𝔾𝕚𝕟𝕘𝕖𝕣𝕤 [Karma x OC]

1. rész - Osztályváltás

Sosem voltam egy szociális személy, és ezt nem is tagadom. Barátokat se tudtam szerezni, ugyanis hamar el kellett búcsúznom tőlük. Hogy miért is? A szüleim folyton üzleti úton voltak és én is velük tartottam. Igaz, sok ideig Amerikában maradtunk így azt a nyelvet tanultam meg. Következő utunk Japánba tartott. Én előbb érkeztem meg ugyanis a nagynénémmel jöttem, mert elvileg anyáéknak még dolguk volt munkaügyileg. Aha... csak azt hittem. Akkor még csak 12 éves voltam amikor hallottam a hírt, miszerint a szüleim kórházba kerültek mert autóbalesetet szenvedtek. Anya túlélte... de apa... még a gondolattól is beleremegek. Azóta anyukámmal élek egy nagyobb házban. Mivel a felépülése hosszú ideig tartott, ezért inkább ideköltöztünk. Mostmár otthon folytatja a munkáját. Ezek után sokkal zárkózottabb és távolság tartóbb lettem. A nevem Anami Koharu és a Kunugigaoka High School-ba, azon belül az A osztályba járok... vagyis jártam.

Most éppenséggel az igazgatóhoz tartok, mivel már megint verekedésbe keveredtem. De nem tehetek róla. Nem én keresem a bajt, de nyílván ha piszkálnak nem fogom hagyni. Már az ajtó előtt álltam és illedelmesen kopogtam. Hallottam egy "Gyere be!" utasítást, így hát beléptem. Az igazgató szokásos rideg fejével üdvözölt és jelezte, hogy üljek le.

- Ugye tudod, hogy miért vagy itt? - kérdezte unottan a férfi.
- Nem, nem tudom. - játszottam az értetlent.
- Nos, mivel egyre több verekedésben veszel részt, nem tűrhetem tovább - itt egy kis szünetet tartott -, így jövő héttől az E osztályba fogsz kerülni. Amit nagyon sajnálok ugyanis kimagasló a tudásod de az agressziód miatt meg kell tennem! - mondta érzelemmentes hangján. Utána elmondta, hogy viszont van egy feladatom, miszerint meg kell ölnöm egy polip szerű lényt, aki a tanárom lesz. Klassz. Legalább lesz hol levezetnem a feszültségem.
Még kaptam némi információt. Például nem hatnak rá az ólom fegyverek, de majd amiket adni fognak, azok igen. - Ja és még valami, Anami-san. - szólt a férfi mielőtt kimentem volna - Tudom, hogy az elmúlt időkben igen jó barátok lettetek, de hagyd békén a fiamat. Ugye megérted - mosolyodott el halványan -, te se szeretnéd ha rossz híre lenne Gakushuu-nak, nemde?
- Majd meglátom. - ravaszul elmosolyodtam, és kisétáltam.

Miután hazaértem elmondtam anyának a rossz hírt, hogy az E osztályban fogom folytatni a tanulmányaimat. Egy kicsit meglepődött, de miután megtudta, hogy miért kell átmennem, megértően elmosolyodott és mondott egy "semmi gond, így is nagyon sokat tanultál és büszke vagyok rád" félét. Az utóbbi időkben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és többször is foglalkozik velem. Régebben ez nem volt elmondható róla, ugyanis csak a munkájáért élt. Miután elmeséltem, hogy telt a napom elmentünk vacsorázni.
- Kincsem, majd szerdán el kell mennem pár napra, de hétvégére visszajövök. - kezdte el a mondandóját. Mit ne mondjak, váratlanul ért. Eddig mindig otthon dolgozott, most meg hirtelen elmegy.
-...R-rendben. De vigyázz magadra! - mondtam egy kissé talán túl komolyan. De nem szeretném ha azt történne, mint annó.
- Kedves, hogy így aggódsz értem, de nem megyek messzire. Csak tudod... a munka. Valahogy el kell, hogy tartsalak! - mosolyodott el.

Miután befejeztük az evést elköszöntem és felmentem a szobámba ami az emeleten helyezkedik el. Fent még anyukám szobája, pár vendég szoba és két fürdő található. Az utóbbiak közül az egyik a folyosó végén, a másik az én szobámmal van "összekötve" szóval úgymond van egy sajátom. Miután felértem elvégeztem az esti rutinom és eltettem magam holnapra.

A hétvége gyorsan eltelt. Nem sok mindent csináltam. Csak ami muszáj volt. De vasárnap estefele elkezdett azon kattogni az agyam, hogy milyen is lesz ez az E osztály, valamint, hogy hogyan öljem meg a jövőbeli tanárom. Egy ideig gondolkodtam, míg eszembe nem jutott a tökéletes terv.

Másnap kissé kómásan, de felkeltem.
- Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz az új osztályom. - gondolkodtam hangosan. Mondjuk egy kissé hülyeség volt pont évközben osztályt váltani, de mostmár mindegy.

Elvégeztem a reggeli rutinom. Lassan felöltöztem, kifésültem vöröses színű, egyenes hajam és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Sminket, mint szokásos módon nem raktam fel. Nem az én világom. Lementem a konyhába, ahol anya fogadott egy tál palacsintával a kezében.
- Jó reggelt, Kincsem! Épp szólni akartam, hogy lassan kelned kéne! - fogadott kedvesen. Lerakta a tálat majd egy puszit nyomott a arcomra. - Egyél csak, a kedvencedet sütöttem.
- Oh, köszi. Mivel érdemeltem ezt ki? - öleltem meg.
- Csak, hogy jól teljen a napod az új osztályoddal! - kacsintott egyet, majd kiment a nappaliba.

Gyors megettem a reggelim azután elköszöntem, felkaptam a táskám és elindultam a suli felé. Még időben voltam ezért kicsit lassítottam a tempómon. Elővettem a telefonom, fülesemet és elindítottam a kedvenc rock számom. Tudom kicsit furcsa de igen, szeretem ezt a zenei stílust. Segít lenyugodni részben. Mondjuk néha azért hallgatok mást is de ez a hangulatomtól függ. Közben próbáltam az útra is figyelni, mert most először megyek ezen az útvonalon.

Amikor már a távolban láttam felfedezni az "iskolát", ami a hegyen van, kikapcsoltam a zenét és próbáltam felmérni a terepet. Már ki is gondoltam, hogy hogyan ölöm meg a tanárom.

Mikor beléptem megkerestem a tanárit, ahova kell mennem. Illedelmesen kopogtam, majd lassan kinyitottam az ajtót. Egy középkorú férfit és egy nőt —aki elég kihívóan öltözött— találtam bent.
- J-Jó reggelt! É-én vagyok az új diák! - mondtam egy kicsit bátortalanul. Furcsálltam is, hogy ilyen nyuszi lettem.
- Jó reggelt! Karasuma Tadaomi vagyok - közben odajött hozzám és kezet fogtunk egymással. -, de csak szólíts Karasuma-senseinek. Én leszek a testnevelő tanárod és egyben segítelek kiképezni, hogy megtudd ölni a célpontod. - fejezte be a rövid bemutatkozás, majd rámutatott a nőre - Ő itt Irina Jelavic, az angol tanárod - odamentem hozzá és kezet ráztam vele, hogy azért a tiszteletet megadjam.
-Én Anami Koharu vagyok. Örvendek a találkozásnak! - közben meghajoltam - Hol van az, akit meg kell ölnöm? - kérdeztem miközben Karasuma-senseire néztem.

~~~