Dark Legends.. ||BEFEJEZETT!||

7. fejezet: A Sárkányszelidítő...

Aaron szemszöge:

- Jó reggelt.-. Súgja a fülembe, Egyetlen Szerelemem. Elmosolyodok, majd reggeli csókkal ajándékozom meg.

- Jó reggelt. -. Mosolygok. Nem ismerek magamra. Folyton mosolygok.

- El kéne menni az utolsó hozzávalóhoz. -. Mondta a mellkhasom karcolgatva.

- És az mi?-. Kérdeztem.

- Sárkánypikkely.-. Válaszolta és felült. Szemem rálátást kapott karcsú derekára, és hófehér bőrére. Kedvem van újra megdugni Őt.

- Aaron! Tudom, hogy szexi vagyok, de indulnunk kell. -. Mosolygott kacéran. Elmosolyodok, és az ölemben rántottam.

- De még mennyire, hogy szexi vagy....-. Súgom a fülébe, és belenyalok. Egész testében megremeg, és pólómba szorít.

- Kérek csókot...-. Mondta a vállamba. Állánál fogva felemeltem a fejét, és lassan ajkaira hajoltam. Nyelvem magától tört utat magának, és táncoltatta meg Gadrielét.

- Ideje indulni. -. Szólt két csók közben.

- Hova sietnél?-. Súgom a fülébe.

- A világ megmentésére?-. Neveti.

- Oké. De előtte fel kell készülnünk. El tudsz teleportálni a gondolatom alapján? -. Kérdeztem.

- Igen. -. Bólintott. Megfogtam a kezét, és a bunkeremre gondoltam. Amint kinyitottam a szemem, már a faház előtt álltunk.

- Miért jöttünk ide? -. Kérdezte furcsálva.

- Felkészülni. -. Mondtam. Bevezettem a bunkerba. Szája tátva maradt. Elmosolyodok.
- Csukd be a szád. Ki tudja mi repül bele....-. Mondtam mosolyogva. Megrázta a fejét, és beljebb jött. A kezébe nyomtam egy páncélt.

- Nem hiszem, hogy jól állna....-. Nevet kínosan. Szemem összeszűkül.

- Gadriel! Egy: Mindenhogy gyönyörű vagy.
Kettő: Indulnunk kéne. Szóval siess. -. Mondtam rosszalóan. Sóhajtva megfordul, és vetkőzni kezd. Nyelek egyett a látványra. Megrázom a fejem, majd Én is vetkőzni kezdtem.

- Kész vagyok.-. Én is. Ránézek. Számba összefut a nyál. Akaratlanul is megnyalom ajkaim.

- Szexi vagy feketébe. -. Bólintottam elismerőan.
Halvány pír szökik hófehér bőrére.

- T....Te is nagyon jól nézel ki. -. Megköszrülte a torkát.
- És most? -.  Kérdezte várakozóan. A fegyverekre mutattam.

- Dönst nyugodtan. -. Én a hátamra vettem a nyílam, és íjam. Mindig jól bántam az íjjal. Szeretem is. Magamhoz vettem a karom, majd a pengémet.

- Jó választás. Illik hozzád. -. Súgtam neki átölelve hátulról. Gadriel egy kétélű kardot nézegetett a kezében.

- Azt mondod? -. Megfordul.

- Azt....-. Azzal egy lágy csókot nyomtam ajkaira. Elégedetlenül morrant fel, és visszaránt. Birtoklóan csókolt. Hajamba túr, és a nyelvével végig nyalt alsó ajkaimon. Megadom neki az örömöt.

- Na most már indulhatunk. -. Na szép!

- Na ez szép! Extázisba hozol, és úgy ösztönzől indulásra!? Szép! Ha megmentettük a világot, ezért nagyon megfoglak büntetni Angyalom. -. Mondtam vészjóslóan.

- Jaj most rettegek. -. Incselkedett.

- Retteghetsz is. -. Kacsintottam rá, mire nevetve megfogta a kezem.

*****

Gadriel szemszöge:

- Itt vagyunk. -. Mutattam az alattunk lévő hatalmas fekszekre. Lassan leugrott, Én meg követtem.
- Gyorsan, míg nincs itt.

- Jajjjj....Gadriel ezt nézd! Milyen aranyooosaaaak!-. Mutatott a picisárkányokra. Na baszki.

- Sie~~-. Ordítás. Na baszki.

- AARON VIGYÁZZ! -. Húztam el a tűz elől. A sárkány leszállt, és egy nagy ordítással lekiabálta majdnem a hajunkat. Szárnyával körbeölelte kicsinyeit. Elővettem a kardomat.

- Ne!-. Fogott a kezemre Aaron. Rámnézett a Sárkányra, aki gyilkos tekintettel nézett vissza rá. Aaron tett felé egy lépést, mire leordította.

- Aaron ne....-. Súgom. Ő hallgatásra int. Megáll a sárkány előtt, majd kezét kinyújta elé. A Sárkány megszagolja azt, majd orrán kifújj a meleg füstöt. Elemeli szárnyát gyermekeről, és Aaron felé tartja azt. Aaron megsimogatja, majd szárnyáról leszed egy pikkelyt.

- Köszönjük. -. Simogatja meg ismét.

- Köszönjük....-. Térek észhez.

Aaron szemszöge:

- Ezt meg, hogy a picsába csináltad? -. Kérdezte a száján kinézve. Elmosolyodok lágyan.

- Sehogy. Csak.....megmutattam neki, hogy nem akarunk rosszat. Érezte. Ez csupán csak rajta állt. Egyedül csak az Ő döntése volt. Én nem tettem semmit. -. Mosolyogtam.

- Akkor is menő volt. -. Ismerte el.

- Hol csináljuk meg a portált? -. Kérdeztem. Megfogja a kezem, és eltereportálunk ahoz az ajtóhoz, ahol Lucifer ereje kiszabadult. Egymásra nézve bólintottunk.

- Nézzetek csak Fiúk. Vendégeink Vannak. -. A mély, gúnyosan hangra megfagyott bennem a vér.
- Elkapni Őket. -. Elővettem a kardomat, és a felém szaladő tűzdémont, egy mozdulattal szúrtam fejbe. Gadrielre néztem, akit elkaptak. Rohantam oda, de a karomnál fogva elkaptak.

- Engedjetek el baszki! Kinyírok mindenkit! -. Próbáltam szabadulni. De hiába. Túlerőben voltak.

- Aaron. Drágám, nagyon hiányoztál Apucinak.-. Simított az arcomra, mire elkapott a hányinger.

- Ne érj hozzám! -. Tiltakoztam.

- Már nem szereted ha hozzád érek? Nem baj. Az új barátod biztos értékeli majd. -. Csettintett, és Gadriel a kezében termett. Hajánál fogva hátrahúzta a fejét.
- Igazán szép egy példány. Nem csodálom, hogy beleszerettél.-. Súgja gúnyosan.

- NE ÉRJ HOZZÁ! -. Ordítottam kapálózva.

- Na de Aaron. Miért vagy ilyen önző?-. Neveti.
- Még mindig az Enyém vagy. Remélem jól tudod....-. Hajol az ajkam irányába mire Én összeszorítom azokat.

- Ő már nem a Tiéd!

- Gadriel kuss! -. Lucifer vigyora füléig ér.

- Valóban nem. -. Nevetett. Megnyitott egy portált.

- Vigyétek Őket.

- Nem! Hagyjatok! -. Mondtam. Majd egy csapás, és a látásomnak vége szakadt.......