F r i e n d Or E n e m y?

3.

Egy óra elteltével már nem volt több óránk aznap. Eltökéltem magamaban, hogy nem fogom hagyni, hogy Malfoy felidegesítsen és összezavarjon. Csak nem tudtam ezt hogy érjem el...

-Szia Harry! Öhm..zavarok?-kérdezte Luna zavartan.
-Szia. Nem zavarsz! - válaszoltam közömbösen. A lány egy különös újságot tartva a kezébe leült mellém.
-Azért jöttem mert apukám szeretné , ha készítenék veled egy interjút az újságába. - Mondta, nagyon nagy lassúsággal.
-Oké. Jó. Persze..-válaszoltam zavartan majd hirtelen eszembe jutott egy ötlet.
-Luna! -szóltam a távolodó lányra.
-Nincs kedved ma sétálni egyet?-kérdeztem mosolyogva.
-De. Persze. -válaszolta majd elviharzott. Elégedett mosoly ült ki az arcomra. Van egy olyan érzésem,hogy azt a sétát este 8-kor kéne megejteni. Ekkor megjelent Ron és Hermione.
-Te meg mit vigyorogsz?-kérdezte pimaszul Ron.
-Elhívtam Luna Lovegoodot sétálni szóval nem kell Malfoyal találkoznom.-mondtam még mindig vigyorogva.
-Ezért Lüke Lovegooddal találkozol?-kérdezte Ron megsemmisülve. Hermione csak dühös pillantást vetett Ronra.
-Luna a neve. És igen. Miért ne? Kedves lány. - bár ezzel inkább csak magamat próbáltam győzködni.

Elérkezett az este 8 óra. Leosontam a klubhelyiségbe onnan pedig a nagy terem folyosójára. Luna már ott volt. Elég érdekes ruhát viselt. Mindenféle színes madártollból volt összerakva. De mivel már ezt megszoktam tőle ezért csak halványan elmosolyodtam és megindultam felé.
-Szia Harry! Tetszik a pizsamád! - mondta a lány kedvesen.
-Szia! Öhm..nekem pedig ez a tollas ruha. -válaszoltam zavartan majd egy mosoly erőltettem magamra.
-Na és merre menjünk?-kérdezte a lány majd körülnézett , mintha most látná először a helyet.
-Mindegy. Csak ne a nyugati szárnyoz. - feleltem idegesen.
-Miért?-kérdezte engem fürkészve.
-Csak. Mindig arra járkál Hóborc a kopogó szellem. - válaszoltam majd idegesen beletúrtam a hajamba.
-Oké Harry! Követlek. - válaszolta majd rám mosolygott. Elindultunk hát a földszint felé. Az egész kastély csendes volt. Még a falakon lévő festmények is hang nélkül aludtak. Ahogy némán sétáltunk , eszembe jutott Malfoy. Vajon mit csinálhat? Ott vár a nyugati szárnyál? Vagy csak átakart verni?
-Miért megyünk ki a kastélyból Harry?-kérdezte Luna suttogva , majd feleszméltem.
-Most jól esne a friss levegő. - válaszoltam zavartan majd leültem a hideg lépcsőre. Így tett Luna is. Néhány percig szó nélkül ültünk a hidegben majd Luna törte meg a csendet.
-Miért vagy velem ilyen kedves Harry?-kérdezte Luna kíváncsian. Pár pillanatig hezitáltam mit mondjak.
-Mert te is kedves vagy velem. -mondtam , vállat vonva.
-Mindenki olyan gonosz velem. Különcnek tartanak és nem normálisnak. Pedig szerintem nincs baj velem.-mondta Luna , szipogva. Még sosem láttam sírni.
Gondolkodás nélkül átöleltem. Hiszen tudom milyen érzés különcnek lenni.
Luna kezei jéghidegek voltak. Elengedtem, majd megfogtam a kezeit ,hogy felmelegítsem. Luna csak halványan elmosolyodott.
-Szerintem szuper lány vagy. - válaszoltam a lány kezét szorongatva.
-Te is hallottad ezt?
-Mit?
-Ezt a mocorgást. Ott. Mögöttünk. -mondta, a bokor felé mutatva, majd hirtelen kirepült belőle két madár. Megnyugodva sóhajtottam.
-Csak madarak. - válaszolta, majd visszaült mellém. Luna kék szemei csillogtak a sötétben. Csak most vettem észre, hogy milyen szépek. Észre se vettem , hogy Luna egyre közelebb került hozzám majd hirtelen azt vettem észre , hogy Luna szája hozzáér az enyémhez. Olyan hirtelenszerűen történt, hogy fel sem fogtam ezért nem viszonoztam amit ő is észrevett.
-Luna várj!- kiabáltam a távozó Luna után.
-Hagyj békén Harry! -mondta rekedt hangon.
-Várj már! -kiáltottam utána. A lány visszafordult majd tett pár lépést felém ekkor hirtelen teljesen lefagytam. Közvetlen Luna mögött ott állt Draco Malfoy. Ott ált , mintha szobor lenne, le sem véve a szemét rólam. Semmit sem tudtam leolvasni az arckifejezéséből. Luna vetett egy pillantást rám , majd Malfoyra és nyomban elviharzott. Szörnyen rossz érzés fogott el.
-Legalább annyit mondhattál volna , hogy ne várjalak ,Potter. -mondta rekedten majd , meg sem várva a választ sarkon fordult és úgy ahogy Luna,ő is eltűnt. Próbáltam megmozdulni, elfutni, visszamenni de a lábam sehogy sem akart engedelmeskedni.