Dark Legends.. ||BEFEJEZETT!||

9. fejezet: Elveszve vágyainkban...

"Sajnos ennél többet nem mondhatok. A Lényeg: Hogy ne engedjetek kísértésnek. Csak egymásra támaszkodjatok, s ne felejtsétek el, miért mentetek. -. Nem értettük. De tán nem is kell. Még. Egy fehér ajtó tűnt fel az üveghíd másik oldalán. Megfogtam Gadriel kezét, és átsétáltunk az ajtóhoz. Kinyitottam, majd beléptünk. A mögöttünk lévő ajtó ismét eltűnt.

- Na ne bassz ki velünk...."

- Ezt egy picikét beszoptuk. -. Szólalt fel a mellettem álló Angyal. Csak könyvek vannak mindenhol. Mármint. Könyvespolcok. De a végét nem is látni, olyan hosszúak.  És csak feketeség veszi azt körül.

- Talán ha megkeresnénk a végét?-. Kérdezte.

- Nem. Az túl egyszerű lenne. -. Mondtam.

- Váljunk szét. -. Mondta hirtelen.

- Na azt már nem! Mi lesz ha történik Veled valami? -. Akadtam ki.

- Aaron. Így gyorsabb. És kevés az időnk. -. Mondta frusztráltan.

- Nem!

- Aaron....

- Ezt Te is hallottad? -. Kérdeztem megállva a beszédben. Mit is akartam mondani? Nem is emlékszem....

- Mégis mit?-. Kérdezte furcsán.

- Aaron...Aaron gyere ide hozzánk....

- Ezt! -. Átnéztem Gadriel mögött. Úristen! Ezt el sem hiszem!

- Anya! Apa! Dave! -. A családom ott van.

- Gyere ide kisfiam...-. Tárta szét kezét Anyám. Futni kezdek feléjük. De valaki visszaránt.

- Te mit csinálsz?! Ott van a családom! Engedj el! -. Rángatózok.

- Aaron! Nincs ott senki! -. Próbál lefogni. Ez vak baszki?! Ott vannak!

Gadriel szemszöge:

Aaron bekattant teljesen! Erről beszélt volna a hang?

- Gadriel engedj már el! Oda akarok menni a családomhoz!-. Aaron szemei fakón csillognak, és folyamatosan úgy vigyorog, mint akit bedrogoztak.

- Nincsenek ott!-. Próbálom lefogni a teljes testét.

- Eressz már! -. Szabadult ki!

- Aaron ne menj oda! -. Aaron amint odaért a "családjához",  összeesett. Teste rángatózni kezdett a földön és szeméből, orrából, szájából fekete, vérhez hasonló folyadék folyt.

- Anya, Apa, Dave....-. Rángatózott vigyorgva.

Mi a jó büdös faszom folyik itt?!?

- AARON!  -. Rohanok oda hozzá. Arcát két tenyerembe veszem, és felpofozom. Semmi.
- Aaron! Térj már észhez! -. Nyakán kidülledtek az erei, és feketék voltak, úgy mint nekem akkor. Nagyobb pofont adok neki. Semmi.

- Istenem, mit tegyek?! -. MIT TEGYEK? Nem tudom mit csináljak! Könnyeim lefolynak az arcomon.

- Aaron! Ne tedd ezt Velem! Szeretlek! -. Azzal megcsókolom. Szánkon érzem a könnyeim. Teste még néha-néha ráng egyett.

- Gha..Ghadriel? -. Kérdezte pislogva, és tekintete kitisztul.
Kezem lendítve lebaszok neki egy erős pofont, majd zokogásba törve fel, újra megcsókolom.

- Hülyegyerek! -. Mondtam sírva.

- Sajnálom....Én....Én nem tudtam......-. Ölelt át. Megráztam a fejem, majd felsegítve Őt, felálltunk. Kicsit meginog lábain, majd megáll.

- Jobban kell figyelnünk.-. Mondtam nyelve egyett.

- Rendben. -. Azzal megfogja a kezem. Elkezdünk előre sétálni. Egy hatalmas széf áll előttünk, amibe három számot kell beírni.

- Honnan tudjuk mi az? -. Kérdeztem a hajam tépve.

- Várj! Ide van írva valami: Gondolkozz el azon, mit az úton idáig, vesztettél, szereztél, s nyertél. -. Olvasta fel. Már megint kitalálósdit játszunk. Szuper!

- Az egyértelmű, hogy a családod elvesztetted. De milyen szám kapcsolódhat hozzá?-. Kérdeztem ránézve. Majd beír egy számot. 3. Oh. Így kéne gondolkozni? Ez esetben. 3.

- Miért? -. Kérdezte furcsálva elöbbi tettemet.

- Három hozzávaló kellett a portálhoz. -. Bólintott. De mi lehet az utolsó...?

- Téged nyertelek meg Magamnak. -. 1. A föld a lábunk alatt megremeg. És kinyílik a hatalmas széf ajtaja.  Egymásra nézve bólintunk, majd belépünk. A Könyv, ott van, összecsukva. Ránézek félően, és karjára fogok, hogy megállítsam. Egy bíztató mosolyt küld felém, mire elengedem a karját....

Aaron szemszöge:

Lassan sétálok a Könyv felé. Megállok, és lassan nyújtom a kezem felé. Majd hirtelen rakom rá. Semmi. Lassan elemelem onnan. Semmi.

- Húú.....-. Fújom ki a levegőt. Hátra nézek.

- Szervusz, Édesem~~-. Szemeim kikerekedtek. Gadriel miért meztelen? Nem mintha nem jönne be.....de...MI A FASZ??!

- Gadriel mi a faszt is csinálsz Te pontosan?-. Kérdeztem kidúvadt szemekkel.

- Oh, Te kis buta~~Hát nem egyértelmű? -.  Kérdezte, és felém kezdett sétálni.

- Mi bajod?! Erre nincs idő!-. Mondtam idegesen.

- Hova sietnél?-. Kérdezte a fülembe súgva, mire megremegek. Ne már Aaron, Te fasz! Vegyél már erőt magadon!

- A világ megmentésére! -. Adtam a határozott választ.

- Szórakozzunk egy kicsit....-. A szemébe nézek, mi fakón szürke. Mi a....? Gadriel szájából fekete szutymák kezd el szivárogni, úgy mint az orrából, és a füléből is. Jaj ne. Ugyan ez volt Velem is. Behódolt a vágyainak. Várj! Én vagyok a vágya? Ennek még örülnék is. Ha nem most akarna dugni, miközbe megmentjük a világot!

- Gadriel! -. Kezdem el rázogatni. Semmi.
Egyszer csak összeesik, és a földön kezd el össze-vissza rángatózni.

- Aaron, Én annyira szeretlek... -. Mondta, miközben ömlik ki a szájából az a fekete szutymák, és vigyorog.

- Gadriel! Gadriel ébredj! -. Rázom meg. Semmi. Te jó ég, mit tegyek? Nem törődve a fekete biszbasszal csókolom meg Gadrielt. Rángása abbamarad.

- Gadriel!-. Ölelem át.

- Úristen. Ez nem az, aminek látszik!-. Vörösödött el.

- Hát persze, hogy nem. -. Kacsintottam rá, majd felsegítem.
- Öltözz fel, Egyetlenem. Ideje, hogy megmentsük a világot. -. Mondtam győzelemittas mosollyal, és felmutatom a kezemben lévő könyvet. Csettint egyett, és a ruhája rajta terem. Megfogva egymás kezét, kinyitom a széf ajtaját. Elsápadok.

"Jaj geci ne....."