöttem , hogy nem fog érdekelni Malfoy hiszen ki nem állhatom. A nagy terembe érve már tényleg mindenki ott volt. Gyorsan helyet foglaltam. Hermionétől csak egy aggódó pillantást kaptam. Eszem ágába se volt a Mardekár asztala felé nézni, pedig éreztem , hogy Malfoy tekintete belefúródik a vállamba.
-Tehát kedves gyerekek és tanárok! Pénteken karácsony! A legszebb ünnep a világon! Ezért ez éven mindenkinek kötelező a Roxfortban ünnepelni a karácsonyt!-harsogta vidáman Dumbledore Professzor.
Hirtelen hangos sugdolózás tört ki majd az igazgató hozzátette:
-No de nem tanulni! - erre már mindenki vidáman bólogatott. Velük együtt mi is.
-Továbbá bevezetünk egy mugli hagyományt ami bevallom, igencsak megtetszett nekem!- az emberek újra hangos duruzsolásba kezdtek.
-Látjátok ezt a Teszlek Süveget? Ebbe minden Roxfortos diák neve belekerült! Mindenki kihúz belőle egy nevet, persze csukott szemmel és azt a személyt kell majd megajándékoznia valahogy Szent Este! Persze ajánlatos előtte közelebbről megismerni a személyt. Mindenkit megkérek , hogy rendeződjön be egy sorba és kezdhetjük a húzást!-mondta Dumbledore széles vigyorral. Mindenki izgatottan felállt majd beálltak a sorba. Ez a dolog engem is belelkesített.
-Ez nagyon izgalmas! - szólalt meg Hermione. Ronnal csak helyeseltem.

Ron következett. Remegve belenyúlt a Süvegbe majd kivett egy cetlit és férrevonult. Az arcáról itélve rosszat húzhatott.
Hermione következett. Ő is kihúzott egyet, de Ronnal ellentétben ő szélesen elmosolyodott. Ekkor jöttem én.
Izgatottan belenyúltam a Teszlek Süvegbe majd vetettem egy pillantást Dumbledore Professzorra aki csak bólintott. Kihúztam a legszimpatikusabbat majd csatlakoztam Hermionékhez.
-Ron kit húztál?-kérdeztem kíváncsian.
-Lüke Lovegoodot....- válaszolta unottan. Halványan elmosolyodtam majd hátbaveregettem.
-Hermione?- kérdeztem. Kíváncsi voltam ki lesz egy csomó könyv "szerencsés" birtokosa.
-Ron Weasley. - válaszolta vidáman , felmutatva a cetlit. Ron és én vidáman rámosolyogtunk Hermionéra. Ron teljesen elvörösödött.
-És te Harry? Ki a szerencsés lány?- kérdezte Ron.
Izgatottan szétnyitottam az eddig összehajtott cetlit majd megállt bennem az ütő.
Draco Malfoy-Mardekár

-A francba!-néztem fel a papírból, elvörösödve.
-Na??-kérdezték egyszerre.
-Malfoy.-mondtam ki fájdalmasan a nevet. Ron és Hermione egyszerre kaptak a szájuk elé.