F r i e n d Or E n e m y?

8.

Sziaszok!
Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen rengeteg ideig nem volt rész de nem tehettem róla, ugyanis szerencsétlen létemre elefeljtettem a jelszavamat és egész idáig nem tudtam belépni...
AZONBAN
Tegnap este megvilágosodtam, eszembe jutott, és most itt az új rész!😊😊
(Remélem van aki még olvassa és várja)😅😂

-Ha vissza szeretnéd kapni őt, jelenj meg pontban éjfélkor a Tiltott Rengetegben!
-A francba! - Ron és Hermione kapkodva néztek körbe nekem pedig a pulzusom az egekbe szökött.
- Harry most mi a terv? - nézett rám Ron félve miközben lemeredve álltunk a sikoltozó tömegben. Hermione hirtelen megrántotta az én és a Ron karját majd hoppanált. A griffendél klubhelyiségébe találtuk magunkat.
Idegességem mellé még hányinger és szédülés is társult.
-Hermione ez meg mégis mi volt??- kérdeztük egyszerre Ronnal zihálva.
-Ha nem hoppanálok most felrobbantunk volna ti észlények!- fakadt ki Hermione. Leültem a baldachinos ágyamra majd a kezembe temetve a fejem gondolkodtam mi tévő legyek.
-Na jó! Ez mégis mit jelentsen? Csak így betévednek a halálfalók? Felháborító! Azonnal szólni kell Dumbledore Professzornak! - őrjöngött Hermione.
- Ömm, asszem' tud róla... - válaszolt Ron az ajtó felé pillantva. Dumbledore  Professzor ácsorgott az ajtóban halvány mosollyal az arcán.
-Jó estét gyerekek! -felelte könnyedén.
-Tanár úr.. a Halálfalók... - de Dumbledore egy apró mozdulattal félbe szakította a mondatom.
-Tudom Harry. Ahogy azt is tudom , hogy magukkal vitték Mr. Malfoyt. Na meg persze azt is, hogy maga és a barátai épp megmenteni készülnek. Jól mondom? - nézett fel Dumbledore a félhold alakú szemüvegéből. Óvatosan bólintottam majd a Professzor halványan elmosolyodott.
-De ezt vigyék magukkal, szükség lesz rá! - majd Dumbledore átnyújtott nekem egy dobozkát.
-Ez micsoda professzor? - forgattam meg a kezeimben. Ron és Hermione immáron közelebb léptek, hogy szemügyre vegyék.
-Ez egy apró doboz. Az ereje viszont annál hatalmasabb. Ha a legnagyobb szükség van rá, kinyílik. - felelte a professzor.
-Na és nekünk mi hasznunk ebből uram? - kérdeztem kíváncsian.
- Mint mondtam, segít a bajban.
-Jó de Professzor úr... - de Dumbledore már el is tűnt az éjszakában. Odafordultam a barátaimhoz.
- Fantasztikus. - feleltem szarkasztikusan. Hermione kivette a kezemből a dobozkát hátha talál rajta valami használhatót de hiába forgatta.
- Nézd Harry, ez is jobb mint a semmi. - sóhajtott Hermione. Ron egyetértően bólintott.
- Na gyerünk srácok, nincs sok időnk éjfélig. - szólt Ron majd elindultunk. Az ajtó felé menet megtorpantam.
-Várjatok!
Benyúltam az ágyam alá majd kihalásztam a láthatatlanná tévő köpenyt.
- Biztos, ami biztos. - majd elindultunk hárman a köpeny alatt az erdő felé.
-Harry... mivan ha ez csapda? - suttogta Ron.
- Ronnak igaza lehet.
-Miből gondoljátok? - kérdeztem kíváncsian közben lassabra vettük a tempót.
- Mivan ha ez egy ürügy hogy elkapjanak? És mivan ha Draco nem is az erdőben van? - gondolkodott Hermione.
-Mindenesetre nézzünk szét... -feleltem idegesen.

Az erdő sűrűjébe tévedve sem találkoztunk egy árva lélekkel sem és kezdett bennem felerősödni a gyanu , hogy átvertek.
-Na jó! - dobtam le köpenyt magunkról.
-Harry...- szólt félénken Hermione
-Mégis mi a francot gondoltunk... hogy dőlhettem be? - túrtam a hajamba idegesen, majd hagytam hogy a könnycseppek lefolyjanak az arcomon.
-Hé haver...nyugodj meg tuti nincs baja Malfoynak. - vigasztalt Ron.
-Ronnak igaza van! Hiszen... az apja is halálfaló, nem? Hát persze! - felelt Hermione.
-Ez igaz... - gondolkodtam.
-Nekem van egy elméletem. - nézett ránk a lány.
- Hermione neked mikor nincs?
- Óh, fogd már be Ron!
-Szóval? - vágtam közbe gyorsan.
-Szóval... mivan ha a Malfoy kúriában van Draco?
-Ugyanmár miért lenne ott... minek rabolták volna el ha odavitték? - kérdeztem érthetetlenül ám a megérzéseim felé húzva , átgondoltam.
- Fogjátok meg a kezem! - azonnal hoppanáltunk a Malfoy kúriába. Minden csupa eleganciát sugárzott az épületben azonban meg volt az a bizonyos félelem érzet is. Az egyik folyosón somfordáltunk végig óvatosan. Hirtelen megszólított egy régi, ismerős hang.
- Ti meg mégis mit csinàltok itt, Harry Potter! - szólított meg rikácsoló hangon.
-Sipor! - pisszegett rá Ron. Azonban Sipor tovább rikácsolt.
- Uram! Uram! Harry Potter itt van! - zengett tőle az egész folyosó. Jöttek is a halálfalók... de Hermione egyből elintézte őket.
-Exmemorian! - kiabálta rájuk és már kábultak is el sorra.
- Te aztán nem vagy semmi! - vigyorgott rá Ron.
-Srácok gyertek gyorsan! - azzal elkezdtük sietősre venni a tempót.
- Csak ne olyan sietősen! - szólított meg egy újabb ismerős  azonban rémesebb hang.
-Lám-Lám. Harry Potter!
-Mr. Malfoy... - nézett a szemébe Harry bosszúsan. Ron már ugrani akart azonban Hermione visszarántotta.
- Mi szél hozott erre fiam? - kérdezte ridegen. Szemrehányóan végig mértem majd válaszoltam.
-Szerintem pontosan tudja! Hol van a fia? - kezdtem egyre dühösebb lenni. Lucius csak feltűrte karján a ruháját, hogy a sötét jegy jól látszódjon.
-Harry! Ez csapda! - kiabált Hermione. Mr. Malfoy végighúzta ujját a jegyen nekem pedig a torkomba ugrott a szivem.
-Gyorsan Harry! Gyere! - kiabált Hermione de túl késő volt... A levegő megfagyott körülöttünk. Háttal álltam Luciusnak és egy bizonyos személynek.
- Harry Potter! Micsoda kellemes meglepetés! - kacarászott a maga módján Voldemort. Farkasszemet nézve Ronékkal majd nyeltem egy nagyot és megfordultam.
- Butus Harry Potter...azt hittem te ennél okosabb vagy! - nevetett a viccesnek gondolt kijelentésén.
-Capitul...! - Voldemort kirántotta a kezemből a pálcát. Hermione és Ron már ugrani akartak azonban két halálfaló feltartotta őket.
-Na de ne játszadozzunk Harry nincs most kedvem. Térjünk a lényegre. Ha jól tudom egy bizonyos kis barátodért jöttél ugye? - beszélt játékosan a fülembe. A hideg is kirázott... szemrebbenés nélkül kérdeztem.
- Hol van Ő!? Hol van Malfoy! - kezemet ökölbe szorítva fogtam vissza magam.
- A kis barátod? Gyere... nézd csak meg magad. - azzal Voldemort odavezetett a folyosó másik oldalának végére ahol megpillantottam Őt. Nem ez nem lehet... ez képtelenség. Az asztalnál ülve csókolgatott egy barna hajú lányt. Nem hittem a szememnek... nem ez nem lehet Draco. Legördültek az első könnycseppek amiket követett a harmadik, negyedik, sokadik.... a szívem mintha megsemmisült volna.
- Hogy tehetted ezt te szemét?! - ordítottam könnyes szemekkel Dracora. Már neki akartam támadni amikor valaki erőteljesen visszarántott.
- Harry ne! Meg van babonázva! - kiabált Hermione. Voldemort kacagott mint aki jól végezte dolgát én pedig néztem ahogy az az ember akiért most itt vagyok és akit szeretek mást csókolgat...
-Nem. Ismerem ezt az nézést...rám is mindig így néz - lassan összeroskadva a földre zuhantam majd hagytam hogy könnyeim szabadon folyjanak. Ron és Hermione némán bámulták a jelenetet. Amikor... egy határozott mozdulattal a falnak lökött Voldemort. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi...
- Hát még mindig nem érted? - jött felém szúros szemekkel én pedig ordítani tudtam volna a dühtől. Ron és Hermione újabb halálfalókkal talàlták szembe magukat én pedig nem tudtam szabadulni.
- Kedves Perselus a minap mesélt a kis...dologról és tudtam , hogy megtaláltam a gyengéd! Így már nem fog harcolni a híres Potter! - nézett rám sajnálkozást színlelve.
-Harry! A doboz! - kiabált Hermione de nem hatott...
- Invito doboz! - azzal Hermione kezébe volt immár a dobozka.
- És most végzek veled Harry Potter! - Ám Hermione kinyitotta a ládát. Emlékképek... megtörtént és meg nem történt emlékképek...emlékkép ahogy dracot először csókolom meg... ahogy szemezünk... ahogy bevallom neki hogy szeretem... ahogy együtt öregszünk meg. Együtt... és ennyi kellett. Hirtelen mintha visszanyertem volna erőmet és elrugaszkodtam a faltól. Voldemorttal harcba szálltam magabiztosan a 2 barátom segítségével... mindenhonnan átkok vetődtek vissza majd hirtelen...nagy robbanást követő fénycsóva a földre taszított. Voldemort és az összes halálfaló eltűnt... Nem tudom mennyi idő telhetett el mire magamhoz tértem.
- Mi... mi történt? - álltam fel végül nehezen megigazítva a szemüvegem.
- Vége van Harry! - öleltek meg egyszerre.
- Harry! - szólított meg egy számomra fontos ember hangja...
- Draco.....